Felhőkarcolók

Isztambulba érkezve a turisták általában elcsodálkoznak, hogy az AyaSofya milyen hatalmas.

Ami persze igaz is, hiszen az 55.6 m magas, amivel így 2 m-el magasabb, mint a szegedi Fogadalmi templom kupolája kívül (53,6 m). No és azt se felejtsük el, hogy ezt az épületet majdnem 1500 évvel ezelőtt, 537-ben készítették.

Az AyaSofya környékét megnézve viszont alig találunk más magas épületet. Leszámítva persze a dzsámikat. Sőt! Nagyon-nagyon sokat lehet úgy gyalogolni, hogy csak pár emelet magas házakat látunk. Így aztán sokan azt gondolják, hogy Isztambulban nincs is toronyház.

Pedig van!

Mégpedig a Levent (magyarul Levente) nevű kerületben. Itt található pl. Isztambul és Törökország legmagasabb épülete, a Istanbul Sapphire is.

Ő 261 m magas. Beleértve a tetején lévő rádióantennákat, és a rajta csücsülő legyeket is. Bár a tervező elmondása szerint az nem rádióantenna, hanem dekoráció.

Ezzel pedig megelőzi a másik legnagyobb tornyot, amit egyszerűen és szerényen csak Diamond of Istanbul-nak (török nevén İstanbul Elması (Isztambul Almája), magyarul pedig Isztambul gyémántja) neveztek el. Ő is 261 m magas. Lesz. Mert még nincs készen. Így a Sapphire vitte el a rekordot. Bosszúból a Diamon inkább 270 m magas lesz.

Az épület valójában 42.5 m-el magasabb. Ugyanis ennyire lett mélyen beásva a földbe. És ezzel elvitte a Törökországban legmélyebbre leásott lyuk címet is. Elnézve a térképet, már nem kellett volna sokat ásni, hogy lejussanak a tengerszintre, és akkor a -72. emeleten lehetett volna egy tengeralattjáró kijáratot is berendezni.

Még egy érdekesség: a 261 m magas Sapphire Európa 5. legmagasabb épülete. Ezen kívül még 70 olyan felhőkarcoló található, ami 100 m-nél magasabb. És még 36 újabb tornyot építenek. Ebből a legmagasabb a Emaar Boulevardi lesz a 280 m-es magasságával. Várhatóan 2013-ban készül el.

Isztambulban egyébként nem volt egyszerű a felhőkarcolók építése. Több akadállyal is meg kellett küzdeni, mielőtt eljutottak a mai állapotig, amikor bárki bármilyen magas tornyot építhet akár saját, akár üzleti célra. Vagy csak feleségnek, kutyának, macskának…

Három fő akadállyal kellett megküzdeni ehhez: természeti, vallási és adminisztrációs. Nem ismeretlen okokból a probléma bonyolultsága is ebben a sorrendben növekedett.

A természeti gond a földrengés. Isztambul ugyanis egy aktív területen fekszik, ahol nem ritkák a kisebb földrengések. És ugyebár egy ekkora tornyot elég az alján egy picit megpöccinteni, és a teteje máris annyira kileng, hogy mindenki rohan a mellékhelységekbe.

Szerencsére ma már nagyon precíz földrengésbiztos technikák vannak, amivel jelentősen csökkenthetőek a károk egy esetleges rengés során. Így nem is érdemes erre kitérnünk. Aki felhőkarcolót akar építeni, rengeteg információt talál erről.

Sokkal izgalmasabb viszont a vallási kérdés. Ugyanis nem illik olyan épületet építeni, ami magasabb, mint a város legnagyobb mecsetjének a minaretje. Ez sokáig komoly akadály volt Isztambulban. Mígnem megfelelő kampányolásokkal, és közbejárásokkal sikerült elérni, hogy mindig egy picit magasabbra lehessen építkezni. Mára pedig már odáig jutottak, hogy jóformán senki se emlékszik arra, hogy van egy ilyen íratlan szabály…

Már csak egy akadály maradt: adminisztrációs.

Isztambul közepén ugyanis ott van a Boszporusz. Ezt pedig minden török nagyon szereti. Főleg kiülni a partjára, szotyit enni, és élvezni a kilátást. Na de hogy néz ki egy romantikus naplemente, ha a Napot eltakarja egy toronyház?

Így aztán van egy olyan állami adminisztrációs szervezet, aminek a neve magyarul kb. Boszporusz Látványvédelmi Hivatal lehetne. Minden olyan épület, ami látszik a Boszporuszról, annak csinosnak kell lennie, hiszen e parton ülő szerelmes párok ezt fogják nézni teázás közben. A felhőkarcolók pedig sehogy sem fértek bele ebbe a kategóriába. Ráadásul a felhőkarcolónak pont az a lényege (mármint látvány szempontjából), hogy jó messziről is felismerhető legyen, jó messziről is látszódjon. Azaz jóformán bárhova is építünk egy jó magas tornyot, az majdnem biztosan a Boszporusz partjáról is látszik.

Ez a probléma hozta a megoldást is. Megfelelő lobbizással és ráhatással (nesze fiam, itt egy ezres!) sikerült egy vonalat húzni a Boszporusz mentén olyan távolságban, amire már rá lehet mondani, nem a szoros része. Az után pedig mindenki azt épít, amit csak akar. Meg amit engedélyeznek. De ez már szabad utat adott a tornyok építésének.

Aki pedig isztambuli felhőkarcolót szeretne látni, egyszerűen megteheti: Şişhane (Galata-torony közelében) megállóból, vagy Taksim téről metróval kb. 20 perc alatt el lehet jutni a Levent és a Maslak megállókhoz. Ezen a két helyen pedig van torony bőven! 🙂