Számlát kérek

… és amikor a fizetésre került a sor, kimondtam azt a boszorkányos mondatot:

– Számlát kérek. ÁFÁ-sat.

Hirtelen az egész bazárban megfagyott a levegő. Én pedig elővettem a céges számlakártyát (olyan, mint a névjegykártya, de csak a számlázási adatok vannak rajta), és határozottan letettem az asztalra a pénz mellé. A mozdulatot ötezer és egy szem (mert valaki félszemű volt) követte némán.

– Figyu tesó! Mi az a számla? – kérdezte az eladóm a szomszéd boltból, amikor végre meg tudott szólalni.

– Honnan tudjam én azt! Én is csak a hétvégén láttam először, a szerelmes sorozatokban – válaszolta egy  szakállas eladó, akiből mindent kinéznél (hobbiból vasúti síneket hajlítgat, hétvégén pedig medvéket nyúz meg elevenen, stb…), csak azt nem, hogy rózsaszín sorozatokat szokott nézni.

Lassan kezdett megmozdulni a levegő. De az élet még nem tért vissza. Mint egy szultán elleni összeesküvés, mindenki a titkos szót suttogja: ÁFÁs számla, ÁFÁs számla… mi az? Te hallottál már róla? Nem én!

Majd valahonnan előkerült a bazár „varázslója” is, aki mindent tudott. Hirtelen elnémult mindenki, és izgatottan figyelte, mit fog mondani.

– És te tudod-e, fiam, hogy mi azaz ÁFA? – hangzott a kihívás.
– Persze, hogy tudom!
– És ugye azt is tudod-e, hogy az 18%-ot jelent?
– 18! 18! 18! harsogta mindenki kórusban.
– Ennyivel lesz drágább amit venni akarsz! – érkezett a fenyegetés.
– Legyen! De akkor is ÁFÁ-s számlát akarok. – fogadtam el a kihívást.
– Hát jól van! Hozzátok a kék számlakönyvet!
– Kék számlakönyvet! Kék számlakönyvet! Kék számlakönyvet! – kántálta a fellelkesült tömeg, akik érezték, hogy nemmindennapi események zajlanak a szemük előtt.
– Ööööö mester! Mi az a kék számlakönyv? – kérdezte az eladóm…
– Óóóóó… Némult el hirtelen a tömeg. A „varázsló” pedig nagyokat pislogott…
– Hát tudod, amibe a számlákat írod… Kék meg ilyenek…
– De mester! Azt az Ali szokta, de ő most a „túloldalon” van…
– Hát akkor hívd fel! – érkezik a válasz mindjárt.

Természetesen a „kórus” mindjárt kántálja is, hogy Hívd fel! Hívd fel! Jó is, hogy van háttérzaj, különben túlságosan csend lenne. Az eladóm mindjárt ki is húzza az egyik fiókot, ahol 12 mobil telefon van szín szerint sorbarakva. Persze mind fekete.

– Ali! Figyú! Mi az a kék könyv? Aha… És hogy kell kitölteni? Óóóó…, szóval kell oda egy vízszintes vonal. Majd pedig a oda jön a cégnév. Mi is a cég nevünk? Tényleg! De érdekes… Szóval hogy jutok a kék számlakönyvhöz? Hogy a kulcs kinél van? Musztafánál két sarokra jobbra? Musztafa! Gyere csak ide!

Előkerül a Musztafa. Mint kiderül,  a bazár összes kék számlakönyvének a kulcsa nála van. Elsőre meg is találja melyik a jó kulcs annak ellenére, hogy mindegyik ugyan úgy néz ki. Lehajol a pult alá és matat egy darabig. A tömeg döbbent csöndben várja, hogy a szemük elé kerüljön a kék számlakönyv. A KÉK számlakönyv. Amiről aztán még negyven év múlva is mesélhetnek, és már negyven másodperc múlva megoszthatják a Facebookon.
– Izé… van egy kis probléma… – kerül elő Musztafa feje a pult alól. No persze megvan a testének a többi része is, és kapcsolatban van a kobakjával. Nem lett ő lefejezve, csak a többit nem látszik a pulttól. – azt hiszem beletört a kulcs.
Ha egy színarany meteor csapódott volna be a bazár közepébe, az se okozott volna nagyobb döbbenetet. Sőt! Egy arany meteort úgy adtak volna el a másodperc töredéke alatt, hogy közben mindenki folytatja a munkáját, mintha mi sem történt volna.
Na álljunk csak meg egy pillanatra! – mondja a „varázsló” – és gondolkozzunk!

Hirtelen mindenkinek a kezében megjelenik egy kispárna, és egy csésze tea. A pattanásig feszült közönség kényelmesen leül a párnácskákra. Több ezer kanálcsörgés hallatszik, ahogy kevergetik az italokat.

– Ismer valaki lakatost? – kérdezi a törzsi nagymester.
– Hát van a Behlül… – mondja valaki a tömegből. Az ő kezében egyébként török kávé van
– A Tiltott szerelemből? – kérdezi valaki más
– Dehogy! Behlül, akinek a boltja a dzsámi mögött van.
– Akkor gyerünk gyorsan!

Tömeg el. Én is leülök, és iszok egy teát. A „varázsló” szúrós szemmel engem méreget. Gondolok egyet, és én is őt méregetem. Szúrós szemmel persze.

Pár perc múlva visszaérkeznek egy új kulccsal. A közönség visszafogott lélegzettel figyeli, ahogy Musztafa ismét eltűnik az asztal alatt. Valaki elájul valahol a hátsó sorban. Musztafa hirtelen előkerül a pult alól. Kezében a kék számlakönyv. Egyszerre csattan vagy ezer mobiltelefon. Egy pillanatra mindent elvakít a héliumrobbanás, ahogy a vakuk egyszerre villannak. Majd pedig idáig hallani, ahogy a legközelebbi domb tetején álló mobil átjátszóállomás csuklik egyet, ahogy egyszerre tölti fel mindenki a fotót a közösségi hálózatra.

– Gyere fiam, segítek kitölteni! – mondja a „varázsló”. Az eladóm jól láthatóan megkönnyebbül. Tudja ő jól, milyen felelősséget jelent elsőnek lenni a bazárban.

A „varázsló” egy pillantást vet a kék számlakönyv első oldalán levő használati utasítására, majd egy gyors mozdulattal kitépi, és ugyan azzal a lendülettel el elhajítja a sor végén levő kuka irányába. A tömeg egy hosszú ó-val figyeli a papírdarab röppályáját. Célba ér. Nem megy mellé, nem pattan meg a kuka peremén. Hatalmas éljenzés tör ki mindjárt, mire valaki figyelmezteti a lelkes közönséget, hogy a számla még nincs kitöltve. Az izgalmak nem értek mág véget.

De sok sincs már vissza. A „varázsló” pillanatok alatt kitölti a kérdéses rubrikákat. Az persze más kérdés, hogy jól töltötte-e ki. De az úgyis mindegy. A helyi APEH-et a lelkesedés jobban érdekli, mint a pontosság.

A „varázsló” hamar elkészül. Kitépi a lapot, és egyet mozdulattal adja át nekem, és teszi zsebbe a pénzt. Az eladom igencsak hangosan köhint egyet. Még az egyik ablak is kiesik. A „varázsló” látja, hogy az összes szem most őt figyeli. Nem mer kockáztatni.

– 5% kezelési költség és 10% tiszteletdíj. Mondja, miközben az asztalra dob egy adag pénzt és ugyan úgy felszívódik a tömegben, ahogy megjelent. Amilyen hirtelen elnémult mindenki húsz perccel ezelőtt, ugyan olyan gyorsan visszatér az élet. Valaki még egy szőnyeget is megpróbál gyorsan eladni nekem. De egy ÁFÁ-s számla felkiáltással sikerül elijesztenem.

Ezúttal én nyertem. Most már nyugodtan mehetek ebédelni.