Az új telefonomban találtam pár érdekes funkciót. Nevet és márkát nem fogok mondani, mert ha jót írok, akkor az ingyen reklám (olyat meg ki akarnak), ha pedig rosszat, akkor rágyújtják a házat (meg hülyén is jönne ki).
A funkció lényege az lenne, hogy a fénykép mellé hangot is lehet mellékelni. És így mindjárt hangulatosabb lesz minden.
Csak éppen semmilyen beállítási lehetőség nincs. Ilyenek, mint milyen hosszú legyen a felvétel, stb… Ráadásul a kép készülte után kezdődik a felvétel, ami így már nem az igazi. De a legnagyobb probléma, hogy miután nagy nehezen készítettem pár szuper isztambuli hangos hangulatfotót, kiderült, hogy nagyon nem lehet a képpel az eszközön kívül bármit is csinálni. Ha levélbe küldöm, akkor nincs hang. Flickr-re küldve sincs hang.
Úgyhogy elegem lett belőle.
Viszont adott egy jó ötletet! 🙂
Tehát kezdjük elölről! Még nézzünk egy kicsit körbe, milyen eszközeink is vannak!
Most már jobban felszerelve járom az utcákat. Egy új sorozatot indítottam: Isztambul hangjai. Az állóképek mellé veszek fel mindennapi, de azért lehetőleg isztambuli hangokat. Így kicsit olyan, mintha ott lennénk pl. a Fűszerbazárba. Viszont lényegesen olcsóbb. 😀
Az érdekesség, hogy az új módszerrel fele annyit se kell vacakolni, mint a gyártó beépített rendszerével. Csak egy fotó, és egy hangfelvétel a soundclloud rendszerbe, majd 2 perc alatt készen is van egy hangulatfotó. 🙂
Mindjárt indítottam is egy új felületet, hogy mindegyik együtt legyen. Sokat gondolkodtam, hogy esetleg videóként a YouTube-ra pakoljam-e fel. A hang miatt nem jöhetett szóba a Flickr. A videó meg nem az igazi. Egy olyan megoldás kellett, amivel a fénykép és a hang is egymás mellett lehet. Végül megint WordPress lett az eredmény. Azaz egy új blogot is indítottam.
Nem akartam az isztambul.info mellé betenni, mert ez csak magyar nyelvű. A hangos blogot szeretném kicsit nemzetközibbé tenni. No meg ideje, hogy ne csak a magyar nyelvtanárok, hanem az angolok is tépjék a hajukat a helyesírásom láttán.
Úgyhogy jelenleg wordpress.com-os címre került az új hangoldal. Egyenlőre. Aztán majd meglátjuk. 🙂
Nézegessétek, hallgassátok, meg ilyenek! 🙂 Sőt! Kérhettek új helyeket is, melyekről készítsek hangokat! 😉
Nagyon jó! 🙂
Ilyen egyszeri turistának, ki csak álmodozik róla, hogy jövőre már sikerülni fog és megy Isztambulba. 🙂
Már csak azt kellene megoldanod, hogy illatokat is érezhessünk. Fűszerbazárban különösen jó lenne. 🙂
Már létezik az a technológia, amivel szagot lehet átküldeni. Csak hát… a készletben 24 illat van, közte a rózsa és a büdös sajt. De azt még nem lehet állítani, hogy milyen büdös is legyen az a sajt. Még odébb van az, amikor nemcsak egyszerűen „fűszer” vagy „Fűszerbazár” illatot küldhetünk, hanem konkrétan a „péntek reggeli isztambuli Fűszerbazár” illatát.
Hát,a fűszerbazár illatáról a legmélyebben bevésődött emlékem, amikor kiöntöttek egy lavórnyi belet a fűszerbazár sajt részlegének elejénél, a térnél a sirályoknak, akik csapatostul rá is csaptak. Ritkán rázkódtam meg Isztambulban, de ez az egyik nagyon durva pillanat volt. 🙂
Kiemelkedően érdekes látvány lehetett.
Pedig azon a hal-sajt soron egyébként sincs jó illat. 😉
Javítanám kívánságomat. 🙂 Kizárólag a fűszer, tea, csokoládé és egyébb jó illatú részről kérek szépen illatot. 🙂 A halakat inkább a vízben szeretem nézni. Na nem egy lábosnyiban. Vagyis a harcsa jöhet a lábosba a naphal meg a sütőbe. Kissé büdös érett Camember sajttal sincs gondom. Beírdalva fokhagymával megtűzdelve és cserépedényben megsütve nagyon finom. A vödörnyi béltől lehet menekülőre fogtam volna a dolgot. Mint ahogy Barcelonában a piacon ( az isztrambuli nagybazárhoz képest az csak piacocska lehet) 🙂 megfutamított egy languszta ami rám akarta vetni magát. Hiába szárazföldi patkány vagyok, még ha búvárkodtam is valaha. 🙂
Pedig pont azon gondolkodtam, küldök egy halat borítékban 😉