Alighogy elkezdődött a Ramazán (Ramadán), mindjárt jött is egy hétvége, ami sokat könnyített az első napok nehézségében.
Hétvégén nem kell dolgozni. Legalábbis már akinek. De azért most kivételesen nagyon sok bolt volt bezárva, mondván, hogy most úgyis kisebb lesz a forgalom.
És tényleg!
Isztambul egyes részei hihetetlen kihalt lett. Alig van pár ember (isztambuli számításban pár ember, ami kb néhány ezret jelent) az utcákon. Végre kényelmesen lehet sétálgatni.
No persze, már akinek kedve van ebben a melegben az értékes vizet izzadásra pazarolni.
Helyette otthon is lehet maradni. És aludni. Mondjuk délig. Vagy délutánig. Esetleg estig. Úgyse kell ebédet főzni.
Kivéve persze, ha Árpi felkel 7-kor. Akkor már minden másképpen alakul.
Láthatóan sokan döntöttek úgy, hogy inkább alvással töltik a hétvégét, vagy legalábbis ki se mozdulnak otthonról. Tipikusan vallások környékek, mint pl. Üsküdar vagy Eyüp igencsak üres most. De még Beşiktaş-ban is elenyésző a tömeg.
Persze majd este, naplemente előtt megindul a forgalom. Főleg egyes népszerű csomópontokon, mint a Kék Mecset környéke.
Mindezzel szemben viszont Kadıköy egy teljesen másik világ. Itt aztán semmi változás. Továbbra is napi 24-órában zajlik az élet. Talán az emberek összetétele kicsit más, de csak egy kicsit.
Az első hétvége azért volt fontos, mert pont az első három nap az, ami nehéz. Utána már a szervezet átáll az új életformára. Márpedig a hétvége ebben sokat segített.
Ez is az egyik lényege a Ramazánnak (Ramadánnak). Aki volt már iskola (úttörő) táborban, vagy csak olcsóbb (esetleg bizonyos utazási irodák szervezésében) nyaralásokon, az tudja, hogy a szervezet simán átvészel egy hét koplalást úgy, hogy még észre se vesszük. Csak utána felfaljuk az első élelmiszerboltot.
Mi ezzel ellentétben egy hónapig (pontosabban 30 napig) folytatjuk a böjtöt. Így egy új, kevésbé pazarló életstílusra állunk át. Tehát ez a cél.
Mindeközben átérezzük azoknak a helyzetét, akik nemcsak évente harminc napot, és nemcsak „mókából” éheznek, szomjaznak.