Jött egy dolmuş

… és akkor egyszer csak ott volt egy dolmuş!

Ez lehetne egy jó kis horrortörténet, ha nem ültünk volna mi is egy dolmuş-ban.

Idézve TeDe blogjából: „Önder szokta emlegetni, hogy a minibuszon lenni mindig biztonságosabb, mint azon kívül”. Ez ugyan úgy igaz a dolmuş-ra is. Meg bármilyen más közlekedési eszközre Törökországban. Leszámítva talán a metrót.

Ez most azért sem horror mese, mert az a múltkor volt, amikor is a taxi a temetőn keresztül találta meg a rövidebb utat. Most csak beértük azzal, hogy szembe mentünk a forgalommal. De hát muszáj volt!

Ez ugyanis Beşiktaş. Ahol nemcsak a foci rajongókat kell kerülgetni, hanem a házakat is (azok is rajongók egyébként). Eddig ebben nem lenne semmi különleges, csakhogy Beşiktaş egy kész útvesztő, amiből tényleg nincs kijárat. Egy korábbi bejegyzésben már megmutattam, hogy ebből a kerületből kijutni kész művészet.

Na de mit tegyünk, ha a tengerparti út tele van? A dolmuş pedig siet (mikor nem?)?

Bevágtunk a sűrűjébe, mert arrafele mindig lehet találni rövidebb utat. Dudában pedig nincs hiány. Sőt! Az a mítosz járja, hogy a dolmuş-ok és a minibuszok csomagtartójában a pótkerék mellett 3-4 pótduda is található.

Úgyhogy mi hamar átdudáltuk magunkat a fél kerületen. Csak amikor kijutottunk a Dolmabahçe  palota előtt, akkor derült ki, hogy nincs tovább. Itt ugyanis nem lehet szabályosan kijutni az útra. De még szabálytalanul sem, mert mindenféle akadályozó eszközöket pakoltak az útra. Mit lehet ilyenkor tenni? Szembe kell menni a forgalommal. Majd pedig, ha nem figyel senki, akkor sunyiban rá lehet fordulni a menetiránynak, és úgy lehet tenni, mintha semmi különös nem történt volna.

Ennek a műveletnek az utolsó pillanata lett a fényképen megörökítve. 🙂