Az érdeklődök kedvenc kérdése: milyen külföldön élni? Mennyire fogadják el a magyarokat a törökök?
Ha átköltözzünk egy másik országba, akkor előbb-utóbb szembe kell néznünk a kulturális különbségekkel, amit kulturális sokknak is szokás hívni. Az egy dolog, hogy mi magunk miként dolgozzuk fel ezt a különbséget, mennyire vagyunk rugalmasak. Viszont nemcsak az adott ország okoz nekünk sokkot, de mi is rendesen bekavarhatunk a helyiek mindennapjaiba.
Éppen ezért a legtöbb helyen nem túlságosan rajonganak a külföldieknek. Törökország többnyire nem ilyen, főleg Isztambul. Itt aztán az embereket nem igazán zavarja, ki honnan jött. És míg más országban úgymond elvárják, hogy úgy viselkedünk, mint a helyiek, a törököknél mindenki olyan furcsa maradhat, amilyen csak akar. Az egyetlen feltétel, hogy mi is fogadjuk el az ő furcsaságaikat. Sőt! Ha az úton ránk dudálnak, dudáljunk csak vissza lelkesen!
Éppen e miatt a neheze valójában a könnyebb. Míg Magyarországon ügyelni kell arra, hogyan öltözünk fel, hogyan viselkedünk, nehogy a szomszédok, ismerősök megszóljanak. Addig Törökországban (egy bizonyos határig) úgy viselkedhetünk, ahogy csak jól esik. Ígyis-úgyis mi leszünk a téma az utcában/kerületben/megyében. Majd hozzáírják a listához, hogy ilyen „furcsák” a külföldiek.
Na igen,a lista…
Ezzel együtt azért oda kell figyelni arra a bizonyos listára. Ugyanis, kicsi az esélye, hogy ugyan abban az övezetben (más néven a pletyka kerületben, ameddig a hírünk eljut) még egy magyar legyen rajtunk kívül. Azaz minden, amit teszünk, azzal Magyarországot képviseljük.
Ha pl. minden nap zöld papucsban megyünk dolgozni, akkor elterjedhet a híre annak, hogy Magyarország valami tengerparti hely, ahol munka után mindenki leugrik egyet szörfözni (pedig nem szörfözés az, hanem sörözés). Emellett bizonyára mindenki meg van zakkanva, amiért csak zöld papucsot használnak, és ennek az oka biztos a történelemben van. Innen pedig egyenes út vezet a további történetekhez, amiből majd valami középkori holland-magyar-portugál-kubai örökösödési háború bontakozik ki.
Éppen ezért elvileg nagyon oda kellene figyelni, hogy milyen irányárba kötjük a cipőfűzőt, vagy merre csíkos a zoknink. De valójában teljesen mindegy, mert törökök úgyse leszünk, hanem megmaradunk annak a furcsa külföldinek, akiről olyan jókat lehet pletykálkodni. Így meg legalább lesz témájuk a szomszédoknak, mi meg azt csinálunk, amit akartunk. 🙂
Külföldinek lenni Törökországban,
- Találtam magyar zászlót :) (0.951)
- Magyarnak lenni külföldön 2 (0.951)
- A Pál utcai fiúk (0.849)
- Cseresznyefesztivál (0.849)
- Magyar mesekönyvek törökül (0.849)
- Ramadán (Ramazan) 2017 - Utolsó nap (RANDOM - 0.200)
Az érzés ismerős, hiszen velem is előfordult már, hogy Angliában én vagyok Magyarország helyi „nagykövete”. Persze erre mondják azt, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. 🙂 Tőlem is olyan alapvető kérdéseket tettek már fel, hogy csak fogtam a fejem, hogy ez most komoly? Pl. hogy van-e csapvíz, elektromosság nálunk? Van-e tengerpartunk és esőerdőnk (!!!) ? Muzulmán ország vagyunk? Törökországgal szomszédosak vagyunk? Aztán ha valaki megkérdezi, hogy milyenek is vagyunk, akkor kicsit mindig zavarban is vagyok. Most rettentsem el őket vagy füllentsek szépeket? Általában mindenkinek ajánlgatni szoktam, hogy látogassanak el hozzánk, de nyilván mi már a Vadkelet része vagyunk a szemükben valahol a térkép határán és ez úgyse fog megtörténni. :S Ezért is öröm hallani, amikor páran megemlítik Budapestet és azok az emberek többnyire pozitívan nyilatkoznak az országunkról. Bár több ilyen lenne. 😀
Nálunk a legvadabb kérdés mindig az, hogy milyen nyelven beszélnek Magyarországon? Természetesen magyarul (nekem az a furcsa, ha egy országban nem úgy beszélnek, ahogy az országot hívják: pl. Japánban japánul beszélnek, Olaszországban olaszul, stb…). Általában oroszra, vagy angolra (néha amerikaira) tippelnek.
Persze utána jön a kérdés, hogy milyen nyelv a magyar, és akkor kezdődik a műsor, olyan, mint a török, zsebemben sok kicsi alma van….
Azzal hamar bevágódhatsz náluk. 😀