Isztambul, nem pedig Istanbul

Isztambul város nevét mi, magyarok sz-szel, és m-mel írjuk. Míg pl. angolul már s-sel és n-nel, Istanbul. Sőt! Törökül is: İstanbul. Az İ ugyanolyan, mint a magyar i hang. A törökök így szeretik írni. (Bővebben itt)

Az még rendben van, hogy az s betűt a magyarok miért írják sz-nek. Hiszen az az sz hang, amit a világon mindenki lustán és rosszul ír le, mert kifelejti az z betűt. Nem úgy, mint a magyarok, akik becsületesen végigírják a hangokat…

Na de mi van az n betűvel? Az miért lesz a magyarban m? Pontosabban a többi ország miért nem tudja tisztességesen m-el leírni? Miért spórolnak, és n-t írnak?

Isztambul 6-8-10-12.000 éves történelme folyamán sok nevet viselt: Lygos, Bizánc, Augusta Antonia, Új Róma, Konstantinápoly, Polis (város), de még Konstantiniyye is volt, ami a Konstantinápoly arab (és oszmán) verziója. A helyiek nem babráltak sokat. Ők egyszerűen csak a Városban laktak. Ezt mutatja a bizánci név is, a Polis, ami görögül várost jelent. No persze nem volt nehéz „le-városozniuk” az akkori ismert világ legnagyobb települését. Főleg úgy, hogy a legközelebbi komolyabb városok is Itáliában voltak.

Egy történet szerint amikor a törökök elindultak a város elfoglalására, akkor II Mehmed megkérdezte az úton szembejövő emberkét: Honnan jössz? Ő pedig azt mondta, hogy a Városbúl. Ez hangzott úgy, hogy Isztambúl. II Mehmed viszont Konstantinápolyt akarta elfoglalni, így egy másik úton ment, és jól el is tévedt. Amikor végül megtalálta a támadásának a célpontját, akkor olyan haragra gerjedt, hogy az utazót megfogta, és katapulttal visszahajította a városba. De addigra már rajta maradt a név, hogy Isztambul.

Érthető okokból a törökök nem fogadják el ezt a verziót.

Ők jobban szeretik az Islambol, azaz Iszlám város koncepciót.

Valószínűleg a város neve tényleg az Isztambúl-ból ered, csak nem éppen úgy. Görögül εις την Πόλιν vagy στην Πόλη azt jelenti, hogy a városban, vagy pedig a városba. Azaz nem városbúl, hanem városba volt az a bizonyos mondat, ami megtévesztette II. Mehmedet. Így persze mindjárt érthető is le, hogy a szultán miért tévedt el: hiszen ő azt hitte, hogy a csúzliba való figura a városból jön, holott éppen oda tartott. Magát a görög szót egyébként isztimbolin-nak kell ejteni. Azaz már itt is M-el kellett ejteni. Ez bizonyítja, hogy mi magyarok írjuk le helyesen.

Sokáig (450 év) maguk a törökök sem tudták, hogy hívják kedvenc városukat. Mert ők szerettek rá úgy gondolni, mint az elfoglalt Konstantinápolyra, ahol őfényessége szultán nagyúr trónol. Így olyan neveket írtak a hivatalos dokumentumokra, mint be-Makam-ı Darü’s-Saltanat-ı Kostantiniyyetü’l-Mahrusâtü’l-Mahmiyye.

Na de ilyen nevű várost hogy keressen az eltévedt vándor? Mi lett volna, ha Tolditól is azt kérdezték volna, merre van be-Makam-ı Darü’s-Saltanat-ı Kostantiniyyetü’l-Mahrusâtü’l-Mahmiyye? Sőt! A tiszteknek (pl. Isztambul katonai parancsnoka) sem lehetett ilyen hosszú nevet adni, mert akkor nem fér mellé az olyan jelző, mint oroszlánbátorságú. Meg egyébként is a reggeli névsorolvasás is estig tartott volna.

Így mindenki mindenféle nevet használt, csak ne kelljen ilyen hosszan beszélni. Így volt Dersaadet, mint a Boldogság Kapuja (ezt valószínűleg a Háremre értette a névadó, bár ha tudta volna, mi folyik odabent, akkor inkább a Cselszövés és Hátbaszúrás Kapuja nevet adta volna, vagy Derâliye, ami Fényességes Kaput jelent. Vagy a magyaroknál gyakran használt Bâb-ı Âlî, ami a Fényességes Portát jelenti.

Ez persze a hivatalos elnevezés volt. Az egyszerű emberek (is ilyenből voltak többen) hazamentek, és ránéztek a kapura. Az nem volt se fényességes, és mögötte sem a boldogság, hanem a házisárkány várakozott, így ők inkább mellőzték ezt a nevet. Maradtak inkább az egyszerű vándor változatánál: Isztambul, vagyis Város, ahol élek.

Mások, mint a Vikingek, amikor erre jártak a déli bevásárló turizmusukkor, akkor ámuldoztak, hogy ez aztán mekkora egy város. El is nevezték Batár Nagy Városnak, ami az ő nyelvükön Miklagard volt. Száz év múlva pár bátor harcos ismét el akart ide látogatni, mert az asszony otthon kiadta, hogy hozzanak neki arany ékszert, és velük senki sem mert vitatkozni. Csakhogy addigra már Európa számos nagy városa viselte a Miklagard viking nevet, így Isztambul helyett inkább Londont fosztották ki.

A szlávok, perzsák és arabok viszont inkább úgy nevezték Bizáncot, mint a Város, ahol a Császár székel. Így lett szlávul Tsarigrad, perzsául pedig Kayser-i Zemin, míg agarbul Rümiyyat al-kubra.

Tehát valahol minden nyelvben Város volt a város.

Ami végül elterjedt, az az Isztambul volt. Le is írták szép M betűvel.

Vagyis hát nem írták le M betűvel, mivel ilyen nem volt az oszmánban. M hang volt, csak ilyen M betű, mint amit mi használunk nem. Meg egyébként is, abban az időben viszonylag kevesen voltak, akik tudtak írni és olvasni.

A hírek és információk pedig nem úgy terjedtek, mint ma. Leginkább követek útján.

Amikor pedig a követ, aki sok esetben nem is török volt, megérkezett valamelyik európai király udvarába, és elmondta, hogy honnan érkezett, akkor az kb. így nézhetett ki.

– Honnan jöttél, jó követ?
– Fényességes, és oroszlánbátorságú és sasszemű és fenséges intelligenciájú és …. 50 perc múlva … szultántól.
– Honnan?
– Isztambulbúlból, a Városból!
– Mit mond, nem értem… – értetlenkedik a király. Mira az egyik tanácsadója kisegítette:
– Valami Sztanból
– Egészségedre!

Így aztán az M betű le lett fokozva N-re. Sőt! Még az I is elveszett!

Sok nyelvben I nélkül használták a város nevét, mint valami tüsszentést. A magyarul is találunk régi könyveket, ahol Sztambulnak hívják. De legalább az M megmaradt.

Viszont nemcsak a magyar az, ahol M-el írják, hanem ilyen a spanyol, portugál, orosz, lett, litván, örmény, horvát és román is.

Valószínűleg a névírásban nagy szerepe volt annak, hogy aki hallotta, hogyan írta le. Majd aki ezt az írást elolvasta, hogyan mondta ki. Innen látszik pl. hogy amikor az Oszmánok Magyarországon jártak gulyás-partizni, akkor az írnok nem török volt. Hiszen sok városnév leírható a török nyelvre, de mégis megváltozott. Ilyen pl. Szigetvár, amit a törökök Zigetvarnak hívnak, holott gond nélkül ki tudnák mondani azt, hogy Szigetvár. Ráadásul könnyebben is, mint Z-vel. De az is lehet, hogy ez apró bosszú, amiért mi az I-t elhagytuk Isztambul elejéről, ők az S-t hanyagolták.

Tehát jó eséllyel az írnokok és a követek azok, akiknek köszönhetően ma Isztambul nevét hol N, hol M-el írják. Bár még mindig szerencsésebb, mint Wien város, amit magyarul Bécsnek mondunk. 🙂

Végére egy érdekesség: angolul gyakran Konstantinápolynak, azaz Constantinople hívják. Erről már készült egy dal is.

Ajánlott linkek (angol):
Names of Istanbul
Names of European cities in different languages

Isztambul, nem pedig Istanbul, 10.0 out of 10 based on 3 ratings

---