Amikor egy új nyelvet tanulunk, akkor előbb utóbb mindig előjön egy vásárlásos szituáció.
– Csókolom, kérek egy kiló kenyeret!
– Tessék itt van, X Ft/Euró/USD/stb… lesz.
Pedig a valóság nem ilyen! Főleg nem Isztambulban! Itt ugyanis a vásárlás így zajlik:
– Csókolom, szeretnék egy inget!
– Rendben van. Akkor most vegyen elő papírt, tollat (tartalék tollat), számológépet, és akkor mondom a mai akcióinkat…
Igazándiból nem is tudom, a bolti eladók felvételiztetésénél miért nem írják elő a felsőfokú matematikai végzettséget…

A dolog mindig úgy kezdődik, hogy van egy alap akció. Ez legalább egy kétszámjegyből álló százalékos kedvezmény. Mondjuk 30%, vagy 50%. Mivel az akciók összevonhatóak, itt nem állunk még meg. Sőt! Ez még csak a belépő!
No és persze a százalékos akciók között is vannak különbségek, kategóriák.
Az egyik, a sima akció. Ez az, amikor bemegyünk a boltba, veszünk valamit, és az csak úgy, egyszerűen olcsóbb.
Másik változata a banki akció. Amikor is bizonyos ha kreditkártyával fizetünk, akkor kedvezőbb áron kapunk egy terméket. Ebbe nem tartozik bele az, amikor a bank is ad kedvezményt, vagy pontgyűjtést, vagy csak simán lefele kerekíti a végösszeget. Ezek a banknak a dolgai.
Természetesen vannak a kuponos százalékok is, amiket a korábbi boltbeli randalírozásokon gyűjtöttünk össze. Itt jegyezném meg, hogy a kuponok használatával lehet új kuponokat is gyűjteni. No meg az akciós termékekért is ugyan úgy járnak a pontok.
Aztán vannak a keresztakciók. Amikor is egy teljesen más kategóriájú boltban vettünk mondjuk egy kávédarálót (nem kivehető ajtóst), akkor ebben az üzletben kapunk százalékos kedvezményt. Vagy ajándékot. Az ajándék egyébként nem minden esetben bögre vagy zokni. Akár még hűtő is lehet!
Persze a fenti százalékok is összeadódnak. Így ha a kirakatban 20%-ot írnak ki, akkor ott biztosan többet is össze lehet szedni. Feltéve, ha valaki jön mögöttünk egy targoncával és cipeli az eddig begyűjtött kuponjainkat, és akciós számláinkat.
A bankkártyás százalékok egyébként azért nagyon mókásak, mert minden töröknek legalább 4-8 kártyája van különböző bankokban. Így a fizetés előtt még gyorsan elmennek az ATM sarokba, ahol kb 10-12 ATM zümmög békésen. Majd pedig a törökök kiveszik a pénzt az egyik-másik-harmadik automatából, majd berakják annak a banknak a gépébe, amelyik adja az akciót. Utána futás vissza a boltba fizetni.
Ehhez azért tudni kell, hogy a török ATM nem olyan, mint Magyarországon (vagy sok másik európai országban). Hanem itt valóban egy mini bank. Lehet pénzt berakni, nemcsak kivenni. A műveltek csak pár másodpercet vesznek igénybe, és a pénz tényleg azonnal ott lesz a számlán. Jah, és a kezelési költség nulla.

Szóval ez volt a százalékos rész. Ugye, hogy nem is bonyolult? 🙂
Persze nemcsak ennyiből áll az üzlet. Hiszen van az a megoldás is, hogy mondjuk ha 500 TL-ért vásárolunk, akkor kapunk 100 TL kedvezményt (mindig így kezdődik, aztán elmegy az egész havi fizetés…). Ez azért kb. 14%-os kedvezmény.
Igen ám, de óvatosan kell sakkozni vele! Ugyanis az ilyen akciónál szigorúak a határok. És lehet, hogy mi már bőven több cuccot összeszedtünk, mint 500 TL, a százalékos akciók miatt mi megint alatta vagyunk. Majd pedig a pénztárnál derül ki, hogy egy tavalyi kupon ad egy kedvezményt, és ismét csak a határ alatt vagyunk, úgyhogy be kell dobni még egy zoknit a többi tizenöt mellé.
Ne de mi van akkor, ha mi még többet veszünk? Pl. a Migrosban gyakori, hogy 50 TL után adják az ajándék tejet (de olyankor 10 dobozzal), mi viszont jóval többet vásároltunk (mondjuk 200 TL). Akkor csak egyszer jár az ajándék? Elvileg igen, de szerencsére a pénztárosok rutinban vannak.
Ebben az esetben ugyanis azt szoktuk, hogy úgy rakosgatjuk össze a termékeket több kupacba, hogy egy-egy dombocska éppen 50 TL legyen. Majd pedig hetekig az összes szomszéd csak tejet iszik, hogy elfogyjon végre.
Még izgalmasabb viszont, ha nemcsak a termékekkel sakkozunk, hanem a kártyákkal is. Ilyenkor jön elő az, hogy megkérjük az eladót melyik cuccot melyik kártyával szeretnénk megvenni. Ami a móka, hogy a termékek akciónkénti elosztásának nem kell egyeznie a kártyás fizetéses elosztásával. No és persze ott van még a számla is, ami ugye megint egy másik történet.
Láthatjuk, hogy már akkor sem egyszerű, ha csak százalékok, és még néhány kedvezmény van együtt. Pedig az ilyen dolgok csoportban szeretnek járni. Hiszen még ott vannak a kuponok, a pontgyűjtések, a más boltban vásároltak utáni kedvezmény. De akár említhetnénk azt is, amikor a mobiltelefon előfizetés mellé jár egy extra kedvezmény (lehetne neki ilyen reklám szlogen: telefonálj és járj zokniban). Vagy ott van az, amikor a múltkor visszavittük a nadrágot, mert mégsem tetszett, és az árát fokozatosan le lehet vásárolni. De ezen kívül még számtalan kreatív ötlet is előjöhet, mint pl. a reggeli első vásárló extra kedvezményben részesül.
Így tehát egy-egy vásárláshoz érdemes nemcsak pénzt vinni, hanem sok sok papírt, ceruzát. Meg jó, ha van kéznél egy kvantumszámítógép is…
Két zokint vegyek még, vagy egy inget, hogy jobb legyen a kedvezmény?,- Két bazár között (1.000)
- Bursa (1.000)
- Isztambul turistainfo - alapok + vízum + pénz (1.000)
- A bútorbazár (1.000)
- Bağdat Caddesi – a bevásárlóutca-negyed (1.000)
- Karácsony Isztambulban (2013) - első rész - A Karácsony időpontja (RANDOM - 0.158)
Hát igen, a kereskedői vér…:)
Csak azt nem értem, hogy ezek után miért nincs Törökországnak 20-30 Nobel-díja matekból… 😀
gazdasági mennyi van? mert ez eddig amúgy általános matematika.
Csak egy van, az is író.
A kevés olyan irodalmi Nobel-díjas egyike, aki valóban jó író. 🙂