Állampolgárosodunk – 4. rész

Tovább zajlik az állampolgárosodási mérkőzés.

Ott tartottunk, hogy összeszedtük a papírokat, és elmentünk a hivatalba.

Majd megint összeszedtük a papírokat, és megint elmentünk a hivatalba, mert néhány papír még hiányzott. Hiszen összesen nem érte még el a szükséges 40 kg-ot.

Másodszorra más sikerült.

De aztán nemsokkal utána jött is egy papír, immár a rendőrségtől, hogy sürgősen menjünk be a legközelebbi kapitányságra a további teendőket intézni.

Természetesen a legközelebbi kapitányság az csak amolyan szimbolikus kifejezés. Meg nézőpont kérdése. Meg hasonlók. De semmiképpen nem jelenti azt, hogy az lenne hozzánk a legközelebb. Hanem ez a kerületi illetékes rendőrség.

Persze egy olyan városban, ahol az ember néha 80 km-t is megy, csakhogy igyon egy teát, nem igazán érdekes, hogy a “legközelebbi” szó mit is jelent pontosan.

Szóval elmentünk a rendőrségre. Itt azért mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy a török rendőrségre igencsak érdekes bejutni.

Természetesen itt is, mint minden hivatalos, vagy forgalmas helyen, át kell haladni a biztonsági kapukon. Ez azért van ugyebár, hogy kiderüljön, ki is szeretne fegyverrel bemenni. Csakhogy a rendőrség éppen az a hely, ahova mindenki fegyverrel akar bemenni. A fele azért, mert rendőr, a másik fele pedig azért, hogy engedélyeztesse a pisztolyát. Úgyhogy én voltam a kakukktojás, mert nálam csak egy fényképezőgép volt. Át is kutattak rendesen.

Bent, miután meglobogtattuk a papírt, és végre megtaláltuk az illetékest, az letöltött egy bizonyos nyomtatványt a rendőrségi portálról. Ez pedig nem volt más, mint egy lista, amit még be kell szerezni, hogy folytathassuk az állampolgárság igénylését.

Tehát még nem úsztuk meg a papírokat. Viszont kaptunk egy jó tanácsot, hogy a török himnuszt érdemes addigra megtanulni.

Úgyhogy irány az újabb papírok beszerzésére. Ez volt egyébként a könnyebb. A török himnuszt ugyanis nem olyan egyszerű megtanulni. De szerencsére a YouTube-on még karaoké verziót is találunk, ami azért nagy segítség.

Míg a papírok esetében csak az önkormányzathoz, és a bírósághoz kellett bekocogni.

Az isztambuli bíróság nemrég lett központosítva, és egy hatalmas toronyházat építettek nekik. Ott pedig nemcsak bírókat találunk, hanem még fodrászt is! Egyébként is olyan nagy, hogy évekig lehet benne bolyongani. De legalább a frizuránk tökéletes lesz!

Tehát a papírok összeszedése nem volt most olyan nagy kaland. És ezúttal még targoncára sem volt szükségünk.

A változatosság kedvéért mindezzel nem az előző hivatalba, hanem a bevándorlással foglalkozó rendőrséghez kellett bemennünk. Azt mondták, az előző procedúra az államnak kellett, ez viszont a rendőrségre. Ugyanis itt szkenneltek be engem.

Lefényképeztek balról, és jobbról. De még szemből is! És még ujjlenyomatot is vettek.

Majd pedig jöttek a keresztkérdések: lakcím, mióta vagy itt, mit csinálsz itt, és ki nyerte a tegnapi török-magyar focimeccset. Himnuszról viszont egy szó se volt.

De megnyugtattak, hogy ez még mindig csak az adatfelvétel. Az igazi teszt, az később lesz. Egy napon majd értesítenek.

Inkább tötök-magyar foci, mint hímnusz

El kellene járni hétvégenként mindenféle tüntetésekre (hétköznaponként pedig foci meccsekre), ott lehet gyakorolni a Himnuszt

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Állampolgárosodunk – 4. rész, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

10 Replies to “Állampolgárosodunk – 4. rész

  1. Nekem egy évembe telt, mig megkaptam az allampolgarsagot. Nekünk sikerült elsöre beadni a papirokat. De vigyazz, mert van olyan baratnöm, akinek csak akkor fogadtak el a papirjait, ha beirt egy török keresztnevet. Igy evvel a proceduraval az is megvaltozott. Képzeld el, hogy mas név van a sajat utlevelébe, mas a török személyibe, de eddig még elfogadtak a hataron. Jo mi?
    Amugy a vizsga nekem nem volt nehéz. Vidd magaddal a Semat és az Arpit is, inkabb a gyerekkel lesznek elfoglalva, mit a Te Himnusztudasoddal. Tölem csak annyit kérdeztek törökül, hogy mivel foglalkoztam, mielött ide költöztem, most mit csinalok ( azt meg ugy sem mondtam meg, mert nem voltam bejelentve…. 🙂 ) Szoval szerintem nem kell tartanod, de azért Atatürk életével foglalkoztam egy kicsit, mielött bementem a vizsgara. Sok sikert!!!!

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
    1. Köszi!

      Jó ötlet Árpit elvinni.
      Neked eddig csak felajánlották, hogy török nevet is felvehetek. Ráadásul nem ez az első alkalom. Csak eddig egyet sem találtam, ami hozzám illene. 🙂 Aztán lehet, hogy Ali leszek.

      Összehasonlítva a magyar vizsgákkal, azért messze nem vészes.

      VN:F [1.9.22_1171]
      Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
      1. Nem tom, én az Aliról azt hallottam, hogy tipikus alevi név. 🙂 Csak körültekintően!
        Ha neked lennék, olyat választanék, aminek menő mellékjele van. 🙂 Szerintem a legkirályabb a “Tóth Çaka István” lenne! 🙂

        VA:F [1.9.22_1171]
        Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
  2. Nem tudom, hogy mitől függ, de nyilván az ügyintéző hozzáállásán is, hogy mennyire nehezíti meg a kérelmező dolgát.
    Nekünk csak a párom személyi igazolványát, az én útlevelemet, tartózkodásimat, és az “aile cüzdani”-t kellett bevinnünk. no meg 6 ig. képet.

    Azt mondta az ügyintéző, hogy a többit papírt anno mi már egyszer beszereztük a házasságkötéshez, és leadtuk az illetékes anyakönyvvezetőnél. (Másik városban házasodtunk.) Szóval, nem kell újból beszerezni őket, hanem átkéri. Így is történt.

    A rendőrségen sem volt semmi, csak ujjlenyomatvétel. Max 10 percet voltam ott.

    VA:F [1.9.22_1171]
    Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .