Benézünk a kis utcába és áll harminc taxi támadásra készen

Véget ért a nyár, átalakult a közlekedés is Isztambulban.

Igaz, nyáron is vannak kalandok, mint hídfelújítás, tengerlezárás, metróépítés és hasonlók, de azért akkor alapvetően nyugatom van az isztambuli utakon.

Persze csak török szemmel.

Most viszont elkezdődött az iskola, a közlekedés is dinamikus lett. Olyan jó egyébként, hogy a szeptemberi dugókat mindig a diákokra fogjuk. Mintha ők vezetnék az autókat. 🙂 Igaz, hogy több a busz, de még inkább az autó. Sokkal inkább a munkába visszatérő emberek (meg a nyári leállásból feléledő munkák) azok, ami miatt megindul a forgalom.

Isztambulban pedig mindjárt dugók lesznek. Ami mondjuk mindennapi kaland. Viszont az emberek szeretnek olyankor rövidebb utakat keresni. A Mediterrán-tenger partján lakók pedig kivételesen jók ebben.

Ahol egyszer fellép a közlekedési dugó, ott már mindjárt mindenki új ösvényeket keres. Legyen az akár járda, lépcső, vagy felvonó. Persze ha mindenki a rövidebb úton megy, akkor majd ott fog a dugó kialakulni, minek köszönhetően a rövidebb út helyett kell egy még rövidebbet keresni.

Ebben a keresésben pedig a legjobbak Isztambul dolmuş és taxi sofőrjei. Egyesek szerint ezek a sofőrök nyáron külön képzésre indulnak rövidebb út fakultációból. Mások látni is vélték, hogy ilyenkor a Marsra mennek gyakorolni. Bár megint mások úgy vélik, ez nem gyakorlás, hanem csak hazalátogatnak, ezzel is igazolva látják, hogy a taxi és dolmuş sofőrök valójában egy másik bolygóról származnak. Mégpedig egy olyan bolygóról, ahol nem hánynak az emberek a folyamatos padlófék-padlógáz váltogatástól.

A mi dolmuş-sofőrünk is ilyen lehet. Aki megint talált egy rövidebb utat. A változatosság kedvéért most egy parkolóházon hajtott keresztül. Már le volt beszélve a portással, hogy ingyen engedje át. Hiszen 9 emberrel a fedélzeten nem parkolni jött. Úgyhogy minket már felemelt sorompó várt mindkét oldalon.

Ezen persze jót mosolyogtunk az első napokban. A következőkben már megszoktuk. Aztán rá kellett jönnünk, hogy mások is eltanulták az útvonalat, így komoly dugó alakult ki a parkolóházban. Ismét új útvonalat kell keresni.

És ez így változik folyamatosan, garantálva Isztambul dinamikusan élő, lélegző és leginkább dudáló közlekedésének folyamatos átalakulását.

No de ennek vannak ám mellékhatásai is!

Az egy dolog, hogy a főúton lassan már 1 hónapja nem mentünk. Viszont a csendes mellékutcák nagyon átalakultak. Bármikor úgy alakulhat, hogy bemegyünk egy kisutcáva (egyirányúba természetesen), és szembe jön velünk harminc taxi (természetesen a menetiránnyal ellentétesen).

Így aki mostanában jön Isztambulba, az jól nézzen körbe az utcákon. Még akkor is, ha az csak egy keskeny sikátor, vagy lépcső, esetleg ereszcsatorna. Ráadásul a tetőn sem nyugodt az élet, mert ott pedig James Bond jöhet motorral.