Még mielőtt a januárnak vége lenne, egy összefoglaló, milyen is volt az szilveszter Isztambulban.
Mindenek előtt meleg.
No nem azért, mert esetleg a lelkes ünneplők felgyújtottak valamit (bár azért ők is próbálkoztak), hanem mert tényleg jó idő volt. Végre egyszer nem fáztam kint az utcán éjfélkor! 🙂
Olyannyira jó idő volt, hogy még Árpit is kivittük a parkba hintázni meg kacsákat etetni. Ez azért nem a megszokott szilveszteri készülődés… 😀
Nálunk egyébként is a fő készülődés egy visszafogott (csak törökös szemmel) főzés, no meg a piros öltözékek előkészítése. Én kaptam egy piros zoknit, hogy ezzel lépjek át az újévbe. 🙂
Szóval hatalmas felfordulás a konyhában, előkerül a kincstári fazék is, amibe akkora mennyiségű főzelék készíthető, amivel egy iskolát is el lehetne látni. Ez persze csak az előétel. Muszáj az asztal(oka)t úgy telepakolni, hogy az bármelyik pillanatban összeroskadhat (praktikussági okokból ezért esznek inkább a földről keleten).
Mindez persze meg is adta a szilveszter esti programot is: először is elkészíteni a vacsorát és tálalni. Majd megenni. És a végén eltakarítani a romokat. Az új évet mégsem illik piszkos tányérokkal kezdeni.
Kezd egyébként körvonalazódni, hogy a hajnalig tartó bulizás hogyan is alakulhatott ki: nem móka és kacagás volt az eredetileg, hanem mosogatás és takarítás. Mígnem valahonnan előkerült valami tömény „lelkesítésfokozó” folyadék, minek egyenes következménye lehetett a konyha felgyújtása, illetve levegőbe röpítése. Mindennek a szelídítettebb változata a tűzijáték.
Szóval túlestünk olyan vacsorán, ami legalább a következő év közepéig kitart. És ezzel már majdnem el is jutottunk az éjfélig. Csak így, lazán.
Mivel a tv-program itt is roppant unalmas volt (mindenből csináltak egy szilveszteri különleges részt, kivéve a Szulejmán sorozatból (pedig az még akár érdekes is lehetett volna)), az idő pedig kellemes, így inkább kimentünk az utcára.
Isztambulban természetesen korlátlan lehetőség van egy jó kis szilveszteri bulizáshoz. El lehet menni az İstiklâl Caddesi környékére, ahol egyébként sem szünetel az élet az olyan apróságok miatt, mint pl. hogy este van. Úgyhogy ez mindenképpen jó célpont lehet. Főleg azoknak, akik szeretik a tömeget.
Az İstiklâl Caddesi-n egy átlagos pénteki napon 3 millió ember fordul meg. Szilveszter éjszakáján pedig ennél is többen. A közvetítések alapján annyira megtelt, hogy tényleg már nem fért be több ember.
Mi éppen ezért nem is próbáltunk oda menni. Második alternatíva a Boszporusz-partja. Ez azért eléggé nagy, hogy itt mégiscsak kényelmesebben el lehessen férni. De azért nem árt azt sem elfelejteni, hogy mégiscsak december 31-a van, így azért itt tud hideg is lenni. De szél az mindenképpen.
Itt még egy olyan lehetőség is van (hivatalosan egyébként nincs), hogy átmenni a Boszporusz-hídon. Pontban éjfélkor. Az erre vágyók komoly forgalmi dugókat okoztak azzal, hogy a híd feljárónál megálltak, és kivárták az új év pillanatát.
Úgyhogy mi inkább egy lokális központot kerestünk az éjszakai randalírozásnak. Beşiktaş-ról lévén szó, a központban garantáltan van élet. Feyyaz biztosan találna is ott társaságot, mert mindenki fehér-fekete csíkos ruhában ünnepelte a következő évre várható mérkőzéseket. És persze nosztalgiáztak a korábban élért sikereken is.
Mi más területet kerestünk.
Tradicionálisan a Taksim tér az, ahol mindig történik valami. Ott tüntetnek, ott ünnepelnek, ott szilvesztereznek, és ott Taksim tér felújítása" href="http://isztambul.info/blog/2012/02/08/taksim-ter-felujitasa/">most éppen komoly felújítások vannak. Így a buli helyszíne két részre oszlott: egyik ment az İstiklâl Caddesi-re, míg a másik a Taksim tér másik végére, Nişantaşı-ba. A két rész között komoly különbségek is voltak. Mondjuk úgy, hogy az İstiklâl Caddesi lett a fiatalosabba, szabadabban bulizósoké (mégiscsak az İstiklâl Caddesi jelentése Függetlenségi út), míg Nişantaşı-ban a megfontoltabban, inkább együnk_aztán_talán_még_táncolni_is_fogunk gondolkodásúak telepedtek meg.
Mi is az utóbbiakhoz csatlakozunk, mert hiába a január 1, Árpi aznap is 6:30-kor kell fel, így nem tanácsos sokáig kimaradni.
Nişantaşı sem volt rossz hely. Szépen fel volt díszítve meg minden. És azért itt is voltak annyian, hogy a központi Karácsonyfáig nem jutottunk el.
Mint később kiderült, jól választottunk, mert a központi tűzijáték is itt zajlott. Taksim-ban nem volt ilyesmi. Ott csak a „home made” típusú rakéták röpködtek. Aztán tűzijáték után sipirc haza megkeresni azt a jó kis Tokaji bort. 🙂
- Itthagynám a bontókalapácsot, míg leugrok egy teára (1.000)
- Zászlóbolt (1.000)
- Ramazán 2012 - Cukor Ünnep (1.000)
- Számlát kérek (1.000)
- November 10. - Atatürk halála – 74. évforduló (1.000)
- Galatasaray babacipő (RANDOM - 0.243)
Köszönöm,utólag is odaképzeltem magam a siyah-beyaz ünneplő tömegbe! 🙂