Ez most nem összeesküvés elmélet. Ez csak egy olyan képesség, amihez hasonló adatbázisáért nyugaton milliókat költenek.
És mindehhez még nem is kell külföldinek lennünk!
Amikor még csak az első napokat töltöttem Isztambulban, furcsa volt, hogyha egy boltba másnap visszamentem, akkor emlékeztek rám. És mindenre, amit beszélgettünk. Sőt! Mindjárt egy jó kis csevegéssel kezdődött a vásárlás, ahol felelevenítettük, hogy kinek a családja, rokona, kutyája, macskája mi mindent tett az elmúlt 24 órában.
De hát mindez jó móka volt.
Na meg betudtam annak, hogy ilyen környéken lakunk, az emberek meg biztosan kíváncsiak az újakra. Főleg, ha azok külföldiek.
Akkor viszont már nagyobbat néztem, amikor távolabbi boltba csak egy év múlva mentem el, és már tárt karokkal fogadtak. Természetesen a szokásokhoz híven megint beszéltünk pár mondatot a családról meg a kutyákról és a macskákról. Majd pedig megkérdezték, mekkora sikere volt az ajándéknak, amit vettem. Tetszett-e a Semának, meg ilyesmi. És persze – mert azért mégiscsak szeretnének eladni nekem valamit – megkérdezték, hogy most is hasonló dolgot keresek, vagy inkább legyen valami más.
Itt egyébként még könnyű volt a dolgom, mert én is emlékeztem rá, hogy egy évvel korábban ott jártam, és mit vettem.
Na de amikor a Semával elmentünk a ruhaboltba, ahol már 3 éve nem járt…
Miután lefutottuk a Szia-Hogyvagy-Rokonok köröket, mindjárt ott folytatódott a beszélgetés, ahol 3 éve abbamaradt. Megkérdezték, hogy jó lett-e a nadrág, amit átszabtak a méretére (egyébként persze hogy jó, különben már másnap visszamentünk volna), hogy tetszett az ajándék, amit vettük, stb…
Ezen mondjuk nem nagyon volt mit csodálkozni, hiszen a fentiek alapján ennyi várható is volt. Viszont míg mi nagyban trécseltünk, hogy kinek melyik rokona hogyan házasodott, és melyik gyereknek hogyan nőnek a fogai, addig egy másik eladó előkészítette pár ruhát a Semának. Ezek pedig stílusban pont olyanok voltak, mint amit a Sema keresett. Sőt! Még a méret is jó volt! Pedig erre azért már mégsem emlékezhettek, hiszen azóta Sema elvégzett egy diétás tanfolyamot (amolyan tanfolyam light-ot).
Gondoltam, én is felpróbálok valamit, csak úgy próbaképpen. Nem is tartott sokáig. Valahogy pont eltalálták a mértemet.
Itt már ismernek,
- Béla supermarket (1.000)
- Hellim sajt (1.000)
- Két bazár között (1.000)
- Hol vásároljunk könyvet Isztambulban? (1.000)
- Edirne (Drinápoly) (1.000)
- ATM terem (RANDOM - 1.000)
A nyáron Izmirben,a Szeptember 9. téren,egy kis boltban vettem magamnak palackozott vizet. Két nap múlva ugyanoda tértem be. Az eladó tekintete rám villant,és már kérdezte is: Su? De ugyanakkor már vette is ki a vitrines hűtőből,és nyújtotta felém.
Nagyon élvezetes ahogy írsz. Élmény volt olvasni!
Nekem ilyen török élményem ugyan nem volt, de Bulgáriában éltem át hasonlót. Nyaraláskor vettem egy sálat egy kis utcában, aztán két év múlva megint arra járván az eladó úgy kezdte… Again? És mosolygott hozzá 🙂
De hogy itthon miért nincs ilyen, nem tudom.
Köszönjük! 🙂
Jaja, hát ha egyszer „naponta” jársz oda vásárolni. 😀 😀
Ez egyébként jó kérdés, hogy otthon ez miért nem alakult ki… Talán tényleg valami abban, hogy Mediterrán vér, stb… Itt nálunk mindenki tudja mindenkinek a nevét, és hogy mi történt vele az elmúlt 20 évben, mi a kedvenc étele, stb… Függetlenül, hogy az családtag, szomszéd, vagy csak egy távoli ismerős. Ezért is kiemelkedően népszerűek a bulvárlapok, és a Facebook.
Ami hasonlóan érdekes, hogy a törökök nagyon alaposan megfigyelik az arcokat. Ebből megállapítják, ki melyik területről származik, és kik a szülei, stb… Én meg felismerek annyit, hogy ez szőke, az meg fekete. De jaj, most átfestették magukat! Akkor most ki kicsoda???
Fűszerbazár, tavaly júliusban vettem egy 30 lírás grillt. Hazahoztuk, az unokatesóm mondta, hogy ilyet ő is szeretne, novemberben ismét beugrottam egyért. Belépek a boltba, köszönök, mondom grill kéne, erre az eladó: baj van az előzővel?
És ugye a Fűszerbazár is egy olyan elhagyatott hely, ahol naponta csak pár ezren fordulnak meg. Nem nehéz mindenkit fejben tartani. 🙂
Nagyon helyes a Turkinfon a családi kép! 🙂
Köszönjük! 🙂