Ebru készítő csomag

Az ebru-t magyarul márványozásnak hívják.

Ennek lényege, hogy egy (látszólag) sima vizes tálba festéket csöpögtetünk, majd össze-vissza kavargatjuk. De csak ügyesen, hogy mindenféle katyvasz helyett inkább szép tulipánok, madarak és hasonló izgalmas és látványos alakzatok jöjjenek létre.

Ebru (fotó: *BOOJOO*)
Ebru (fotó: *BOOJOO*)

Az ebru annyiban különbözik a “sima” márványozástól, hogy a törökök nemcsak gemoetriai vagy amorf alakzatokat hoznak létre, hanem felismerhető motívumokat.

Ha ilyet látunk, akkor valahol az első gondolatok között szerepel az is, hogy ezt én is meg tudom csinálni otthon!

Hősünk haza is megy – egyszerűség kedvéére most nevezzük csak Bélának (a Béle olvasóink hívják őt inkább Gézának). Amíg anyu nem látja mindjárt előveszi a legnagyobb fazekat, vagy egy jó méretűt tepsit, majd feltölti vízzel. Majd valahonnan szerez festéket (pl. a szomszéd építkezésről), és jól beleönti. Meg mellé, de anyu most úgy sem látja mi történt a szép konyhával. Különben is, most még feleslegesen izgulna, később még szebb lesz az!

A dolog valahogy mégsem úgy néz ki, mint Isztambul utcáin az ebru-festőknél láttuk… a festék sehogy sem akar úgy maradni a papíron. Meg egyébként is. De vajon miért nem?

Hősünk, alias Béla/Géza, úgy dönt, hogy talán mégis fel kellene lapozni az internetet, mit írnak róla. Ott ilyesmik vannak, hogy a víz fel van sűrítve. Ez vajon mit jelenthez?

Hősünk – jobb híján – belelógatja a zokniját. Az egész készletet. Döbbenten látja, hogy bezzeg a zokni jól felvette a festéket. Az eddig szürke helyett most már mindenféle színes amorf alakzatok díszítik. De a felsűrítés nem járt eredménnyel. Ez így nem lesz jó…

Béla/Géza úgy dönt, hogy mielőtt anyu hazaérne, gyorsan kiönti az egész kotyvalékot. Egy gyors ötletből fakadóan a zoknikat pedig eladja (távolkeleti kézműves termék néven). Az így nyert pénzből mindjárt vesz egy jegyet Isztambulba, és visszarohan kikérdezni az utcai árust, mi is a titka.

Aki persze nem árul el semmit. Csak mosolyogva mondja, hogy kell ám bele mindenféle gyökér, meg bikaszarv, és még sok minden titkos dolog.

Hősünk bánatában nem tud mit tenni. Betér egy közeli büfébe, hogy a török tea magas koffeintartalmába fojtsa a bánatát. Ahogy így ül, és már a 30. pohár teánál jár, meglátja a szemközti kirakatban az ebru készítő csomagot.

Ebru készítő csomag
Ebru készítő csomag

És mindjárt rohan is be a boltba, hogy megvegye a csomagot. Majd pedig vissza ki a reptérre, hogy még anyu előtt hazaérjen, és el tudja takarítani a romokat.

Otthon aztán nagy az öröm. Végre készíthetünk saját ebrut! Béla/Géza neki is áll a hétvégén. Összekeveri az összevalókat. Nem keveri össze a nem összevalókat. Kever és kutyul. Aztán…aztán..aztán… Hát ez még mindig nem olyan egyszerű!

A festék megvan. A papír sem málik szét mindjárt. Csak éppen az ábra valahogy mindig bénán néz ki. De hősünk ettől még boldog. Belátja, hogy még sokat kell gyakorolnia, hogy legalább a Diszkóból jöttem hazafele c. csendéletet megalkothassa, nemhogy pipacsokat tudjon ecsetelni. Viszont mindezt már otthon végezheti el, magától.

Itt a mese vége. 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 6.7/10 (14 votes cast)
Ebru készítő csomag, 6.7 out of 10 based on 14 ratings
 

5 Replies to “Ebru készítő csomag

  1. Ilyent Ankarában is láttunk egy kirakodóvásáron (sajnos éppen nem volt nálam fényképezőgép). Hihetetlen ügyességgel rajzolt a bácsi a vízre, és a kész művet nemcsak papírra “másolta át”, hanem selyemkendőre is (ez a művelet is elképesztő technika volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen éles kontúros képek lesznek belőle a papíron). Elnéztük vagy egy fél órát, ami alatt három mű készült el. Komolyan mondom, hogy Picasso, és jónéhány modern “festőművész” elmehetett volna hozzá ipari tanulónak! És valóban annyira egyszerűnek tűnt a művelet, pedig biztosan rengeteg gyakorlat, tanulás volt mögötte.
    Ilyen készletet itt Ankarában még nem láttam, igaz a nevét sem tudtam, hogy mit kéne látnom 🙂

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Nagyon becsapós ám, mert roppant nehéz! Annyira egyszerűnek látszik, hogy tényleg az embernek kedve lenne kipróbálni.

      Az első ilyen készletet a Kultúrális Minisztérium könyvesboltjában láttam. Akkor is gyorsan lefotóztam (gép nélkül még a közértig se megyek el). Most viszont már egy-egy könyvesboltban is felelhető. Ott érdemes keresgélni. 🙂

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. Én egyszer egy szociális foglalkoztatóban egy tanulmányút során kiróbáltam, nagyon szuper. Figyelni kell a színek sorrendjére, nem lehet össze-vissza csepegtetni.
        Persze előtte a nyakunkba kanyarítottak egy jó nagy kötényt, meg a papírt se mi tettük a vízre és le is húzták helyettünk. De a pöttyözés teljesen saját munka volt. :))

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. még a fűszálak is rózsaszínek voltak egy ilyen akció után a kertben 🙂
    tanuló koromban meg 4 napig volt zöld a fülcimpám

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .