Isztambul maraton 2012.

Hétvégén zajlott az eurázsiai maraton.

Persze mi is részt vettünk rajta, és még egy új programot is kipróbáltunk. Meg…

…izé… szóval el is aludtunk… De azért futottunk!

Vagyis hát nem, mert gyalogoltunk. De azért a célba beértünk. Sőt! Még tovább is mentünk!

Egyébként is menni kellett már, mert bontották a célt…

Egyébként jól mutatja mindezt, hogy tavaly még Népfutás-nak hívták azt a részt, ahol az emberek tömegesen részt vettek. Az idén már leminősítették Népgyaloglás-sá. Jövőre pedig gondolom Néppiknik lesz a neve. 🙂

Felkeltünk reggel korán, hogy megyünk a maratonra. Aztán mindjárt vissza is feküdtünk.

Végül Árpi ébresztett minket egy lelkes összenyálazzással 8-kor. Azaz ha ilyenkor még futunk, akkor pont elérjük a maraton kezdetét. Na de hát ki akar futni egy maratonért? 🙂

Maradt a kényelmes vasárnapi reggelizés, amolyan török módra: rogyásig pakolt asztal, olívával, sajttal, stb… Ki tudja ezt otthagyni? 🙂

Így mire elindultunk, addigra már zárták a hidat. Pedig mi direkt szembe mentünk a forgalommal, hátha… De nem sikerült. Így a Boszporusz-híd az idén kimaradt. De legalább Árpi nem dobta le az autóját a mélybe.

Szóval maraton és futár. Azaz inkább gyaloglás 42 km-en keresztül. Ez az, amihez mi csatlakozunk Beşiktaş-ban (térképet majd lásd a végén). És mivel van helyismeretünk, pár kanyart le is vágtunk belőle, mire a Kék Mecsethez érkeztünk. 🙂

Erre az alkalomra viszont teszteltünk egy új Androidos programot is! 🙂

A Major Forms gyártásában (írásában) készült Nyaralás / Utazási napló programot próbáltuk ki. Az eredményt pedig itt láthatjátok.

Nem lett ez rossz, bár még kicsit bütykölni kell rajta, hogy jobban nézzen ki. 🙂

Viszont jó benne, hogy egy nyaralás/utazás közben készíthetünk képeket, videókat, hangokat, útvonalakat, stb…, amit mindjárt (ha találunk internetet) megoszthatjuk az otthon izguló közönséggel.  Ha nincs kéznél internet, akkor sincs gond, mert este, a hotelbe visszaérve is fel lehet tölteni az élményeket.

Úgyhogy azt hiszem, ezt fogjuk még használni. Előre fogok szólni, hogyha valami hasonló esemény van, amit érdemes élőben közvetíteni, akkor azt majd így fogjuk feltölteni.

Ti pedig próbáljátok ki, hátha megtetszik! 🙂

Mi pedig visszatérünk a maratonra.

Korábbi években egyébként mindig csak a Boszporusz-hídon mentünk át. De hogy mi van utána, az kimaradt. Így most ott folytattuk, ahol eddig abbahagytuk, Beşiktaş-nál.

Itt egyébként jól látszódik, hogy az emberek korán keltek, és már igencsak megéheztek abban, hogy eljussanak Ázsiából Európába. Beşiktaş egyébként sem szerénykedik az éttermekben, de külön erre a napra az utcában is több helyen megjelentek a mozgóbüfék.

Lehet, hogy mégiscsak jó ötlet volt annyira bereggelizni? Így mi nem estünk kísértésbe. 🙂

Ebben a maratonban az az egyik érdekes, hogy tele van turistával, akik kihasználják ezt a különleges alkalmat: le van zárva a fél város, szabadon lehet nézelődni. Így a Dolmabahçe  Palota díszes kapuja előtt sorban álltak a külföldiek (majd ezen felbuzdulva a helyiek is), hogy lefényképezzék magukat. Mindezt persze futás közben. 🙂

Mivel mi később kapcsolódtunk be az eseményekbe, hamar el is értünk a célba. Vagyis értünk volna, ha a futók tényleg futók lettek volna. De ahelyett, hogy mindenki azon iparkodott volna, hogy hamarabb átjusson a célvonalon, inkább megálltak előtte, hogy újabb és újabb csoportképet készítsenek. Így persze eléggé nehéz volt átjutni. A hangosbemondóban is hallani lehetett, ahogy az egyik szervező a haját tépi ki éppen, miközben próbálja a futókat gyorsabb áthaladásra ösztönözni. 🙂

Mi viszont gyorsan megkerültük a célt, és mentünk tovább, a mi célunk felé: Sultanahmed.

Kihasználtuk, hogy az út végig le van zárva, az idő is kellemes (a fent mutatott weboldalon van ám időjárás is. 🙂 ), így egy jó nagyot sétáltunk. Pár száz emberrel együtt. Azért ez nem egy péntek délután, amikor lépésben halad a forgalom! 🙂

Közben egyébként elhaladtuk egy másik cél mellett is. Ilyen ez a maraton itt, Isztambulban. Az ember folyamatosan célba ér, miközben mégis megy tovább… Ha nem vasárnap lett volna, akár még valami rejtett filozófiai értelmet is ki lehetett volna belőle hozni.

Így értünk el, kényelmes sétában a Galata-hídhoz. Nosza rajta, ezen is átmegyünk! Így legalább volt lehetőség megtanulmányozni, hogyan is illeszkedik össze a villamossín egy felnyitható hídon. Meg hasonló fontos dolgokat csinálhattunk. 🙂

Innen, a hídról visszanézve, a másik hídra, azért már látszik, hogy nem olyan kicsi az a távolság, amit gyalogoltunk (pontosabban gyalogolnunk kellett volna, bár azért a hídig mi is elmentünk ám, csak a rendőr visszafordított/visszaordított).

Mire átértünk a történelmi városrészbe, addigra bizony megéheztünk mi is. Mondjuk ez nem olyan nehéz Isztambulban. 🙂
Mivel a célzárásig még bőven volt időnk, a sport szellemében beültünk egy étterembe. 🙂

Egyébként is, ez már a rövidebb út. Csak fel kell menni azon a kisutcán, és máris ott vagyunk az AyaSofya előtt. Így a többiek csak fussanak, kerüljék meg a fél várost! Mi addig eszünk egy jó kebabot. 🙂

Innentől megszakadt a GPS nyomonkövetés. Mert bármennyire is jó ez a program, csak erőteljesen meríti a telefont. És hiába a napelemes táska, ha közben be van borulva… 😛

Így aztán a hátsó kisutca titokban maradt. De annyit azért elárulok: felfele kell menni 😉 Nem olyan nehéz egy akkora épületet megtalálni, mint az AyaSofya. 😉

Mi tehát ebéd után felmásztunk Isztambul legfőbb dombjára, hogy ott is áthaladjunk a célon. Persze nem nyertünk, meg feltűnő is lett volna babakocsival, de azért mégis, úgymond sportoltunk egyet ezen a kellemes vasárnap délelőttön. Árpi pedig egy jó nagyot futkározott a Sultanahmed téren a galambokat kergetve. 🙂

Azt ajánlom, hogy jövőre érdemes eljönnie annak, aki még nem próbálta. Érdemes a nyaralást (őszelést) is úgy kalkulálni, hogy a maraton is benne legyen a programban. 🙂

Isztambul maraton 2012., 10.0 out of 10 based on 5 ratings

---