Ramadán (Ramazán) szótár

A Ramadán (Ramazán) időszak tele van olyan idegen kifejezéssel, amiket mi minden nap használunk.

A külföldi pedig nagyokat néz, amikor azt mondjuk, hogy rohanunk az iftárhoz. Pedig ez csak azt jelenti, hogy megyünk enni. 🙂

Maga a Ramadán szó (رمضان‎‎) száraz hónapot jelent. Az Iszlám holdnaptár 9. hónapját. Magyarul szeptembert.

A vallás kialakulásának központja egy sivatagos vidék. Itt nem lehetett az ókori Egyiptomhoz hasonlóan folyók áradásával számolni az éveket. Sem pedig havazással, mint Európában. Az egyetlen biztos pont a Hold. Ezért is alakult holdnaptár.

A dolog érdekessége, hogy a hónapokat kezdetét úgy határozzák meg, hogy éles szemű, hiteles és megbízható emberek (ugyebár a kettő a mai világban nem ugyan az! 🙂 ), szintén megbízható és hiteles emberek előtt igazolják, hogy látták a Holdat. Vagyis amikor még éppen elkezd dagadni és csak egy vékony vonal. Ha viszont felhő van…

Természetesen, mint minden történelmi vallásban, itt is ódzkodnak bármiféle modern technológiát felhasználni az ünnepnapok kiszámításához. Így hivatalosan nem tudjuk, jövőre mikor is lesz majd a Ramadán. Nem hivatalosan egyébként 2014. június 28 – július 27 (Cukor ünnep: 2014. július 28 – 30), 2015. június 18 – július 16 (Cukor ünnep: 2015. július 17 – 19). De ez csak Törökországban van így. Más muszlim, vagy muszlim többségű országban, muszlim közösségben ez eltérhet. Főleg mivel nem tudjuk, hogy aznap ki fogja látni/nem látni a holdat.

A Ramazán a Ramadán törökös írásmódja (Ramazan). Mi ezt szeretjük használni, de akkor meg az otthoniak megőrülnek, mert ott a másik, Ramadán írásmód van forgalomban. Én a biztonság (és a kereső programok) kedvéért mindkettőt használom.

A böjt neve orucs (oruç). Aki pedig böjtöl, azt úgy mondják, hogy orucs tutujor (oruç tutuyor), vagyis böjtöt tart (persze nem a feje fölött). Az arab neve: szaum.

Iftár (İftar): Ez az esti vacsora. Pontosabban a közös étkezés. Ha csak úgy egymagában eszik valaki, akkor az ott lévő egyetlen személy nem szokta iftárnak mondani, hanem csak ham-ham-ham-nak. Bár ez ritka. A törökök minden lehetőséget megragadnak, hogy társaságban vacsorázzanak. Pláne ilyenkor. A szó valódi jelentése viszont a böjt megtörése.

Magát a napnyugtát törökül akşam-nak, arabul pedig magrib-nak mondják. Törökországban ez ritka. Sokkal kedveltebb az iftár szó, amivel nemcsak azt fejezzük ki, hogy sötét lesz, hanem hogy ennivaló is lesz.

A napkelte törökül güneş, arabul pedig fadzsr. A törökök még szeretik korán reggelnek is hívni. Viszont a Ramadánra való tekintettel a hajnal előtti felkelést nem illik mindenféle kicsillagozandó jelzővel ellátni!

Amikor pedig véget ér a böjt, és nagy örömünkre mindenféle édességet megeszünk, akkor kezdődik a Cukor Ünnep, amit Şeker bayramı-nak hívnak.