Akkor is bemegyek!

Isztambul belvárosa tele van szűk egyirányú utcával.

Itt a hangsúly az egyirányún van.

Persze megkérdezhetjük bármelyik kamionsofőrt, azt fogja mondani, hogy ő egy irányba megy. Jah, hogy mindenki más pedig szembe jön?! De hát azért van a duda, nem?

De egyébként jobb, ha nem kérdezgetünk ilyeneket. Meg olyat se, hogy mégis hogy gondolta, hogy a pótkocsis kamionja elfér a fél méterrel szűkebb utcába, nem is beszélve arról, hogy a szembejövők miként fogják őt kikerülni…

Bár a válasz úgyis az lenne, hogy megoldjuk tesó!

Természetesen Isztambul önkormányzata mindent megtesz azért, hogy valami rendszer (vagy legalább ahhoz hasonló) legyen a közlekedésben. Így az egyirányú utcák nemcsak sima táblácskákkal vannak jelölve, hanem egy komoly akadállyal is el lettek látva. Mégpedig a tüskékkel.

Ez pedig úgy néz ki, hogy az út közepén speciális tüskék vannak elhelyezve azzal a nem rejtett szándékkal, hogy aki rossz irányból próbál az utcába behajtani, annak kipukkadjon mind a két első kereke.Természetesen a jó irányból minden gond nélkül át lehet haladni rajta.

Itt álljunk is meg egy kicsit! Ez így miért is jó?

Hiszen egy átlagos autóban egy pótkerék szokott lenni. Ha viszont mindkettő kipukkad, akkor egészen biztosan nem fog tudni sehova se menni, ameddig az autómentő meg nem érkezik (vagy nem ad kölcsön valaki egy pótkereket, ami a töröket ismerve, elég könnyen előfordulhat). Persze közben elfoglalja az utat, és akkor már kérdés, hogy az autómentő hogy fog eljutni a hatalmassá torlódott dugóban…

Viszont lássuk be, hogy ez a szituáció nagyon kellemetlen. Nemcsak azért, mert kilukadt mind a két első kerék, és nem tudunk tovább menni. Hanem mert ott van mögöttünk legalább száz ember, akik már az első másodpercben nyomják a dudát. A második másodpercben pedig már kettőszáz autó várakozik, cseppet sem barátságos hangerővel. Utána pedig következnek a biztatások. Lelkesen mondogatják, hogy menjünk már odébb. De ha a francba nem is mennénk el, azért anyuig még mindenképpen ajánlatos lenne.

Szóval könnyen fent áll az esélye annak, hogy a póruljárt sofőrt a közönség helyben megverik. Ez pedig elég motiváció arra, hogy az ember jól figyeljen, hol vannak ilyen tüskék.

És a törökök bizony oda is figyelnek rájuk! Leginkább úgy, hogy a tüskéket lefedik valamivel, és az így mindjárt mindkét irányban járható lesz.

A legegyszerűbb módszer a hullámkarton. Az elegánsabbak viszont inkább szőnyeget fektetnek a tüskékre, így jelezve a vásárlónak, hogy nyugodtan mehet szembe a forgalommal, és még akár a boltba is beugorhat egy-két apróság megvásárlására. Aki pedig sokat közlekedik egyirányú utcákon, az egy deskát hord a csomagtartójába, ami így bármikor az autó elé tehető.

De persze olyan is van, aki azt mondja, hogy unja már az egész tüskézést. A képen látható tüske már eléggé sok mindent megélt. Olyan, mint egy aki megjárta a Világháborút (mindkettőt, és retúrban): Pár foga ki lett ütve. Néhány le lett fűrészelve. Egyik-másik pedig reszelve. Most pedig valaki egyszerűen leragasztotta celluxszal. Legközelebb talán már a betonozás következik?

Természetesen az önkormányzatot sem kell félteni (egyébként is ki féltene egy önkormányzatot…)! Ők is tudják, hogy a tüskék nem gátolják meg a kocsikat a bejutásban, csak lelassítják őket. Így ők egy sokkal súlyosabb felhívást is használnak, hogyha azt szeretnék az sofőrök tudomására hozni, hogy tilos a behajtás. Bár ebben az esetben már egyáltalán nem lesz járható az út. De ilyenkor általában ez is a cél.

Igaz, ez megint csak addig tartja fel az autósokat, míg valaki nem szerez legalább egy targoncát. És mint tudjuk, a törökök kiterjedt rokoni hálózattal rendelkeznek. 🙂

Akkor is bemegyek!, 10.0 out of 10 based on 5 ratings

---