Pontosabban ez így már az ezernegyedik! 🙂
Akit nem érdekel a mese, az mindjárt ugorhat is a lényegre: ez alkalomra összegyűjtöttem a legjobb írásokat. Ezt érdemes olvasgatni. 🙂
Mindenki másnak, aki szereti a számokat és maradt. 🙂
Tehát ezer bejegyzés… A fene se gondolta, hogy fogok ennyit írni… pedig még nincs vége (igazándiból nem is tudom, hogy egy blognak mikor lesz vége). Isztambulban mindig történik valami érdekes, amiről lehet írni. 🙂
Szóval 1000 bejegyzés. Nem tudom pontosan, ez mégis mekkora mennyiség (leszámítva, hogy az archív 12.537.829 byte, ami elvileg ennyi betű kellene, hogy legyen. De ebben vannak programozási utasítások is, ami legalább a felét kiteszi.). Úgy számolok, hogy egy-egy bejegyzés átlagban 1,2-1,5 oldal. Azaz ha az egész blogot ki akarnánk adni könyvben (igen, igen, szponzorokat keresünk!!!), akkor az kb. 1200-1500 oldal lenne.
Jó vastag. Mindenképpen praktikus, ha valakit fejbe akarunk vágni vele. 😀
De a lényeg tényleg az, hogy ennyit oldalt nem egyszerű átolvasni. Az információ felkutatására készül a wikipédia, ahol azért (talán) könnyebb lesz mindent megtalálni. Viszont ennek a blognak a célja a szórakoztatás is (beleértve saját magam szórakoztatását is, különben az egész nem érne semmit). Így a blog nem megy át wikibe, nem irtják ki egymást, meg ilyenek. Hanem párhuzamosan épül mindkettő.
Viszont ekkora halmot (ezer bejegyzés!!!) átolvasni nem könnyű. Meg nem is minden oldal lett érdekes. Így megpróbáltam összeszedni a legjobb írásokat, hogy aki csak most kezdni (vagy szeretne nosztalgiázni), az könnyen megtalálja a legjobb részeket.
Tehát a legjobb írások itt érhetőek el. Lehet, hogy kihagytam néhányat, vagy olyan is bekerült, ami mégse sikerült olyan jól, akkor csak szóljatok! 🙂
Persze a lista bővülni fog az új írásokkal. 🙂 Ebben természetesen nincs benne a török foci és Rumli, mert nekik egyébként is van saját kategóriájuk. Nekik nem kell reklám. 🙂
És akkor egy kis statisztika.
A blog 2009. februárjában indult. De addig nem látunk vissza, mert volt pár költözés azóta. Így a Google statisztikája 2010. október 24-től kezdve gyűjtötte az adatokat. És ööööö… egészen 2012. május 1-ig, amikor a munka ünnepe szellemében véletlenül kikapcsoltam…
Szerencsére a WordPress maga is készített statisztikát, így nem maradtunk le semmiről. 🙂
Érdekesség egyébként, hogy mindegyik program teljesen más értékeket ad, így az egész nem jó semmire… 😀
Na szóval:
Összesen 263000 alkalommal nézték meg az oldalt. Ez elvileg 263000 különböző látogatót jelent. De a Google szerint csak 46600-at. Nekem a 263000 jobban tetszik, így annál maradunk. 🙂
A legnagyobb változást egyébként a Aşk-ı Memnu (Tiltott szerelem) sorozat magyarul bejegyzés hozta. Ez ugyanis a korábbi napi 300 látogatót felvitte 500-600-ra. A befejező rész alkalmával pedig 980-ra. Így majdnem elérte a rekordot, ami egyébként 1017 (ezt Palocprovence blogon megjelent isztambuli macskák okozták. Ezt ismét köszönjük a blog írójának, és a macskáknak is). Jellemző, hogy mióta a sorozat végetért, a blog visszaállt az alap nézettségre. Talán néhány embert sikerült elcsábítani, és velük megszerettetni Isztambult és Törökországot. Ha igen, akkor a kulturális kommandó sikeres volt. 🙂
A sorozatról szóló bejegyzést 54000-en nézték meg (és gondolom olvasták el).
Második helyen Internetes török nyelvtanulás – Goethe-Verlag oldal szerepel, 4000 olvasóval. Gondoltam, megnézem, van-e kapcsolat a török sorozat, és a török nyelvtanulás között. De a sorozat hatására nem akar több ember törökül tanulni. Legalábbis az én statisztikám szerint.
Harmadik helyre szorult vissza a Köfte recept – Sema verzió, amit 3500-an olvastak el, és talán sütöttek meg. Jó étvágyat nekik! 🙂 Aki még nem próbálta, annak ajánlom. 🙂 Itt sincs semmi összefüggés a sorozattal. Azaz vagy nem hozta meg az étvágyukat a sorozatrajongóknak egy jó kis török ételre, vagy pedig a szereplők nem mentek be az egyik sarki büfébe egy romantikus köftére… Amennyiben az utóbbi történt, akkor ez súlyos marasztalás a rendező részéről…
Negyedik a Mit vegyünk az isztambuli Fedett bazárban? Végre! Tehát mégis van érdeklődés Isztambul után egy Isztambulról szóló blogban! 🙂 3300 ember olvasta el ezt a roppant hasznos oldalt. Megint elmondhatjuk, hogy a sorozat hatására senki sem érezte úgy, hogy egy szőnyeggel lepje meg a kedvesét. Vagy pedig ez teljesen egyértelmű, hogy szőnyeget a Nagy Bazárban kell venni. Egyébként nem. Jobban járunk egy szőnyegekre specializált bolttal, és még jobban tesszük, ha nem is Isztambulban keressük őket…
Ötödik a Török-magyar online szótár. Hiszen ha már vásárolunk, akkor tudjunk is beszélni. 🙂 Itt viszont mintha lenne némi összefüggés a sorozattal. Azaz a kedves tv-nézők már nemcsak olaszul, vagy franciául, esetleg angolul, hanem már törökül is szerették volna elmondani a bűvös szót: szeretlek (seni seviyorum). A csúcspont július 22. Nem tudom, mi volt ekkor a sorozatban. Talán valami romantikus rész. De talán Bihter ebben küldte el Beylült a fenébe, és ezt a kifejezést próbálták a rajongók törökül is megtanulni. Akit egyébként tényleg érdekel, itt talán néhány hasznos tanácsot. 🙂
Továbbiakban előkelő helyen végzett még a Turistakalauz – Látnivalók, múzeumok – 1, az 1453. május 29. – Konstantinápoly eleste – Isztambul elfoglalása no meg persze az Utazás Isztambulba, Malév nélkül… Sőt! Még rólunk is sokan érdeklődtek. 🙂
Kissé kellemetlen, hogy még a fórumól is komoly az érdeklődés (2000 olvasó), miközben az nem megy valami jól, és nem tudom, mi lesz a sorsa…. 🙁
Még néhány érdekesség zárásként:
Átlagban 4 percet töltötök egy cikk elolvasásával (a megírása pedig 1 óra, a kutatómunkával együtt néha 2..).
A legtöbben természetesen Magyarországról olvasnak. Utána Törökországról, Romániáról, az Egyesült Királyságból, majd Szlovákiából. Leggyakrabban valamelyik európai országból érkeznek a látogatók, de még Szaúd-Arábiából, Thaiföldről és még Hong Kongból is (ezek mind olvasták is a blogot, nemcsak eltévedtek a statisztika szerint).
Legtöbb ember természetesen a Google keresőből érkezik (a Google szerint…naná!). A legtöbb linket pedig a Turkinfotól kapjuk. Tőlük 1700 látogató érkezett. Köszönjük nekik is, és mindenki másnak is, aki minket reklámozott! 🙂 Ha majd egyszer lesz bevételünk, akkor mindenkit meghívunk egy teára! 🙂
Még lehetne tovább elemezgetni a számokat, de azt hiszem, hogy mostanra már mindenki elaludt. Megyek én is…
Ezer bejegyzés felett.,
- Magyarország (1.000)
- Visszatérés Törökországba (1.000)
- Esküvői videók (1.000)
- Találtam magyar zászlót :) (1.000)
- Találtunk egy hamamot (1.000)
- A Falon (RANDOM - 1.000)
Én egy vagyok a 300-ból. 🙂 This is ISTANBUL!
Nem is olyan régen, egy-két éve találtam meg a blogodat, elolvastam néhány bejegyzést (szétröhögtem a fejemet a szarkasztikus megjegyzéseiden) és akkor azt mondtam, hogy ez kell nekem. 🙂 Nekifogtam és az első bejegyzéstől az utolsóig mindet elolvastam. Már akkor is lett volna egy jó vaskos könyv. Kellett egy hét kb, pedig ha engem elkap az olvasási düh, akkor nem érdekel semmi más, csak olvasok. Ami nálad évek, hónapok alatt történt, az nálam napról napra pergett. Reggel megjelent egy pocakos fotó estére megvolt a gyerek. 😀 Persze most már bőszen motorozik 🙂
A blogod az a napi rutinom része. Legtöbbször még a e-mailek elolvasása előtt megnézem, hogy mi történt Isztambulban. És ott hál’Istennek mindig történik valami. 🙂 Külön öröm, hogy annyi mindenről írsz, amire esetleg más legyintene, hogy apróság, biztos nem érdekel senkit, de nagyon-nagyon jó olvasni.
Sajnos nem vagyok az a rendes kommentelő, pedig tudom, hogy fontos a visszajelzés, ha már időt és energiát fektetsz a blogba, de hát én az olvasó vagyok, nem a kommentető. 🙂
De nagyon köszönöm, rengeteg hasznos információt kaptam tőled, és nagyon sokszor röhögtem hangosan a mondataidat olvasva.
És a talán végre komolyan kellene venni a DONATE gombot, mert egy jó könyv árával minimum tartozom neked. 🙂 Hogy összejöjjön az a tea a Szigeteken….
Az ezernégy nap meséi jók voltak. Jöhet a többi 🙂
Piros, a hálás olvasó
Nagyon köszönjük!
Ahhoz pedig külön gratuláció, hogy ilyen gyorsan végigolvastad. 🙂
Hmm… tényleg ezeregy, meg néhány nappal és éjszaka lett belőle.
Bár dzsinnek nincsenek, csak macskák. 😀
Én az elmúlt közel egy órát azzal töltöttem, hogy támogassam a blogot, de mindig megbuktam Paypal-on a CSC-én.
Könyörgöm küldj egy közvetlen és teljes bankszámlaszámot privibe az e-mailcímemre
Nagyon köszönjük!
Oké, ezt e-mailben lelevelezzük. 🙂
Hát igen, mint tudjuk Tőled, minden macska tud blogot írni, ha megfelelően forgolódik a billentyűzeten. Nekem rendre a Képtelen természetrajz jut az eszembe, azért is kaptátok utravalónak Rumlival.
És igen, ezért is hálás vagyok, mert befogadtátok, szerettétek, visszavárjátok. Egy-két küldetés, misszió teljesítése után ott találjátok majd Sztambulban. Most mint egy H. János mesél hihetetlen kalandjairól Tréflinek és Tiplinek, akik persze már indulnának is…
Az én IP címem felől nagyon úgytünik, hogy többen már nemcsak a Városra, Törökországra, a török kultúrában a magyarra, hanem Rátok kiváncsiak. Az igazán humanoidok pedig egymásra is.
Így élünk mi a blogon, a blogban és a blog környékén.
Köszönet mindenkinek.
Mi is köszönjük!
És persze Rumli jöhet bármikor! 🙂
Isztambulban nem fogynak el a kalandok. 🙂
Nagyszerűűű! Remek az egész történet! Nincs olyan nap,hogy az Isztambul.info-t kihagynám 2010 ősze óta! Én már 1989 óta egy 34 és Türkiye fanatikus vagyok,és ez a legjobb módja,hogy frissen tájékozódjam a Városról! (A görögök egyébként tényleg így hívják).
És a kapcsolat a Főszerkesztő Úrral már teljesen kiszélesedett! Programszervezés,fordítás,fényképezés,konkrét vásárlások(előrefizetés nélkül,hitelbe!)-el sem tudom sorolni,mennyi mindenben segített már nekem CyberMacs!
És én maradok első számú Isztambul.info rajongó továbbra is! Csak a Fórumot sajnálom. CM javaslatára elkezdtem ott írni egy török futball enciklopédiát,már 6 csapat történetét megcsináltam,de sajna vissza van esve a látogatottság.
Üdv:
Feyyaz
Köszönjük!
A fórumot azért még nem adtuk fel! 🙂
Ahogy körbenéztem a neten, más törökországi fórumok sem állnak túl fényesen. Minden esetre a spemmelők nagyon szeretik. :O
Csak így tovább! Én akkor találtam rá a blogodra, mikor az akbilról kerestem infót – és napokig nem tudtam abbahagyni. Ennek már jó másfél éve, azótai is olvasom, és tényleg köszönet a sok nevetésért! Sőt, egy aranyköpésedet gyakran szoktam idézni is („demokrácia nem olyan, mint egy nyalóka, hogy odaadjuk bármelyik gyereknek, és tud vele mit kezdeni”), tehát mondhatjuk, klasszikussá váltál. 🙂
A fórumot ki ne dobd, néha-néha mindennkinek vannak jó ötletei. Feyyaz sorozata is klassz, a bemutatkozás is nagyon érdekes, szerintem a képes játék is jó volt, meg még egy csomó minden – ha nem is mindig van termékeny szakasz, az újaknak biztosan informatív, izgalmas, és majd lesznek még kevésbé túlterhelt idők – remélem – amikor ismét hozzájárulhatunk a fórum fényéhez is.
Köszönöm! 🙂
Talán majd egyszer ezekből a beszólásokból is lesz egy gyűjtemény. 😉
Köszönöm kedves Cser,ezek szerint van,aki végigolvasta a csapattörténeteket! 🙂
Gratula Neked és köszönjük a sok-sok belefektetett energiádat. Szerintem ez az oldal minden török rajongó számára egy kicsit alap, innen valóban érdemes kiindulni 🙂 Csak így tovább!!!!
Köszönjük!
Neked is sok sok hajrá! 🙂
Köszi! 🙂