Mi az, amiből Isztambulban, és Törökországban sok van?
Persze, a macskákból. Meg a kebabból. 🙂
Na de azon kívül?
Igen! A napsütésből!
Ezt nyáron jól meg is tapasztaltuk. Volt belőle bőven. Így aztán gondoltam egyet, jó lenne jövőre ezt kihasználni. Vegyünk napelemes hátizsákot! 🙂
A mai telefonok eléggé hamar lemerülnek. Hol vannak már azok, amelyek akár napokig (napokig! azaz még mindig kellett töltőt vinni a nyaraláskor) kibírták egy feltöltéssel. Persze azok még nem navigáltak; nem mutatták meg a fejünk felett elreppenő műholdakat; nem hívtak fel, ha Árpi felébredt; nem mondta meg mennyi kalóriát pazaroltam el a busz utáni futáskor; nem mondta, hogy „egészségedre” ha tüsszentettünk, és persze a Nagy Testvér sem figyelt lépten-nyomon. Na jó, ez utolsó nem igaz. Azt a réginél is simán meg lehetett tenni.
Ma már viszont szükségünk van az energiára. És bár a roaming díjak messze a felett vannak, hogy érdemes legyen külföldön is folyamatosan az interneten lógni. De talán majd annak is eljön az ideje egyszer. Viszont még mindig ott van a fényképezőgép (meg telefonba beépített kamera), meg a GPS, meg ki tudja még milyen kütyü (pl. elektromos ablaktörlő, ami minden extrém turista alapfelszerelése), aminek mind-mind kell az energia.
De akár otthon is, ha beragad a busz a dugóba, és nem érjük el a kedvenc áramforrásunkat, mielőtt lemerül a telefonunk.
Akárhogy is, jó dolog, ha van nálunk egy napelemes táska!
Ez előtt 7 évvel már utánajártam a dolgoknak. Akkor még csak simán azzal kellett megküzdeni, hogy az izlandi túrán napokig semmi áramforrás nem lesz. És persze az egyedi akkumulátor ára is igencsak borsos volt ahhoz, hogy a fél táskát azzal töltsük tele.
Az izlandi túrán végül házikészítésű táskával tettem meg. Vagyis tettem volna, ha nem lett volna túl nehéz ahhoz, hogy felmenjen a repülőre. De mindjárt utána nekiálltam keresni olyan céget, amelyik nálam kicsit ügyesebb, és már kész táskát árul.
No nem mintha ma sok ilyen lenne, de akkor csak 2 volt. Egyik Norvégiában, ami mindjárt kijelentette, hogy külföldre nem szállít. Maradt a másik, az amerikai. Ez volt a Voltaic. Ők aztán egy igazán jó táskát küldtek nekem. 🙂
És nemcsak, hogy elláttak engem (majdnem) korlátlan árammal a túrákon, de még a táska is jól átgondolt, kiváló minőségű volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 7 év kellett a teljes amortizációhoz. Pedig cipeltem mindenhova. És a technikai része még ma is működik, csak éppen beesik az eső a felső lukon. Igaz, az alsón meg kiesik.
Szóval a táska már nem igazán használható. Kellett egy új. A réginek a napelemiből pedig majd építünk Árpinak egy zöld autót.
Persze 7 év alatt a táska sokat változott. Pl. sokkal nagyobb a teljesítménye. Most már a laptopot is rá lehet kötni, hogy azt töltse. Egy kellemesen meleg napot 1 óra alatt 30 percnyi laptopozási időt tudunk nyerni.
Azt mér nem döntöttem el, hogy eztán a laptopot is mindenhova magammal fogom-e cipelni, hiszen a telefon sok mindent kiváltott. De még így is a megnövekedett teljesítmény jó lesz arra, hogy telefont, és még fényképezőgépet is tudjak tölteni.
Sőt! Most már nem kell a konnektor mellé leülni, ha fogytán a telefonban az energia. Elég csak, ha magam mellé rakom a jól megpakolt táskát.
Jah igen, megpakolt. Majd mindjárt láthatjátok, mi is van benne, amikor úgymond „üres”. Azaz még nem cipelek semmi extrát, csak ami jó, ha kéznél van. Hátha találok egy macskát…
Ez így összesen 8 kg. Ami azért nem rossz, ha fúj a szél a Boszporusz partján. Vagy ha el akarják lopni, ezzel nem könnyű elfutni. De azért néha kicsit sok. Így aztán rendeltem egyet a kisteóból is, ami rövidebb túráknál, vagy tengerparti nyaralásoknál lehet jó.
A táska (a kicsi és nagy is), már az első teszteléseknél szuperül szerepelt. Csak ajánlani tudom. Nincs is jobb annál, mint amikor egy hosszabb csoportos túránál halljuk a csapattársaknál, hogy elfogyott az elem, miközben mi csak rádugjuk a töltőre, és minden megy tovább.
A következő projektünk az lesz majd, hogy autós szivargyújtóra köthető hűtőtáskát. Na most, ha egy ilyet összekötünk a napelemmel, megpakoljunk üdítővel (ki-ki ízlése szerint), akkor elég lesz csak kitenni a napra. És minél inkább tűz a kedvenc csillagunk, annál hűvösebb lesz az innivalónk. 🙂
Ma kipróbáltam, hogy az istanbulkart-ot a napelemes táska oldalzsebébe tettem. Így nem kell elővenni a beléptető kapuknál. Csak egy khm.. „érdekes” csípőmozdulatot kell tenni az érzékelő mellett, és máris leolvassa a kártyát. 🙂
Na, olyan napelemes táskát, ami az Istanbulkartot is tölti, én is nagyon komolyan szeretnék! :))
Az akbilhez van a neten leírás, hogy lehet házilag feltölteni. 🙂
Az Istanbulkart annál sokkal könnyebb, mert olyan eszközt, ami leolvassa a tartalmát, kereskedelmi forgalomban lehet kapni, és USB-vel csatlakoztatható a számítógépre. Onnantól kezdve pedig előbb-utóbb át lehet írni a tartalmát.
De félek, hogy központosítva van a rendszer. Így hiába töltöd fel, bizonyára a rendszer érzékelni fogja, hogy nem akkorra összeg van rajta, mint kellene.
Így a legjobb, ha a típusát írod át valami korlátlan változatú kártyára. 🙂
Hihihi, remélem, a következő látogatásomig kidogozod a rendszert. :)))
No igen, a régi táskád tényleg viseletes volt már kicsit mikor augusztus végén láttuk. 🙂
De még mindig működik!!! 🙂
ezt a táskát már akkor is csodáltam.
Hello Kittys zsepi, az csúcs. igazán fiús 🙂