Rangok és címek

A török nyelv egyik érdekessége, ahogy a beszélgetésben a rangokat és címeket használják.

Biztos láttunk már (vagy hallottunk) olyan angol filmet, ahol mindenki mindig Mr. meg Mrs, és hasonlók. A törököknél is ezt hallhatjuk, amikor illedelmes beszélgetés zajlik.

A két legismertebb forma a bey és a hanım. Az első jelentése úr, míg a második a hölgy.

A bey eredetileg fejedelmi méltóság volt. A törzsek vezéreit hívták így. Később pedig azokat, akik egy-egy területet uraltak. A magyar bej és bég szó is innen származik.

Később katonai rangot jelentet, pontosabban ezredest.

Persze amikor már sok lett az uraságból, akkor nekik is kellett egy úr. Ő lett a beylerbeyi. Ezt a rangot magyarul beglerbégnek nevezték. Felette fölötte is volt úr, meg a felett is, míg végül a piramis tetején a szultán ült. Hivatalosan a felett is volt egy úr, ki az égben lakik. De kevésbé hivatalosan ő éjjel alszik, és olyankor a szultán lelkiismeretesen tudott bulizni…

A bey, mint titulus, 1934-ben megszűnt. Innentől kezdve került át a közéletbe, mint illedelmes megszólítás.

Ma Isztambulban két kerület is őrzi ezeket a neveket. Egyik a Beylerbeyi, ahol nagyon szép faházakat találni. Míg a másik a Beyoğlu, a központ, benne a Galata-toronnyal. A név jelentése: az Uraság fia (bey oğlu). Ami Enrico Dandolo dózse állítólagos házasságon kívüli fiára vonatkozik.

A bey női megfelelője a beyim lenne. De ez csak a szultán anyját illette meg. Illetve a magasabb tisztviselők feleségeit, de leginkább akkor ha azok már özvegyek lettek.

Helyette a hanım és a hanımeffendi a használatos. De előtte ismerjük meg az effendi szót!

Az effendi jelenti azt, amit mi magyarul használunk uraságnak. Pl. a Gyűrűk Ura nem Yüzlükler Beyler, hanem Yüzlükler Effendi lett törökül. A kettő között a fő különbség, hogy a bey az egy rang volt, és csak az utóbbi évtizedekben került át a mindennapos használatba. Míg az effendi egyben jelenti az összes ragos személyt. Így a bey-t is. De jelenti a szultánt, vagy a pasát is. Bár a szultánt azért nem illett ilyen kicsi jelzővel említeni. Őt inkább fenségesnek, meg fényességesnek és hasonlókkal volt ajánlatos megszólítani. De a legjobb az mindjárt oroszlánbátorságú fényességes…. körmondatokkal indulunk neki.

A hanım jelentését viszont nem találjuk az interneten… Csak annyit, hogy ez hölgyet jelent. Ez alapján pedig a hanımeffendi lesz az úrnő.

Hogyan használjuk?

Általában mindenkit, aki nálunk idősebb, tiszteljük, vagy ilyesmi (pl. főnök: nem is tiszteljük, nem is idősebb, de mégiscsak főnök) azt bey/hanım  megszólítással illetjük. De még akkor is, ha róla beszélünk. Pl. Ali bey azt mondta, hogy…

Az érdekesség, hogy ezt a címet akkor is használják a törökök, ha az illető nem hallja. De még akkor is, ha éppen arról beszélnek, mennyire nem kedvelik. Már pedig Ali beyt holnap berakjuk egy zsákba, és elküldjük Kínába.

Az effendi-t már nem szoktuk így, titulusban használni. Nem mondjuk pl. hogy Ali effendi. Pláne nem kerül bele Ali effendi a zsákba. Legfeljebb beyként.

Az effendi-t inkább megszólításoknál használjuk. Mit parancsol az uraság? Ilyenkor jön elő az effendi meg a hanımeffendi. Ha a kebabosnál sorban állunk és már rendeltünk, de valaki megint megkérdezi mit akarunk, akkor mondjuk azt, hogy az effendinek már szóltunk.

Ahogy a hanım és az effendi szóból lesz a hanımeffendi, úgy lehet beyeffendi-t is képezni, ha valaki nagyon udvarias akar lenni.

Barátok között viszont nem ezeket használjuk. Ha valakivel közeli kapcsolatban vagyunk, vagy csak haverkodunk (mint a dolmuş sofőr az utasokkal), akkor előjön az abi, meg az abla. Ez bátyát, meg nővért jelent. De fordításban sokszor jobban megfelel a tesó, és az anyukám (ez utóbbi leginkább a dolmuş sofőröknél fordul elő).

Ilyenkor nem számít, hogy a másik valóban idősebb-e, vagy sem. Ezzel egy amolyan tisztelet félét mutatunk fele. Persze azért egy nyolcvanéves nem fogja a rendőrnek azt mondani, hogy figyelj abi, most tilosban parkoltam, de többet nem teszem. Sokkal életszerűbb az olyan neveletlen vagy fiam, mint egy fél tégla, és a műveltséged is olyan. Mindjárt jól elverlek a bottal te szégyenfolt, ha nem takarodsz el mindjárt azzal a büntetőcédulával!

Ezzel el is jutottunk az abi/abla fordított megfelelőjéhez. Amikor is az idősebb osztja a titulusokat. Ekkor lesz oğlum és kızım. Magyarul fiam és lányom.

Ezek a titulusok akkor is előjöhetnek, amikor a bazárban hirtelen nagyot ugrunk az alkudozásban. Akkor a korábbi bey azonnal átválthat oğlum-ra. Hát nem érted meg fiam, hogy ezt nem tudom ilyen olcsón adni?? Mi ilyenkor ne zavartassuk magunkat. Mi is váltsunk az abi/abla formára! Te meg azt értsd meg apuskám, hogy nincs több pénzem, és kész.

További címek.

Bár ma már nincsenek nemesi rangok, de foglalkozásból adódóan további címek ma is léteznek. Legismertebb ilyen pl. ahoca, ami tanítót jelent.

Ez egy olyan dolog, amit az ember egyszer megkap, ha már tanított, és akkor már vele is alszik. Mert még a pirítóskenyér is hoca-nak fogja szólítani. Elvileg azoknak az embereknek, akik nem tanítványok, azoknak ez nem kötelező. Viszont ők megtiszteltetésként mondják.

Hasonló a başbakan. Ő a miniszterelnök. Vagy szabadon fordítva a fejek feje. Ő is ezzel fekszik és ébred. A törökben nincsen olyan, hogy a miniszterelnököt csak a családi nevén neveznék. A teljes nevén szólítják és mindig hozzáteszik a titulust is. Még azok is, akik nem kedvelik.

Ez mondjuk arra jó, hogy kb minden 20 másodpercben emlékeztessék, hogy ki is ő, és milyen felelőssége is van.

Bey, efendi, başbakan…

Rangok és címek, 8.7 out of 10 based on 15 ratings

---