Lassan már egy egész sorozatot (még inkább egy képregényt) lehetne készíteni a Boszporusz alatti metróvonal építéséről, és a vele járó problémákról, érdekességekről.
De mik is ezek pontosan?
A Boszporusz alatti metró (hivatalos nevén a Marmaray) nemsokára készen lesz (törökök szerint holnap). Az építkezés a végéhez közeledik. Csak néhány cserép volt útban, azért késett az építkezés éveket.
Mármint egyesek szerint csak néhány cserép volt. A Régészeti Múzeum szerint viszont felbecsülhetetlen értékű leleteket találtak. Ilyeneket, mint templom, csontváz, hajó, stb…
Ezekről készült egy fényképes összeállítás a Hürriyet oldalán. Az eredeti anyag itt található. De mivel kevés blogolvasó tud jól törökül, így leírom magyarul.
Ma már tudjuk, hogy a Fekete-tenger helyén valaha egy tó volt. Sőt! Ez a tó ma is megvan, mélyen a felszín alatt a víz „hirtelen” megváltozik, és teljesen más az összetétele. A tetején levő sós tengervíz az után került oda, hogy a Boszporusz megszületett, és a Márvány-tenger oda beömlött.
A mostani leletek között viszont olyan teknősbékát találtak, ami csak édesvízben élhet meg. Ez pedig erős bizonyíték arra, hogy valaha a Márvány-tenger helyén is édesvizű tó volt. A teknősbékán semmi jel nem utal arra, hogy máshonnan került volna a helyszínre, hogy valakitől elszökött volna, vagy korabeli turista lett volna aki az édesvízi tavat megunva kifekszik a tengerpartra, vagy hogy egzotikus kebabnak lett volna előkészítve. Így, a jövőben mindenképpen érdemes lesz a Márvány-tengert ilyen szempontból is megvizsgálni.
Korábban úgy gondolták, hogy Isztambul történelme csak 2500 évre nyúlik vissza. De azóta előkerült Ali. Ali, a legidősebb kebabárus. A zsebében található munkaszerződésből kiderült, hogy már 8500 évvel ezelőtt is ott dolgozott. Ezt az információt a radiokarbonos vizsgálatok is megerősítették.
Yenikapı városrészben, a Theodosius kikötőjében, 6,3 m mélyen találták meg Alit az ősi gyorsbüfében, amit eddig nem látott technológiával építettek fából. Bár Ali munkaszerződése határozatlan idejű, ma már nem dolgozik.
Bizánc kori csónakokat is találtak, amelyek segítenek a kor mindennapjainak a rekonstruálását, miként zajlott a mindennapi kereskedelem. Ráadásul a talált lábnyomok alapján a ruházat és az öltözék is kideríthető. Egyenlőre csak a homokban talált megkövesedett csíkozott Nike felirat értelmére nem sikerült rájönni. Valószínűleg egy egyik kapitányt (vagy a lányát) hívták így. De ez még találgatás.
Az európai oldalán az ásatások közben összesen 35 bizánci hajót találtak, 1-6 méterrel a föld alatt. Amennyiben valaki nem hajókat csempészett és próbált a föld alá rejteni a hatóságok szemei elől, akkor ez a világ leggazdagabb ókori hajógyűjteménye. A leletek fontosak, hogy jobban megismerjük a hajózás fejlődését.
Az ásatások közben rengeteg emberi csontot találtak szétszórva Miután összeszórták őket, kiderült, hogy 170 igencsak szétszórt emberről van szó. A csontok alapján megállapították, hogy az átlagéletkor 39 év volt, és a leggyakoribb problémát a csontfájások okozták. Persze a régészek feje is fájt, mire megtaláltak, melyik láb kihez tartozik.
Továbbá az is kiderült, hogy a halottakat hamvasztották, majd a hamut és a megmaradt csontokat egy kis dobozba csomagolták.
Ezek szerint a Marmaray csupán egy kéregvasút lesz, és kézzel, lapáttal ássák az alagutat? Mert el nem tudom képzelni, hogy miközben a fúrópajzs a mélyben halad előre, közben arra tudjanak figyelni, hogy éppen egy csontvázon, vagy egy templom romon akar keresztül menni, és megállítják, mielőtt ledarálná!
Nem-nem, „rendes” metró lesz. Már amennyire lehet egy tenger alatti metró rendes. A Boszporusz alatt egyébként tényleg „kéregvasút” lett. Kiástak egy árkot neki, beletették az alagutat, majd visszatemették.
Viszont a gond a metró kijáratoknál van, mert ott kell neki sok hely, meg ott kell a felszín közelében ásni. Meg nem mellékesen ott látszik, miket talál az ásó. Mert ugye ki tudja, min megy át a fúrófej.