Kalandok Isztambulban és Törökországban.

1922. Augusztus 31, egy nyugat-anatóliai kis faluban.

Győztünk! – szaladt be Ali a feleségéhez, Ayşe-hoz.
– Mit győztetek? – szólt ki a konyhából.
– Hát a háborút! Véget ért a háború! Nyertünk!
– Miért? Volt háború? Na, gyere be és edd a levest, mielőtt kihűl!

– Igen, volt ilyen Nagy Háború. Világraszóló háború!
– És azt nyertétek meg?
– Nem, azt elvesztettük… De képzeld! Lőttünk ausztrálokat!
– Hát azok meg hogy kerültek ide?
– A föld alól…
– Mit csináltak ott a föld alatt?
– Árkot ástak…lövész árkot.
– Áh, értem, akkor átástak a Föld túloldaláról, és így kötöttek itt ki nálunk!
– Nem egészen…
– Ne zavarj össze Ali! Hát akkor meg miért pont ide jönnének az ausztrálok? Nincs más a környékükön, akire lövöldözni lehetne? Meg most mondtad, hogy vesztettetek. Akkor mit nyertetek? Össze-vissza beszélsz, te Ali. Na, itt a levesed!
– Kezdjük az elején! Ott a van a szultán..
– Hol? – ugrott fel az asszony
– Nem ott, hanem amott, iSztambulban, Mehmed a hatodik.
– Hát nem az ötödik?
– Nem, nem, hatodik.
– Mi lett az ötödikkel?
– Valahova elgurult a feje…
– Hát nem természetes halált szoktak halni a szultánok?
– De-de, elgurult a feje, és utána természetesen meghalt.
– Áh, mindig is fejetlen egy gyerek volt ez a Mehmed, mondtam is én az Özgnennek a szomszédban. Kérsz még tésztát?
– Igen, köszönöm. Szóval ez a szultán elküldött minket a háborúba.
– Allah csapjon beléd a villámaival!! A háborúba bezzeg elmész, de amikor a boltba küldelek, akkor a füled botját sem mozdítod! És mindezt egy Mehmedért, aki ráadásul már a hatodik…
– Akkor még az ötödik volt. A hatodik most van.
– Ali! Ne kavarj itt nekem, mert fejedre öntöm a dolmát! Most akkor melyik volt?
– Amikor a Nagy Háború kezdődött, akkor még megvolt a feje az ötödik Mehmednek. Mikor vége lett, akkor nem volt meg. És akkor jött a hatodik. Meg jött Atatürk is.
– Az meg ki?
– Egy ifjú katona, aki az angolokat lövöldözte.
– Az a szép daliás legény, aki múlt héten itt járt a faluban?
– Igen, az az.
– Azt mondta nekem, hagyjam a kunkori betűket, és használjak inkább ilyeneket, mind á-be-dzse.. Még egy dalt is tanított nekem!
– Szóval miután elvesztettük a háborút, jött ez az Atatürk
– Most akkor megnyertétek, vagy elvesztettétek? Összekavarsz itt engem Ali!
– Az egyiket elvesztettük, de másikat megnyertük.
– Kettő is volt?
– Igen, az egyik világra szóló, a másik meg ilyen kis helyi. Tegnap volt az utolsó csata, Dumlupınar völgyében.
– Az itt van a szomszédban. Akkor az volt az az iszonyatos hangzavar tegnap. Én meg azt hittem, hogy Demir bácsi megint megtalálta a rejtett rakı pálinkás készletét… Szóval ezt nyertétek meg. És akkor mit vesztettetek el?
– Hát a Nagy Háborút!
– A kicsit megnyered nekem, a nagyot meg hagyod elveszni. Hát ilyen férj vagy te, Ali! Bezzeg a másik faluban a Musztafa megmutatta volna…
– De ez olyan nagyon-nagy háború volt. Még ausztrálok is voltak benne, mondom!
– A Musztafa az ausztráloknak is megmutatta, volna, merre menjenek!
– Hát mi meg a görögöknek mutattuk meg!
– A görögöknek? Hát mit érek én azzal, ha a görögöknek mutogatsz. Egyébként is mit mutogatsz te nekik?
– Azt, hogy milyen nagyfiú is vagyok.
– Azt jó lenne, ha nekem is megmutatnád, mert eddig csak azt láttam, hogy még kisfiú vagy…
– De ezzel a mutogatással meg lövöldözéssel megnyertük a háborút!
– Oszt milyen háborút? Azt mondat, hogy csak a kicsit… A nagyot meg elveszítetted. Ugyan úgy, mint múltkor a tehenet is elveszítetted. Mit kezdjek én, egy megnyert kis háborúval?
– De most szabadok vagyunk! Függetlenek vagyunk! Azt csinálunk, amit csak akarunk!
– Alikám, nekem eddig sem mondta meg senki, mit csináljak, és ezután sem fogja senki! Ezért a hülyeségért voltál távolt évekig? Ahelyett, hogy maradtál volna itthon, és segítesz leszedni az olívabogyót…
– Ayşe drágám, nem érted te ezt! A szultánt felrakjuk egy hajóra, húsz másikra meg az összes nőjét, és elküldjük az országból. Nálunk meg köztársaság lesz!
– Nálunk biztos nem! Az én házamba nem teszi be a lábát semmiféle Köztársaság Uraság vagy Hölgyemény, az biztos!
– A köztársaság nem uraság és nem is hölgyemény! Hanem egy társaság!
– Mit szervezel már megint Ali! Ha ez is olyan lesz, mint a múltkor a dzsámi mögött, én agyon ütlek a lapáttal!
– Nem-nem, ez most más lesz. Ez a Parlamentben lesz!
– Milyen Para és hova ment el?
– Nem elment, hanem Parlament! Ez egy nagy ház Ankarában.
– Te Ali! Megint a munka elől akarsz elsomfordálni! Megtiltom, hogy Ankarába menj paratásaságosozni! Itt maradsz, és segítesz a paradicsomot kigyomlálni!
– Drága Ayşe, nem kell elmenni sehova. Mi most már itt is szavazhatunk!
– Szavazni? Mire?
– Például legyen-e új kút a főtéren…
– Én is szavazhatok?
– Hááát… Atatürk szeretne a nőknek is szavazó jogot adni, de ennek sokan nem örülnek…
– Majd adok én egy nyaklevest mindenkinek, aki nem enged engem szavazni!!! Te, Ali!
– Igen?
– Mi az a szavazás?
– Hááát… öööö. Például eddig úgy volt, hogyha a helyi mufti azt akarta, legyen egy új kút a városban, akkor lett egy új kút. Ha viszont nem akarta, akkor nem lett. Nem kérdezte meg róla a népet. Most viszont majd olyanunk lesz, akit úgy hívnak, hogy polgármester. Ezt magunk közül választjuk ki. Érteni fogja a mi problémánkat. És majd megkérdez minket, akarunk-e új kutat. Mi pedig azt mondjuk, hogy igen, vagy hogy nem. Ha többen mondanak igent, akkor lesz kút. Ha többen mondanak nemet, akkor nem lesz kút. Egyébként pedig ha nem tetszik a polgármester, akkor el lehet zavarni. Úgy mondják, modernül, hogy felfüggesztik.
– Ja, hogy felakasztják! Az jó!
– Nem, nem, nem a fára függesztik fel, hanem a munkájából. Elzavarják.
– Olyat eddig is lehetett. Már két muftit kergettem el a faluból a lapátommal!
– De ezek után nem kell hozzá lapát!
– Jobb is, kár lenne azért a jó lapátért… De most Ali, még mindig nem értem..
– Mit nem értesz?
– Mi lett a Nagy Háborúval? Amit elveszítettek?
– Hát azt elveszítettük…
– Akkor most mégsem lesz paramozgalom, meg szavazás? Megyek, elkergetem a lapáttal ezt a muftit is, ha arról van szó…
– Nem kell elkergetni. A demokráciát megnyertük. Csak a Nagy Háborút vesztettük el. A kicsit megnyertük.
– Ali te már megint kavarsz! Érthetően mondjad! Ne az Özgen komámasszonytól kelljen megint megtudnom mindent!
– Tehát volt a Nagy Háború. Ebben voltak az ausztrálok. Meg az angolok. Meg a franciák. Meg a németek. Meg a görögök. Meg az örmények. Meg az olaszok. Meg a magyarok. Meg a japánok.
– Japánok is? Te jó ég! Hogy fértetek el ennyien?
– Hát… ezért is lökdöstük be egymást állandóan a tengerbe, mert nem volt elég hely…
– Ezért nem folyik le a víz! Én meg azt hittem, hogy a lefolyó dugult el…
– … mi pedig csak lövöldöztünk, lövöldöztünk, és lövöldöztünk. De túl sokan voltak… De velünk volt Atatürk!
– Az a szépfiú...
– Igen… szóval ő mondta, hogy lőjünk egyszerre! Mi egyszerre lőttünk. Mondta, hogy menjünk balra! Mi balra mentünk. Mondta, hogy menjünk jobbra! Mi jobbra mentünk. Mondta, hogy előre! Előre mentünk. Aztán nyertünk.
– Hát akkor mégiscsak nyertetek! Az én Ali hősöm!!! Tudtam én, hogy egyszer még sokra viszed!
– De a többi csapatnál nem volt ilyen jó parancsnok, ők elvesztették a csatákat. Így végül nekünk is vissza kellett vonulnunk, mi is vesztettünk…
– Ali! Te utolsó bitang! Egy fa-dirhemet sem érsz! Még a krumplit sem tudod rendesen megpucolni! És én ehhez mentem férjhez! Nesze! Itt a baklava, edd meg, aztán ne is lássalak ma többet!
– De drága Ayşe! Ott volt Atatürk velünk! És azt mondta, hogy »Elég! Ez így nem mehet tovább! Nem hagyjuk, hogy idegen hatalom feldarabolja szeretett országunkat! Katonák, gyertek velem!« És a katonák mentek vele, és megnyerték neki a függetlenségi háborút, megnyerték a demokráciát.
– És te miért nem tudsz ilyeneket mondani? Persze, amikor én is hívlak répát darabolni, mindig eltűnsz valahova… Úgy, és akkor ez a délceg legény megnyerte a háborút?
– Igen, a demokráciáért folytatott háborút.
– És te miért nem tudtad megnyerni?
– Én is ott voltam!
– Biztos leghátul!
– Nem! A 138. sorban voltam! És idenézz! Lőttem neked egy angol sapkát!
– Mit kezdjek egy angol sapkával? Lőttél volna nekem oroszlánt! Ez a délceg legény biztosan lő nekem egyet, ha megkérem.
– Atatürknek még sok dolga lesz. Nem lesz ideje oroszlánokra vadásznia. Ő egy igazi demokrata! Még rendbe kell tennie az országot.
– Akkor Ali drágám! Légy jó demokrata, és tedd rendbe a lakást! Pakolj le az asztalról, mosogass el, majd seperd fel a házat és ásd fel a hátsó kertet is. Nekem át kell mennem Özgenézkhez gyakorolni a paratársalgást.
..

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (7 votes cast)
Augusztus 30, a Győzelem Napja Törökországban, 10.0 out of 10 based on 7 ratings
 

12 hozzászólás a(z) Augusztus 30, a Győzelem Napja Törökországban bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


114
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    ne zaman?
    “when?”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek