Irányító szám. Mire nem jó

A számok világában élünk. Nekünk is van számunk: telefonszámunk, személyigazolványszámunk, TB-számunk, stb… De a legkevésbé hasznos mégiscsak az irányító számunk. Éppen ezért a törökök inkább nem is tudnak róla, hogy van ilyen.

Az, hogy utána a postás mégis hogy talál oda a házhoz, jó kérdés. Mi is odatalálunk, pedig az is rejtély. De még inkább rejtély, hogy Isztambulnál jóval kisebb városokban (pl. Budapest), ahol működik az irányítószám (pl. Budapest), a postás végül miért is nem talál oda a megadott címre (pl. Budapest).

Isztambulban jó kérdés, hogy minek van az irányítószám. Gondolom ez is olyan, mint az útfelfestés, vagy a megállni tilos tábla: valaki látta ezt egy filmben, és megtetszett neki. Így aztán bevezették Törökországban is. De olyannal nem találkoztam még, aki használta volna. De olyannal se, aki tudta volna, hogy az ő lakásának/munkahelyének mi a száma.

Így pedig ez inkább csak amolyan dísz, amit oda lehet írni a borítékra, ha marad hely.

No igen, a hely… A török címeknek nem szokásuk rövidnek lenniük. Sokban hasonlít az útbaigazításhoz (dzsámi után jobbra): gyakran azt a főutcát is beleírják a címbe, amiről a mellékutca nyílik, vagy aminek csak a közelében van (közel = értsd 1-2 km).

Ez persze érthető is, hiszen sok a kedvelt utcanév, ami minden kerületben megtalálható. Néha nem is egy, hanem több is.

Meg egyébként is egy mellékutcát, pontosabban a keresett mellékutcát, akkor sem lenne egyszerű megtalálni, ha leszállófénnyel lenne kivilágítva. Hát még ha nincs kivilágítva! Úgyhogy igencsak szükséges a főút, amihez tudunk viszonyítani.

No meg a főút egy olyan hely, ahol sokan járnak. A mellékutcákban előbb-utóbb mindenki eltéved (még az őshonos macskák is), így aki csak teheti inkább a főutakon jár. Ezért az ott haladon embereket már lehet kérdezgetni, hogy merre is van az a kis utca, han, dzsámi, stb… amit keresünk (vagy ami referencia pontnak számít a labirintus további 700 m-es szakaszában).

Tehát a főút mindenképpen egy fontos támpont. Nekünk is, meg a postásnak is, meg mindenki másnak is, aki nem akarja, hogy eltévedjen és felfalják a macskák.

Persze a főutat meg kell előbb találni. Erre szolgálnak a kerületek. Meg az alkerületek. Meg a részlegek.

Mivel Isztambul olyan hatalmas, hogy ezt senki se tudja fejben tartani (még a térkép adatbázisok sem, ami csak útközben derül ki mindig), az emberek nem is próbálják megjegyezni. Elég csak annyit tudni, hogy melyik kerület merre van. Ugyanis először mindig a kerületbe kell eljutni, és néha ez se megy olyan egyszerűen.

Ha már sikeresen bejutottunk a kerületbe, akkor már elkezdhetjük az alkerületet keresni. Ezt hívják úgy törökül, hogy mahalle. Nagyából ez felel meg egy irányítószámnak. Ez az a részleg, ahol van orvos, iskola, meg önkormányzati adminisztrációs hivatal. Jó esetben csak néhány utcából áll, és csak azokat kell átkutatni (közben persze fel kell mászni a hegyre, meg le, és megint fel, majd le, és megint fel, majd…). Kevésbé szerencsés esetben viszont több négyzetkilométer is lehet.

A mahalle tehát a kerületen belül a kerület. A helyi lakosok fejből tudják az összes mahallét. Ez egyébként létkérdés is, mert ez az egyetlen dolog, ami alapján lehet tájékozódni. Ha el akarnak jutni a buszmegállóba, akkor tudni kell, melyik mahalléban van a megálló, és melyikbe megy. Különben egy mahalléban minden megtalálható (a foci stadiont és a repteret leszámítva), így akár egy egész élet leélhető ott anélkül, hogy kimennénk onnan. De akkor is egy egész élet leélhető ott, ha betévedtünk a hátsó utca hátsó utcájának a hátsó utcájába.

Tehát ha egy kerületbe eljutottunk, akkor ott már bárkit meg lehet kérdezni, merre is van a keresett mahalle. A mahallében pedig meglesz a főút, és már kereshető is a kis utca.

Ilyen egyszerű! Minek ide irányítószám? Tényleg, minek?

Csakhogy betörőben van a nyugati adminisztráció. Ha valamit küldeni akarunk Törökországba, akkor kell az irányítószám. Lehet, hogy a postás csak pislogni fog, ha meglátja. De akkor is kell.

Ugyan így a bejövő térképpel kapcsolatos programok is kérik ezt a mágikus számot. Pl. a Google Térkép. Vagy a navigációs programok. A Google nem is engedi a céget a térképre regisztrálni, ha nincs irányító száma. Kár viszont, hogy a Google irányítószámai nem jók (ahogy a térkép sem), ha Isztambulról van (Törökország más részein még nem teszteltük). Így amikor a céget regisztráltuk, akkor egy teljesen más számot adtunk meg. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a Google navigációja elhoz a céghez. Csak az utolsó métereken löki le az óvatlan sofőrt a lépcsőn. Pedig ha török módra beküldeni szembe az egyirányú utcán, sok problémát spórolna meg…

Na de ha mégis valakinek szüksége lenne a valódi irányítószámra, akkor ne a szomszédot, és ne is a postást kérdezze. Itt egy weboldal, ahol Törökország minden irányítószáma megtalálható.