Csókolom, hogy jutok el a … ?

Na, ez egy jó kérdés!

Isztambul egyik pontjáról eljutni a másikra néha egyszerű. De sokkal gyakrabban inkább bonyolult. Néha pedig sokáig tart. Néha kaland. Néha inkább egy labirintus. Néha pedig inkább művészet.

A móka viszont az, amikor megkérdezünk valaki, hogy mégis, hogyan lehet eljutni a kiszemelt pontra.

Ugyanis a törökök nem azt fogják mondani, hogy menj egyenesen drágám, majd fordulj balra! Egyébként sem lehet egyenesen menni Isztambulban.

Eleve úgy kezdődik, hogy ne is erre menj, hanem amarra!

– Kedvesem, elindulsz ezen a szépen összerittyentett úton felfele, el az Ali Dzsámi mellett, ahol is ott fogsz találni mindjárt egy péket – a péket, a virágárust, és a bankokat mindenki ismeri. Vannak dolgok, amik változnak, és vannak, amelyek ezer év múlva is ugyan ott vannak a városban – mellette árul az apósom órákat. Mindegyik eredeti, meg igazi, és még garanciát is ad rá, nem úgy, mint szemben az Ali, aki egyébként egy utolsó csirkefogó.
De hagyjuk is az apósomat, mert neked nem is arra kell menned, hanem lefele a szép hosszú sugárúton. Itt elmész a vejem szőnyeges boltja mellett. De ha már arra jársz, akkor ugorj be hozzá, és add át az üdvözletemet neki, meg mond meg, hogy még mindig tartozik azzal az 50 lírával. Viszont hozd már onnan az uzsonnámat.
Szóval erre jobbra mész azon a kacskaringós úton, majd befordulsz balra az első lámpánál. Nem mész el a második lámpáig! – Miért is mennék el a második lámpáig? Most mondta, hogy az elsőnél forduljak balra. – mert ott a másodiknál van a kuzinom, aki kebabot árul – így már mindjárt érthető!

Persze ennyivel még nincs vége, csak eddigre a GPS is megtalálta hol állok, és a navigációs program is kikalkulálta az optimális útvonalat.

De majd lesz ebből is török verzió egyszer, ami majd úgy köszönt mindjárt: Helló tesó, fordulj balra az Ayşe nagyi virágboltja előtt!