„Sziasztok! Rumli vagyok Isztambulból!
Vagyis most nem ott vagyok. Nem tudom, hol is vagyok… mindenhol erdő van… pedig az előbb még a tengerparton voltam…
De kezdjük az elején!
Nyár van! Meleg van! Pedig milyen hideg is volt nem olyan rég. Most pedig pont fordítva! Nagyon meleg van! Úgyhogy irány a tengerpart!
Azt mondták, a közelben a legjobb hely Kilyos, a Fekete-tenger európai oldalán. Még egy belépőt is szereztek nekem, hogy a Boğaz Üniversiti saját strandjára mehessek. Így kisebb az esélye, hogy valaki hoz magával egy macskát, amelyikkel esetleg meg kell küzdenem. Mondjuk volt helyette kutya…
Nosza, irány a tengerpart! Még a kocsit is megkaptam! 🙂
Hivatalosan Törökországba csak nemzetközi jogosítvánnyal lehet vezetni. A magyar kártyás-hologramos-modern nem elég. Bár minden jel szerint erről a nemzetközi jogosítványról dologról csak az tud (vagy még az sem), aki feltöltötte a hivatalos honlapot. Minden esetre egyet beszereztem. Elég elavult egy papír, ami mellőz mindenféle hamisításvédelmet, így inkább Photoshopban készítettem egyet magamnak.
No, akkor gyerünk is mindjárt ki a tenger partra. Át a hídon, majd át az erdőn, mert az rövidebb. Ezt Piroska óta tudjuk.
Igen ám, de úgy tűnik, más is a rövidebb utat választotta… hihetetlenül nagy dugóba kerültem. Na de mindegy. Nem biztos, hogy a másik út jobb.
Mint kiderült, csak az első faluig tartott a kocsisor. Ugyanis a falu úgymond bevásárló-turizmusból, más néven pedig elfelejtettem-turizmusból él. Ugyanis a strandra menő autók majdnem mindegyike megállt itt. Annak ellenére, hogy nem fértek be a faluba. Így az össze-vissza parkoló autók között nehéz volt átvágni.
Itt bizony mindent lehet találni, ami csak kell egy tenger partra. Meg olyat is, amire semmi szükség. Egy egész sok áll úszógumiból, és különféle matracból. De megtaláljuk itt a nélkülözhetetlen hentest is. Hátha valaki grillezni szeretne a strandon. Nem meglepő módon ott volt a legnagyobb tolongás. E mellett persze a fürdőruhákból is igencsak széles a választék. Hiába no, a környékbeliek sok bikinit ültettek el a tavasszal, amelyek gondosan kihajtottak, és le lehet szüretelni. A világ összes színe, és színkombinációja megtalálható itt. De még olyan is, ami nem létezik!
Mire nagy nehezen átverekedtem magamat a kocsi-labirintuson, egy teljesen üres erdőbe jutottam. Mi történt? Mindenki csak úszógumit vásárolni jött el idáig?
Na mindegy, megyek tovább. De nem egyenesen. Hegyek és fák között kacsázik az út. Ahhoz képest, hogy lefele megyek a tenger partra, már valahol a 400 méteres magasságban járhatok. De amíg nem esik le a hó, addig nincs baj. Tengert majd csak találok.
És tényleg! Egyik kanyar után hirtelen ott volt előttem a tenger. Meg a homok. És a rendőr, de ő nem törődött velem. Ilyenkor jó, hogy török rendszámú az autóm!
Jó ez a part, amit ajánlottak. Sok homok. Meg lányok… izé szép kilátás van na. Meg hullámok és kényelmes ülőhelyek. Meg ilyenek.
Egyébként ebben a sok homokban az a jó, hogy annyi van belőle, hogy bőven jut mindenhova. Oda is, ahova nem is gondolnánk, hogy bármi is bejuthat. És nem is jön ki onnan egykönnyen.
Napokig moshatom a fülemet, de kitartóan tele van homokkal. És közben mintha a kagylókat hallanám… Rajtam röhögnek… De még visszakapják, amikor erre jár a az utcai kagylóárus!
Rövid kis pihenés után (mikor is a vezetés – dudálás fáradalmait kihevertem) mindjárt beöltöztem, és elindultam le a tengerre. Vettem egy szexis kék papucsot. Azt írták egy új-zélandi utazási fórumon, hogy erre buknak nők. Mindjárt ki is próbáljuk!
Na de nem a lányok miatt vagyunk itt (vagyis de, de így mégse lehet ezt leírni), gyerünk be a tengerbe!
Tudni kell, hogy a Fekete-tenger a világ egyik legveszélyesebb tengere. Ennek oka, hogy eleve nagyok a hullámok, a másik pedig, hogy pillanatok alatt megváltozhat az időjárás. Az ókorban, meg a középkorban nagyon sok hajó süllyed el a hirtelen fellépő viharok miatt. Mondjuk a középkorban az ágyúnak meg a süvöltő ágyúgolyónak nevezett nem éppen időjárási jelenségek is sokat segítettek a hajók vízaláküldésében. Mindennek legjobban a régészek örülnek. Főleg mióta felbomlott a Szovjetunió, és lehet nyugodtan a tenger alatt turkálni anélkül, hogy szembejönne egy tengeralattjáró (aminek ki tudja, milyen a nemzetisége).
Éppen ezért érdemes betartani a szabályokat, és a kijelölt strandterületen maradni. Különben könnyen előfordulhat, hogy megfordul a szél, mi pedig valahol a Krimi-félszigeten kötünk ki…
A Fekete-tenger ma nyugodt volt. Alig néhány ringatta a lubickolókat. A víz pedig kellemesen langyos volt. És még a pöttyeimet sem mosta le a só. Kényelmesen kiültem a partra.
De aztán egyszer csak jött egy alattomos hullám, és úgy átcsapott rajtam, hogy lefejeltem a strandot…
Hát igen.. Ilyen alattomos a Fekete-tenger. Hátbatámad…
De azért végül csak belementem a vízbe. Még ha nem is maradtam sokáig, mert annyira tűzött a nap, hogy féltem, kebab lesz belőlem. Úgyhogy inkább kifeküdtem a párnákra.
A kellemes szélben mindjárt el is aludtam…
Mikor felébredtem, már mindenki pakolt. Indultak haza. Hóhó, jó lesz, ha én se maradok itt!
Csakhogy vasárnap van! Ilyenkor pedig hatalmas tömeg indul hazafele, Isztambulba… Úgyhogy jobb lesz, ha mindjárt átvágok itt az erdőn!
…
Szóval, mint már kitalálhattátok, most itt bolyongok valahol egy erdőben. És azt se tudom, merre megyek, sem pedig hogy hol vagyok. De nincs nagy vész. Mögöttem a Fekete-tenger, előttem meg valahol ott van Isztambul. Vagy a bolgár határ…
Rumli kalandjai Isztambulban – 21. rész,Ilyen idő van nálunk: Hely: Istanbul / Ataturk Hőmérséklet: 28 °C. Páratartalom: 54%. Szél: 40° 17km/hr scattered clouds
- Bemutatkozik Rumli (1.000)
- Rumli kalandjai Isztambulban - 1. rész: megérkezés (1.000)
- Rumli kalandjai Isztambulban – 2. rész (1.000)
- Rumli kalandjai Isztambulban – 3. rész (1.000)
- Rumli kalandjai Isztambulban – 4. rész (1.000)
- A Genovai falrendszer nyomában - 1. rész (Rumli kalandjai Isztambulban – 14. rész) (RANDOM - 1.000)
ennek a Rumlinak nagyon jó dolga van, igazi Rumli pasa lesz belőle.
kiváncsi vagyok, ezután le jön-e Almádiba….
A Balaton illata pótolhatattlan… 😉