Rumli és a régi isztambuli faházak (Rumli kalandjai Isztambulban – 28. rész)

Az amerikai régi (természetesen kísérteties) faházak mindig porosak, meg recsegnek és ropognak.

Pedig de jó lenne ha csak porosak lennének! No meg ha csak a kísértetek laknának benne!

Sziasztok! Rumli vagyok Isztambulból!

Már megint! De már nem sokáig, mert Karácsonyra hazamegyek. Úgy tudom, hogy Zoli már sütögeti a malacokat nekem… 🙂

De addig is, még kihasználom ezt a pár hónapot, és barangolok a végtelen városban. 🙂

Mindig is érdekelt, hogy milyenek lehetnek belülről a tradicionális isztambuli faházak. Most sikerült bejutnom néhányba. Igaz, ezeket már nem lakják, de még így is izgalmasak. Pontosabban emberek már nem lakják…

A jó kis ijesztgetős kísértetfilmekben minden poros. Ezzel szemben itt nincs por. Csak sár. Ugyanis a tetőt nem javította meg senki az elmúlt 20-40-60-80 évben, így rendesen beázik. Már ha beázásnak lehet nevezni a tető (meg a felső 2 emelet) hiányát.

De erre jó előre felkészültem, és vettem magamnak csinos gumicsizmát. Ez most nagy divat Isztambulban a lányok között. Mindenféle színben és mintában van. De csak lányoknak. Ezért az enyémen szép rózsaszín virágok vannak. Úgy éreztem, ez jobban illik hozzám, mint a Hello Kitty…

Tehát ezek a jó kis öreg faházak jól beáznak. Amikor pedig nem, akkor besüt ide a nap.

Így aztán sok minden nő itt. Főleg gomba.

De ne olyan barátságos kis gombákra gondoljatok, mint ami a sajton nő, ha bent felejtjük a hűtőben! Ezek között kalaposat is találhatunk!

Elég átmenni a nappaliba gombászni

Persze ezek a gombák, mohák, páfrányok és fenyőfák nem támadnak az emberre. Nem úgy, mint a macskák!

Mert amiből igazán sok van egy ilyen régi faházban, azok a macskák. Ideális hely az alvásra, ahol senki sem zavarja meg az álmukat. Így akár száz szőrmók is lakhat egy-egy régebbi házban.

No persze barátságosak. Nem akarnak ők minket felfalni (mert ők csak Whiskast esznek). Viszont micsoda meglepetés az, amikor benyitunk egy ajtón, és 20-30 macska menekül egyszerre. Jó kis meglepetés. Akinek szívproblémái vannak, azoknak nem is ajánlatosak az ilyen helyek. No meg azoknak sem, akiknek túl érzékeny a fülük. Mert könnyű megsüketülni a saját ordításunktól…

De az igazi szívatás mégiscsak az, amikor a korábbi lakók bennfelejtik a falitükröt!! Persze erről azért lehetne egy jó kis pszichológiai elemzést írni, miért is rettenünk meg olyan iszonyatosan, amikor egy teljesen kihalt, üres házban az egyik sarok után szembe találkozunk magunkkal? Talán mert szembe kell néznünk önmagunkkal? A belső bűneinkkel? Vagy a nemrég elfogyasztott reggelivel?

Az utóbbival egészen biztosan nem, mert azzal akkor találkoztunk, amikor benyitottunk a házba, és az orrunkra támadt az évszázadok aromája.

De persze mindez csak még izgalmasabbá teszi egy régi ház felfedezését. Beleérve a bizonytalan lépcsőkkel, és padlózatokkal. Ez utóbbi miatt nem ajánlott senkinek, hogy megfelelően képzett vezető nélkül (menj már előre Ali, és nézd meg, hogy elbír-e minket az a padló) lépjünk be az elfeledett birodalomba…

Belülről nagyon érdekesek ezek a házak. Van egy olyan török építészeti hagyomány/szabály, hogy a épületek külső és belső kinézete szinkronban van. Nem azért van pl. a mecseteken annyi kupola kívül, mert arra szükség van. Hanem azért, hogy megmutassa, milyen sok boltív is található belül.

Ugyan ezeket tapasztalhatjuk a régi török faházaknál is. A külső kinézet mindent elmond a belsejéről. Az előreugró erkély megmutatja, hol van a nappali, és mekkora. Az ablakokból látszik a lépcső, stb…

Ráadásul belül is gondoskodtak arról, hogy az épület megfelelően érdekes legyen. Nem hiányozhat a színes üveg a lépcsőházból, ahogyan a fa mintázat sem a plafonról.

De sok esetben még a lépcsőfokokon is van valamilyen minta. Nehogy az esetleg unalmas legyen…

Ezekkel együtt minden épületnek van saját története. Legtöbbször, ez látszik is rajta, hiszen senki nem úgy kezdte, hogy na ide akkor egy négyemeletes házat fogunk felhúzni. Hanem fokozatosan lett bővítve kisebb-nagyobb elemekkel. Gyakran megfigyelhetjük, hogy egy régebbi erkély miként lett terasz, majd szoba, majd pedig belső szoba.

Úgyhogy mindent összevetve, hogyha sikerült átgázolnunk a sáron, és a macskákon, akkor bizony nagyon sok érdekességben lehet részünk az isztambuli régi faházakban.

Rumli és a régi isztambuli faházak (Rumli kalandjai Isztambulban – 28. rész), 10.0 out of 10 based on 6 ratings

---