Isztambul ázsiai oldalán, Kadıköy városrészben találunk egy régi görög, pontosabban rum iskolát.
Most sikerült bejutnunk, és kicsit körbenéztünk.
Az Oszmán Birodalom már a kezdetektől fogva arra törekedett, hogy a határon belüli különböző népeket lehetőleg ne piszkálja (a határon kívüliket pedig lehetőleg addig piszkálja, míg határon belüliek nem lesznek), és a szabad vallásgyakorlást is engedélyezte.
Persze mindezt középkori viszonylatban, ami mai szemmel nézve már nem feltétlenül tűnik olyan igazságosnak. Pl. magas tisztséget csak muszlimok tölthettek be, stb… Ilyenkor érdemes megnézni a kor Európáját, vagy még inkább Amerikáját, ahol a keresztények vallási és faji hovatartozást nem nézve vagdalták a bennszülötteket.
Anatólia népessége pedig nagyon vegyes. Egyik nagy közösség a görögök. Ők magukat inkább rum-nak szeretik hívni, ahogy a magyarországi németek is jobban kedvelik a sváb kifejezést. Ők ugyanis évezredekkel ezelőtt elszakadtak a görög szigetektől, és már nem sok közük van az „anyaországhoz”. Az írást és a vallást megtartották, és még sok minden mást is.
Isztambulban összesen 22 rum (görög) iskola található. Mi a Kadıköy városrészben találhatóba találtunk be, amelyet a 19. században építettek (vagy újították fel. ennél többet nem sikerült kideríteni, az épület akkor épült)
Egy háromszintes és kétrészese kertes épületről van szó. A termek meglepően kicsik, de annál inkább hangulatosak.
Az épület egyik része a tanulórész, ahol a diákok mozognak. Úgy tűnik ezt strapabíróbbra építették, mert a lépcső betonból készült. Ellentétben a tanári szektorral, ahol hangulatos nyikorgó falépcsőn lehet fel-le mászkálni. Érdekes, hogy a két lépcső egymás mellett van, csak egy vékony fal választja el a kettőt. De azért egy ajtóval el lehet választani a tanári szektort a diákéktól, ha esetleg az egyik félnek elege lenne a másikból.
A tanári részen ezen kívül más érdekességet is lehet találni. Pl. egy kis színpadot!
Az iskola múltjáról sokat nem sikerült megtudni. A jelene pedig nem túl biztató, mert éppen be van zárva, mert elfogytak a tanulók. Viszont elkezdődött egy felújítás (szeptemberre készen akarnak lenni), így van remény, hogy a termek újra zsibongással fognak megtelni. Annál is inkább, mert az új tulajdonos egy komoly iskolahálózattal rendelkezik, és ez lesz a kadıköy-i központ.
Mi azt vártuk, hogy egy görög (rum) iskolában Atatürk csak annyira lesz megemlítve, amennyire mindenképpen szükséges. E helyett azt találtuk, hogy bőségesen el van látva a törökök nemzeti hősével. Minden teremben legalább 3 képpel egy életrajzi tablóval futhatunk össze. Ez pedig jócskán felborítja az általunk ismert sztereotípiákat.
És egy újdonság a végére! A Sounds of Istanbul projekt keretében erről az iskoláról is készült hangfelvétel. 🙂 47 másodpercben ti is sétálhattok egyet a régi faházban. Az ajtó kissé nehezen nyílik, legyetek óvatosak! 🙂
[soundcloud url=”http://api.soundcloud.com/tracks/98831260″ params=”” width=” 100%” height=”166″ iframe=”true” /]
🙂 szuper!