Török bélyeget kerestünk, de csak magyart találtunk… Isztambulban!
Pontosabban valami jó törökös bélyeget kerestünk. Amolyan szulejmánost, vagy janicsárost. De az se baj, ha kékmecsetes. Egy atatürkösnek pedig igazán örültünk volna. Helyette egy ritka magyar madár, a Platalea leucorodia, magyar nevén kanalas gém, került elénk.
Persze mindjárt megvettük! 🙂
Az eredetileg 40 filléres (tegye fel a kezét az, aki tudja, mi az a fillér!) most 3 török lírába került. Sajnos a WolframAlpha tudományos keresőt hiába birizgáltam, nem sikerült kivallatni, hogy ez a 40 fillér ma mennyit is érne. Pedig a WA ilyet is tud ám! De most inkább mégsem…
Úgyhogy nem tudtuk meg, hogy jól jártunk-e…
Az érdekesség az, hogy nem ez az egyetlen magyar bélyeg, amit itt találhatunk. Hol is? Azon az úton, amivel megyünk fel Karaköy-ből az İstiklâl Caddesi-re, miközben elhaladunk a Galata torony mellett. Bővebben lásd a lenti (fenti?) térképen.
Vannak bizonyos témák, mint pl. madarak, állatok, stb… (ufók és szultánok viszont nincsenek). Ilyen egy témába tartozó, de különböző országból összegyűjtött bélyegek. És azok között szinte mindig el van rejtve egy-két magyar is. 🙂 A mostani is hasonló, de ez valamilyen díszcsomagolásos kiszerelés.
Persze most furcsának tűnhet, hogy miért is jó Isztambulban magyar bélyeget venni. Pedig egyszerű: az egy igazán exkluzív ajándék lehet az otthoni ismerősöknek. E mellett pedig talán a legkönnyebb, így mellette bőven fér még a csomagba rakı és más hasznos cucc, természetesen saját használatra. 🙂
De a legfontosabb, hogyha valakinek elfelejtettünk volna ajándékot venni, akkor ezt Magyarországon is megvehetjük neki!
– Figyú milyen érdekes dolgot találtam neked Isztambulban!
– De hát ezt itt is meg lehet venni!
– Hát éppen ez az! De gondolj bele, micsoda ritkaság ez ott!
– Nem hiszek neked. Ott biztos nem lehet ilyet kapni.
– Pedig nézd meg ezt a blogot! Ott is írták…
Végezetül pedig írok még pár szót a képen látható főszereplőről is. Persze nem a Magyar Postáról, hanem a kanalas gémről:
Ez egy madár, melynek tolla van. Meg csőre, és hosszú lába. Szereti a mocsaras helyeket. Nem szereti viszont a városi füstfelhőket, és a radioaktív sugárzást. És még biztosan egy csomó minden mást sem.
Magyar bélyeg,
- Ha nehezen találunk ajándékot... (1.000)
- Fújd bele az orrod a Boszporuszba! (1.000)
- Miért jó Isztambulban - bazárban? (1.000)
- A konyha bazár (1.000)
- Vegyél túlélő halat! (1.000)
- JoeP kalandjai Isztambulban (RANDOM - 0.076)
„….Az eredetileg 40 filléres (tegye fel a kezét az, aki tudja, mi az a fillér!) most 3 török lírába került. Sajnos a WolframAlpha tudományos keresőt hiába birizgáltam, nem sikerült kivallatni, hogy ez a 40 fillér ma mennyit is érne….”
Lehet, hogy öregszem? Gyerekkoromban – még nagy gyerek koromban is – létezett a Forintnál kisebb fizetőeszköz Magyarországon. Amolyan apró kis aluminium korongok – itt nevezhetnénk bozuk para-nak is – amire az volt írva, hogy Magyar Népköztársaság, meg hogy Fillér, és hogy kiadja a Magyar Nemzeti Bank.
No és hogy mit is lehetett kapni egy ekkora hatalmas értékű pénzérméért – na jó, minimum 2 db pénérméért, mert 40 filléres nem volt 🙂 ?
Például pont 40 fillérbe került egy normál méretű zsemle vagy kifli, vagy egy skatulya „hosszú” gyufa (cigaretta gyújtáshoz készült). Majdnem ennyiért (50 fillérért) lehetett kapni egy kis gombóc fagyit (amiből akkor létezett a vanilia, csokoládé és málna ízű változat). És hogy a cikkben szereplő 40 filléres bélyegről se feledkezzünk meg, ennyiért vitt el a Magyar Posta egy képeslapot, vagy „nyílt levelezőlapot” (létezik ez még?) országon belül bárhova (és nem kellett hozzá 1 hét, mint manapság, legrosszabb esetben ha este adtad fel, harmadnap délelőtt már a címzett postaládájában vigyorgott)!
Meg a madaras 10-filléres… 🙂
Meg még az volt az érdekes, hogy a levelezőlap meg is érkezett! Ma már ez is külön kérés…
Amikor nálunk-az 50 filléres időben-megjelent a presszóban a fagyi,az első 4 évben(!) csak csokoládé és citrom volt kapható!
Na 10 fillérért már én sem emléxem, hogy bármit is lehetett kapni (a 10 filléres bélyegen kívül). Ehhez már a nagyapám kellene, Ő mesélt a 2 filléres kenyérről is…..meg a 2 millió millpengősről is…
Ha jól tudom, a bélyegsorozatokat mindig 10 filléressel kezdték a gyűjtőknek, de abból (ha valaki mégis borítékra ragasztotta) többet kellett felnyalni.
Jaja, ahogy mondod, akkor a képeslap hamarabb hazaért a nyaralásról, mint én, most meg van olyan, amit már 5 éve adtam fel, és még nem ért célba 🙂 🙂
Itt egy
szociPetőfi tízes. 🙂http://isztambul.info/blog/2010/12/23/talaltunk-egy-tizest/
„…Na 10 fillérért már én sem emléxem, hogy bármit is lehetett kapni …”
Egy szem tejkaramellát.
A fruti már 20 fillér volt.
Na jól van! Látom mégsem én vagyok itt a legrégebben élő (azt jusztse’ mondom, hogy a legöregebb 🙂 )
A fruttival már csak zacskós kiszerelésben találkoztam, de a „tejdropsz” az tényleg volt szemenként is (a tehenes fajta).
Pisti, ne fogadj rá…:)
Én a 8 filléres tűzkőre emlékszem, mint legolcsóbb dologra, amit vette,(nominálisam) Volt még akkor forgalomban 2 és 5 filléres is.
Ez szerintem egy carte maximum akar lenni, lehet, hogy az is. A bélyegző számít ez ügyben, és hogy a kép környezetvédő/állatos-e.
Viszont adtál egy jó ötletet.
Aki elég elmés, hogy kitalálja, mit is, az legyen olyan rendes és hallgasson róla.
Na jó, Feyyaznak lehet szemétkednie.:)
Tényleg, volt olyan is, hogy tüzkő! Barna pici papírba csomagolva, és egy „állami zárjegy bélyeggel” leragasztva. Az árára nem emlékszem, csak arra, hogy 3 db volt egy csomagban. De az én életemből a (lyukas) 2 filléres és az 5 filléres már mint fizetőeszköz kimaradt. Az 5 filléres kivonása a forgalomból viszont akkoriban lehetett, mert nagyon sok volt belőle (Nagyapám alátétnek használta 🙂 )
látszik, hogy akkoriban Te még nem voltál dohányos. Szerintem a rövid(cigis) gyufa volt 40 fillár, a hosszú(kályha, sparhelt stb.) az drágább volt, talán 80 fillér. Kb olyan hosszú volt az, mint egy szál terv.:)
A rövid gyufa 30 fillér volt, a hosszú 40 fillér.
De ez a „hosszú” volt az a méret, amit ma is árulnak. Volt rövidebb is. Azt az igazán hosszút (kb. 10 centiset) később hozták forgalomba.
köszi, én a harmincasra nem emlékeztem, kiölték belölem a piromániát:)
Olyan jó ezekről olvasni! Ha most nem hozzátok fel,a tejkaramellát meg a nyílt levelezőlapot tuti teljesen elfelejtettem volna!
Fruttit már én is csak zacskósban láttam.
Feyyaz képzeld, voltak focis gyufacimkék.
(mondjuk ezért sem tiszta nekem a két kisebb méret. A 30 és 40 filléres ugyanolyan dobozban volt???)
majd szkennelek párat…
Nem egészen tudom, mi volt a felhasználási célban a különbség, de én is a 30 és 40 filléres gyufákra emlékszem. A kettő között a méretbei különbség talán 5 mm lehetett (így ennyi év távlatából, meg hogy akkoriban még bőven általános iskolás voltam, és nem is bagóztam, csak a szüleim). Viszont a ráragasztott gyufacimkékből szép gyűjteményem volt….. sajnos már nincs meg.
Azt a szkennelést köszönném! Nem emlékszem ugyanis focis gyufacimkére!
Egyébként ilyen irányú kereskedelmi élményeim úgy 1977-től vannak. (Dr.Bubo sorozat csokipapírok gyűjtése). 🙂
Más.
Cybermacs!
A fórumot megint ellepte a nem odavaló hsz.
Köszönöm!
Mentem, töröltem, takarítottam, porszívóztam, meg sikáltam is.