Ramazánkor (Ramadánkor) napközben nem történik semmi különös. Sőt! Még a „szokásos” különleges dolgok sem történnek. Aki teheti, punnyadt. Aki nem teheti, az is. Max a szeme nyitva van.
De viszont amikor leszáll az este…
Fontos, hogy a Ramazán (Ramadán) nyáron van. Ilyenkor nemcsak hogy a hőség miatt mindenki folyamatosan vízre vágyik, de még a böjt ideje is nagyon hosszú. Míg Isztambul az első napokban majdnem 17 órát (16 óra, 52 perc) kellett étel és víz (no meg cigaretta és huncutkodás) nélkül tölteni, az utolsónál már elég lesz 15 órát és 36 percet kibírni. Télen viszont… Már délután meg lehet rohamozni a csapot, mert korán le ment a nap.
Ezzel szemben viszont nyáron, miután lement a nap, nagyon kellemes idő van. Ilyenkor ki lehet ülni a parkba. Persze ha találunk helyett, hiszen rajtunk kívül még legalább nyolcmillió ember is hasonlóan gondolja. És ebből legalább négymillió meg is próbálkozik a sütéssel, így egész biztosan átláthatatlan illatfelhőben fogunk a parkban botorkálni. De így legalább úgy érezzük, egyedül vagyunk a ködben.
Télen viszont hideg van. Meg eső. Néha hó, de eső mindenképpen. Így olyankor mindenki inkább berohan valahova enni. Érdekes olyankor megfigyelni Isztambul utcáit. Miként ürül ki pár perc alatt, mikor megszólal az ezán. Még a villamos is megáll, és a vezető berohan a legközelebbi étterembe, hogy egyen-igyon valamit. Az utasok pedig nem morognak, mert ők is ott ülnek bent mellette. Ilyenkor azért hamar családias lesz a hangulat.
Mielőtt elérkezik az evés ideje, aki csak teheti hazaindul. Ezt képzeljük el úgy, hogy tizenötmillió ember egyszerre áll fel az asztalnál a munkahelyén. Vagyis tanulva a tavalyi (meg az előtti, és előtti, és előtti, és előtti, és előtti…) esetből, ez a sok ember inkább megpróbálja a többit megelőzni, és egy kicsit korábban indul haza. Ettől függetlenül még nem változik semmi: Isztambul utcáin hihetetlen forgalom lesz. No meg zaj. Nemcsak dudálás, hanem a sofőrök egymásnak leosztják, kinek a szülei milyen helyeken is dolgozott, vagy kellene dolgoznia. Semmi esetre sem valami erkölcsös helyen.
Mindeközben az éttermek is elkezdenek megtelni. Van aki különleges alkalmat szeretne, azért megy étterembe. Más pedig tudja, hogy úgyse ér haza időben. Úgyhogy ebben az időszakban sem közlekedni, sem pedig vacsorázni nem ajánlatos. Inkább menjünk fel valami toronyba!
No de amikor leszáll az este! Egy pillanat alatt megváltozik a hangulat. Míg az utolsó percek olyanok, mint egy olimpiai futásnál a hajrá, mindenki egyre gyorsabban próbál hazaérni, addig az ezán elhangzásakor hirtelen megszűnik a forgalom. És bár a parkok, éttermek tele lesznek, az utak teljesen kiürülnek. Aki nem ért haza, az is talált valahol enni-inni valót. Ha mást nem is, egy szendvicset mindenképpen.
Erre mondják azt a történetet, hogy valaki pont ebben az időben akart taxival menni. Mire a sofőr átengedte az vezetőülést az utasnak, ő pedig hátra ült enni. A taxit pedig az utas vezette. Nem is volt nehéz dolga egy kihalt városban.
Mikor pedig mindenki jóllakott, leenged a feszültség. Akik nemrég még egymás szüleit, és azok kicsapongó életét hibáztatták, most együtt társasoznak, és teázgatnak. A népesebb helyeken külön műsor is szokott lenni. Legismertebb a gyerekek kedvence, az árnyékszínház. A török nevét a főhősről, Karaközről kapta.
Ramazán (Ramadán) este így minden alkalommal egy kisebb ünnep. Amikor együtt van a család, a rokonok, vagy az ellenséges taxisofőrök. És mindenki együtt vigadozik. Ami különösen érdekes, hogy ilyenkor nincs alkohol (az szigorúan tilos a böjt teljes 30 napja alatt). Ennek ellenére mégis mindenki vidám, és jókedvű.
Hát, ez jó, nálunk, Izmirben nem igazán érezni, hogy Ramazan van, nem rohan senki iftarra, nem nagyobb a forgalom 8 körül, ugyanúgy esznek az emberek az éttermekben, kerthelyiségekben, csak a szemközti szotyiárus zárja be az üzletet, hogy imádkozni menjen, de azt Ramazanon kívül is megteszi. Egyetlen üzletet láttam, amelyik kiírta, hogy Ramazan miatt zárva – azt is Manisában. A másik, az utcában, a nyári halászati tilalom miatt zárt be. Összeszámoltam, három emberrel találkoztam az ismerősök között, aki böjtölt, senki más, illetve az első napokban egy bevásárlóközpontban vacsiztunk, ott volt néhány asztal, akik megvárták az iftart.
Nemhiába, gyaur Izmir 😀
Az a bevásárlóközpont a Forum volt?:)
Nem, nem a Forum Bornova volt, hanem Mavişehir után a Çiğli-i Kipa, vagyis még Karşıyaka-n túl a másik oldalon 🙂
Értem,én Mavişehirig voltam kijjebb már nem. Holnap lesz 2 hónapja,hogy indultam,de az eszem még mindig ott jár…
Ankarában is hasonló a tapasztalatom, mint amit Izmirli ír. Ha az isztambul.info-ról (és a naptárból) nem tudnám, hogy Ramazan van, észre sem venném. A múlt évben éppen ekkor nyaraltunk Kalkan-ban (Akdeniz), ott sem volt észrevehető…..igaz, ott szinte csak angolok voltak 🙂 A kasap minden nap várta, hogy néhány török szót halljon tőlünk.
Úgy látszik vonzom magam köré a hozzám hasonló ateistákat (Allahsız, gavur ???).
Most nyár van. Az az egyik dolog, hogy melegben nehezebb a böjt, de nagyon sok idő telik el, mire lemegy a nap. Így most sokkal nehezebb. Isztambulban is látszik, hogy amikor ősszel volt a Ramazán, akkor sokkal, de sokkal több ember tartotta.
Izmir meg egyébként is az atatürki eszmék központja. 🙂 No nem mintha Atatürk a vallás ellen lett volna. Ő csak a politikából száműzte. De mostanában van egy ilyen divat, hogy vagy Atatürk, vagy vallás. Pedig a kettő nagyon jól megfért egymás mellett évtizedeken keresztül.
Büyükadán iszonyatosan látszik a Ramadán: mióta tart, szinte kiürült a sziget. Vasárnap viszont szerintem mozdulni sem lehet majd, meg a jövő héten is tömegre számítunk. Visszatérnek majd az iráni turisták is, akik között valamiért különösen népszerű az itteni kocsikázás.
De ebben az egy hónapban pl. volt olyan hajójárat is, amelyik leállt (Büyükada-Kartal), a Turyol új, Eminönüi járatai pedig rendszeresen 4-5 emberrel járnak. Szóval, a sziget gazdasága várja a spirituális újjászületést.
Pedig ez nem egy muszlim központ, a kirándulások fő célpontja egy Aya Yorgi nevű görög templom meg a strandok. 🙂
Gondolom, a hétvége igencsak mozgalmas volt arrafele… 🙂 Vagy pont fordítva? Kiürült Isztambul? 🙂 Ahol mi jártunk, alig volt nem isztambuli autó.