Először a blog történetében, megpróbálunk előbb hírt adni egy eseményről, minthogy megtörténne! Így megelőzünk mindenféle médiát! 🙂
Kivéve, ha blogírás közben bealszom…
1920. április 23. Összegyűlnek a törökök. És ha már összegyűltek, akkor elnevezik a mulatságot Gyűlésnek. És mivel minden török itt van, aki csak számít, a neve lészen Török Gyűlés. De ez így nem jó. Mivel mégsincs itt mindenki. Pl. a szultán hiányzik. De hát őt meg se hívták. Ennek mondjuk a szultán nem kifejezetten örül. Pedig ha tudná, hogyha meghívták volna, akkor lenne kinek a fejével focizni.
Így viszont nincs szultán, nincs foci, csak Gyűlés. De akkor milyen gyűlés? Szultán és focimentes gyűlés? De hát azért gyűltek itt össze a törökök, hogy az utókor úgy emlékezzen rájuk, mint ahol nem történt valami? De hiszen itt fog minden eldőlni! Itt születik majd a nemzet!
Nos, akkor legyen a neve Nemzetgyűlés! Mégpedig Török Nemzetgyűlés. Szultán kihúzva. A gyűlés nevéből is, meg a szavazólistáról is. Meg úgy egyébként is.
Na de milyen nemzetet akarunk? Nagy nemzetet! Nagy nemzetet! Akkor legyen a neve Nagy Török Nemzetgyűlés!
Ebben is megállapodtunk, akkor bemehetünk!
Történt pedig, hogy az emberiség megunta a kis lokális háborúkat. Úgyhogy megpróbálta nagyobb méretben is. Próbálkozás volt is bőven, ilyenek mint Nagy Sándor, Julius Caesar, Napoleon. De úgy igazán nagyban, hogy mindenki benne van a buliban, még nem sikerült összehozni a XX. század előtt. Ugyanis mindig volt valaki, aki nem ért rá. Mert éppen meg a kedvenc sorozata, vagy meg kellett látogatni a nagymamát, vagy csak éppen dögre utálta azt, akit szövetségesnek sorsoltak ki.
No de amikor végre minden összejött egy látványosabb világégetésre (sütnivaló szalonnából sem volt hiány), akkor úgy döntöttek, hogy a világot is újrarajzolják, ha már sikerült megpörkölni. Természetesen az azóta is gyakran alkalmazott ősrégi módszert használva mindezt úgy, hogy még a térképet sem nézték meg. Mit számít 1-2 tenger, hegy, meg nép!
Csakhogy Anatóliában volt egy nép, aki azt mondta, hogy mindenki menjen ahova akar, csak jó messze onnan! A szultán is menjen, ha már focizni sem lehet vele. Főleg a megszálló katonák is.
Április 23-án, a Nagy Török Nemzetgyűlésen nagy lelkesen meg is szavazták, hogy kihajítják az országból az angolokat, franciákat, görögöket és mindenki mást is, aki azért van ott, hogy mindenféle országfelosztási kísérletet tegyen. Majd erre biztatták az isztambuli rokonokat is. Persze csak miután a szőnyeget, a kebabot és a csilingelős fapapucsot eladták a külföldieknek.
El is kezdődött a Nagy Nemzeti Megszálló-kihajító Mozgalom, aminek később inkább egyszerűen csak Függetlenségi Háború nevet adtak, mert az mégiscsak izgalmasabban hangzik. Bár lehetett volna Nagy Nemzeti Vízbemártogató Akciónak is hívni, mivel végeredményül minden ellenséget sikerült a tengerbe hajítani. A rugalmas törökök természetesen több ezer csónakot adtak el a vízben kalimpáló embereknek.
Nagy volt az öröm, sok volt a kiabálás. Még egy köztársaságot is sikerült kikiáltani. Eme kiabálás emlékére egy Köztársaság Kikiáltása Ünnepet is alkottak gyorsan (október 29.). Addigra volt már egy Győzelem Napja is (augusztus 30.), amikor úgy-ahogy sikerült már győzni. Csak kiabálás nem volt még. És még egy másik napot is ünnepeltek, a függetlenségi háború kezdetét, amit a Fiatalok, a Sport és az atatürki Gondolat Ünnepe néven vált ismertté. Fiataloké, mert a függetlenség a fiataloknak szólt. Sport, mert ugye nincs is egészségesebb mozgás, mint ágyút tologatni hegyen-völgyön. És persze atatürki, hiszen ő toborozta össze a csapatot.
Node-node mi legyen április 23-al? Oda is kell egy ünnep! Ha már a fiataloknak van egy ünnepe, akkor ez legyen a még fiatalabbaké! Így lett belőle Gyereknap.
Mára pedig, 93 év után, komoly nemzetközi ünnepet alakult ki Törökországban. Ilyenkor sok országból érkeznek gyerekek (köztük magyarok is), akik bemutatják a kultúrájukat, majd pedig néhány napot 1-1 török családnál töltenek. Így megismerhetik a kebabkészítés rejtelmeit, és a szőnyegeladás titkait. Nem mellesleg pedig azt a trükköt, hogyan lehet 14 ember az ötfős kocsiba bezsúfolni, vagy miként lehet balról kanyarodás közben dudálni, mobil telefonálni, énekelni, táncolni, és jobbról előzni.
A török gyerekek pedig ezen a napon beülnek a parlamentbe, ahol megmutathatják a nagyoknak, miként is kell a dolgokat jól csinálni. Szavazhatnak az iskolába új focilabda bevezetéséről, vagy az épület átfestéséről is. De kérhetik a miniszterelnöktől, hogy más rajzfilm menjen a TV-ben.