Jó nagy dugó van a tengeren!

Isztambul hatalmas város. Több millióan laknak benne. És – ha nem is mindenkinek – nagyon sokuknak van kocsija. Így aztán az utak tele vannak. Jah, és persze ez itt a Mediterrán, ahol azért nem úgy közlekednek, mint mondjuk a félmilliós Izlandon.

Középen pedig ott a tenger, pontosabban a Boszporusz. Több, mint 1 km széles és 31 km hosszú. Ki gondolná, hogy egy ekkora szabad vízfelületen is lehet dugó?

Biztos mindannyian emlékeztek arra a matematikai példára, hogy A városból indul egy vonat B fele X km/h-val, és vele egyidőben B városból is indul egy vonat A fele Y km/h-val. Vajon hol találkoznak? Mi ezt kb. minden 15 percben megéljük Isztambulban:

A két partról egyszerre indul el két rakat hajó. Nem egy, nem kettő, hanem ki tudja mennyi… Azt már megtudtuk, hogy az ázsiai oldalon fekvő Kadıköy városrészből legalább 5 hajó indul el reggelente minden 15 percben Európa felé, miközben onnan is ugyan ennyi vizijárműben kapcsol teljes sebességre a kapitány. Közben pedig vannak még kikötők mindkét földészen.

Tehát azt már nem is tudjuk, hány hajó indul egyszerre. És azt se tudjuk, milyen gyorsan mennek. Tapasztalatok szerint minden kapitány szeretne a leghamrabb átérni. Ez alól kivétel a hétvége, ahol mintha pont fordítva lenne. Mindenki lehető legkésőbb próbál megérkezni. Nem baj, ha e miatt kerülni kell egy jó nagyot. Bizonyára ilyenkor a kikötőben valami nemkívánatos munka (pl. wc felmosás) vár a személyzetre, mondván, hogy hétvégén úgyis van idő ilyesmire is, hiszen ritkábban járnak a hajók…

Azaz se sebességet, se darabszámot nem ismerjük. De mindegyis is, mert úgyis mindenki középen fog találkozni.

De ne gondoljuk azt, hogy ez ilyen egyszerű: két irányból egymásnak eresztünk egy-egy marék hajót, aztán meglátjuk, ki jut át előszőr. Hiszen a tenger nem olyan, mint gondolnánk, hogy egy nagy üres kékség. Itt bizony tengerlezárások vannak (elsősorban a metró miatt, másodsorban meg ki tudja, talán cserélik a vizet?). No meg persze keresztbe mennek a tankerhajók. Ők nem tudnak olyan jól manőverezni, mint a kis motoros utasszálítók, amelyek ugyan úgy mindig megtalálják a rövidebb utat, mint a minibuszok a szárazföldön.

És persze ott vannak még a hatalmas túristahajók, amelyek se nem hosszába, se nem keresztbe mennek, hanem ahogy sikerül átvergődniük ezen a hatalmas forgalmon. Gondolom milyen lehet a kapitánynak, miután több hetet tölt egy üres tengeren, majd hirtelen egy zsúfolt városban találja magát. És ahol éppen úgy dudálnak, mint a szárazföldön.

Egyszer még egy tengeralattjárót is láttunk. Na, neki aztán könnyű dolga van, mert ha bedugul a tenger, ő még mindig mehet lefele. 🙂