Csomagolt kockacukor

Egy nap, egyik beszélgetés alkalmával előkerült, hogy vajon Törökországban miből készül a cukor. Mondom, hogy nálunk (Magyarországon) répából, mégpedig a cukorrépából. Mire mondják, hogy a törökök nem répából, hanem céklából nyerik a cukrot. Vagy is egy ilyen fajta, hogy cukorcékla.

Gondoltam is, milyen érdekes kis bejegyzés lesz ebből: cukorcékla. Azta!

Úgyhogy utánanéztem a dolgoknak. És még mielőtt leégés lett volna belőle, kiderült, hogy a cukorcékla latin neve Beta vulgaris. Ezt pedig magyarul úgy hívjuk, hogy cukorrépa. Így aztán hipp-hopp, elszállt a misztikum…

Nem ez az egyetlen eset, amikor a növények elnevezése nem egyezik a magyar módszerrel. Pl. a feketebors törökül karabiber, miközben a paprika is biber. És még sok hasonlót találni, ami persze jól összezavarja azokat az amatőröket, akik nem kérik mindjárt a növény latin nevét is…

De ha már itt tartunk, akkor azért összeszedtem néhány érdekességet a török cukorról.

Aki evett már baklavát, vagy bármilyen más török édességet, az biztosan találkozott azzal, hogy ezek a nyalánkságok főleg cukorból állnak. Olyan 90%-ban… Na jó, talán annyi mégsincs benne, de az tény, hogy roppant édesek.

Ezek után nem is meglepő, hogy Törökország élén jár a cukorrépa termesztésben. Egy 2005-ös felmérés szerint az évi 18 millió tonnával a világ 6. legnagyobb cukorrépa (vagy legyen akkor már cukorcékla) termelő országa (első Franciaország, 29 millió tonna).

A török állami cukor oldal nagyon jól lett összerakva, ahol kimerítő információt találunk. Még ábrákkal is szemléltetik, hogyan lesz a répából fehér kristályos cukor. Ebből néhányat is elég megnézni, hogy kiderüljön, a cukor előállítása nem egyszerű feladat. Otthon ne próbálkozzunk vele!

Az oldal elmondása szerint 25 gyárul működik szerte az országban. És 4 olyan hely van, ahol alkoholt állítanak elő a cukorrépából/cukorcéklából.

A cukor egyébként Indiából származik. A 4-7. század körül kezdik el a cukornádból készült szirupot használni a méz helyettesítésére. Mivel ez sokkal olcsóbb, és könnyebben beszerezhető, így visszaszorítja a méz használatát.
A 6. század környékén eljut az arabokhoz, akik nagy imádói lesznek a cukornak, és minden másnak, ami cukorból készül. Az ő segítségükkel jut el először Egyiptomba (ő lesz a leghíresebb cukornádtermelő ország), majd Spanyolországba (ő látja el Európát cukorral).
Mikor a keresztesek kardot ragadva lementek nyaralni a Mediterrán keleti felébe, ahol is a szállodákat szó szerint elfoglalták, ők is megismerték a cukrot, és magukkal vitték Európába (ezek a keresztesek mindent magukkal vittek, amit csak találtak). Érdekes, hogy ez alkalommal nem volt tiltakozás, hogy már pedig a cukor a sátán műve, stb…
Amikor Amerikát felfedezték, az új hely kedvezett a cukornádnak. No meg persze a munkaerő is olcsó volt, így Európából majdnem teljesen eltűnt a cukortermesztés. Csak Spanyolországban maradt meg, míg a tengerparti városokban (pl. Hamburg) hatalmas feldolgozógyárak épültek.
A napóleoni háborúk mindent megváltoztattak, ugyanis a kontinentális blokád miatt nem lehetett a cukornádat behozni. Ekkor került elő az alternatív forrás, a cukorrépa.

Törökországban, mint sok minden más iparág, az I. Világháború után lendült fel. Ekkor ugyanis a birodalom elvesztette nagy részét. Atatürkék ragaszkodtak ahhoz, hogy amit csak lehet, a határokon belül termeljenek meg, és állítsanak elő. Így biztosítva az ország gazdasági függetlenségét és stabilitását. No meg persze rengeteg embernek adtak így munkát.

Ma a cukorral, ha nem éppen valami édességbe van begyömöszölve, akkor leginkább a tea mellékleteként láthatjuk. Kávénál nem, mert abba belefőzik.

Érdekesség, hogy a kockacukorból kedvelt verzió az előrecsomagolt. Ilyenkor két cukor lakik egymás mellett a csomagban. Ez a standard adag, ami alapban jár a tea mellé. Így biztosak lehetünk benne, hogy senki nem tapizta össze a cukrunkat. 🙂