Kalandok Isztambulban és Törökországban.

Ismét itt vagyunk 1923-ban. Most már tényleg vége az I. Világháborúnak. Nincs más hátra, csak a stáblista, a taps, a függöny. És lehet kiabálni, hogy Köztársaság!

Meg ide a végére ki lehet tenni egy idézetet is:

Maradjatok hűek önmagatokhoz, de tanuljátok meg átvenni a nyugattól azt, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy fejlett nép lehessünk. Fogadjátok be a tudományt és az új eszméket az életetekbe. Ha nem teszitek, [a tudomány fejlődése] legyőz titeket. 

– Mustafa Kemal Atatürk beszéde a török néphez

1918. június 28.

Ez is egy olyan napnak indult, mint a többi. Jó kis bulis pénteknek nézett ki. Ráadásul most mindenki eljött! Még az ausztrálok is! De aztán valakit lelőttek. Majd még 19 769 102 embert… Ilyenkor már látszott, hogy a dolgok nem úgy történnek, ahogy szokott. Ez nem csak egy kis háború lesz, hanem Világháború.

A Világháború I. része, ami bár csak 4 évig tartott, de az utóhatásait még 100 év múlva és érezzük, tényleg mindent megváltoztatott. Királyságok, monarchiák tűntek el, és új országok jelentek meg. De még fontosabb, hogy a nagy háborúskodásban mindenkinek jutott fegyver.

Lett is belőle nagy lövöldözés Anatólia szerte. Meg nagy kiabálás is.

– Szabadságot!
– Köztársaságot!
– Demokráciát!
– Kebabot és szőnyeget tessék!
– Függetlenséget!
– Szabad államot!
– Még egy kávét, cukor nélkül!
– Hol a cipőm?!
– Szultán mondjon le!
– Szultánt lőjük le!
– Téged lőjünk le!
.. és ezzel előkerültek a fegyverek is.

Atatürk egy darabig nézte, majd hátrébb ment, hogy elkerülje az újonnan érkezett simit árusokat, akik szintén bevetették magukat a tömegbe. És gondolkodott. Még csak most ért végett a Nagy Háború, de nemhogy elcsendesedett volna minden, csak még zajosabb lett. Így inkább elment Samsunba, hogy végiggondolja az egészet. Meg aludjon rá egyet.

Magával vitte néhány barátját is, így este csaptak egy nagy bulit. Ahol megállapították, hogy a szultánnak mennie kell. Mégpedig melegebb éghajlatokra. De menjenek az angolok is. Meg a franciák is. És az olaszok is. Egyáltalán, ők hogy kerültek ide? Hát ők nem velünk vannak? Ráadásul pizzát akarnak. Itt nincs pizza. Pide van. Pide! Nem értik…turisták…

Másnap, frissen és vidáman ébredve eldöntötték, hogy összehívják a régi csapatot Sivas-ba, hogy eldöntsék, mit tegyenek.

1919. szeptember 4-én összesültek a török katonai vezetők, ahol is a jegyzetek (melyek azóta már elvesztek) szerint az alábbi beszélgetés zajlott:

– Muszáj, hogy Musztafát (Atatürk – fordító megjegyzése) válasszuk meg vezérnek, hogy ő tárgyaljon a szövetségesekkel.
– Jó, de őt nem fogadjál el.
– Majd azt mondjuk, hogy ő a “szultán nevében” beszél.
– Már hogy beszélhetne a szultán nevében, ha ő Konstantinápolyban van? És ha ő utólag mást mond?
– Vágjuk ki a nyelvét, és zárjuk be egy légmentes páncélszekrénybe!
– Szerintem a szultánt rakjuk be egy légmentes páncélszekrénybe…
– A szultánhoz még nem nyúlhatunk. Neki kell összehívnia a Parlamentet.
– És ha az után zárnánk be a páncélszekrénybe? Levegő nélkül, természetesen…
– Arról már lehet szó…

Így végül a Sivasi konferencián megállapodtak abban, hogy a szultánt egyenlőre nem piszkálják. Sőt! Megvédik! Akár saját magától is! Ha kell, akkor még egy páncélszekrénybe is bezárják, hogy ne essen bántódása.És mellékesen a délen táborozó francia csapatokat kilakoltatták az országból.

Erre az angolok feldühödtek, és bevonultak Isztambulba.

Ezt viszont már komolyabban a vette a török lakosság. Mert az még rendben van, hogy a franciák délen mászkálnak. Még az is, hogy az olaszok mindenhol pizzát akarnak. És végül is az angolok is jó fejek: szeretik a teát, és a jó minőségű szőnyeget. Na de azért Isztambult elfoglalni…

Atatürk csapatának viszont pont kapóra jött, hiszen innentől kezdve már tényleg nem volt kérdéses, hogy a szultánt meg kell menteni. Fel kell szabadítani Isztambult, mielőtt még szegény szultánnak baja esne. Ráadásul innentől kezdve már honnan lehet tudni, mi az, amit a szultán parancsol, és mi az, amit a szövetségesek kényszerítenek rá? Egyértelmű, hogy abban a felszólításban, hogy “tegyétek le a fegyvert ti gyaur kutyák, és gyertek megcsókolni a cipőmet” valójában egy titkos üzenet, amiben a szultán segítségért könyörög. És nemcsak, hogy a város és kedves palotája felszabadítását kéri, hanem még egy szabad és független parlament alapítását is javasolja. Mert ezzel kijátszhatják a szövetségesek, hiszen ha nincs szava, akkor nem kényszeríthetik rá mindenféle nemzetellenes dokumentumok és békeszerződések aláírására…

Így 1920. április 23-ra összehívták a Nagy Török Nemzetgyűlést, ahol kifejezetten a szultán kérésének eleget téve választás tartottak. Bár senki nem akarta a szultánt megbántani, az ő érdekében megválasztották Atatürköt vezetőnek. Aki ezt, szintén a szultán biztonsága érdekében, ezt el is vállalta. Majd küldtek is egy levelet az uralkodónak, amiben megnyugtatták, hogy most már semmilyen hivatalos papírt nem íratathatnak alá vele a gaz szövetségesek. Sőt! Egy szép hadsereget is összegyűjtöttek, hogy kiszabadítsák.

Ki tudja, hogyan, de valahogy a szövetségesek is megneszelték a törökök érkezését, így a görögöktől kértek segítséget. Akik nagy lelkesen meg is szállták az ország nyugati végét. Ezen persze megint felháborodott a török lakosság. Most már tényleg meg kell menteni szegény szultánt! A végén még a görög abc-t is megtaníttatják vele!!

Fel is kelt a nép. Megreggelizett, sok sok olívabogyóval, és elment nyugatra, hogy kipaterolja a görögöket. 1922. augusztus 30-án (Zafer Bayramı – Győzelem Napja) ez sikerült is. Minek köszönhetően a török függetlenségi mozgalom vezetői végre tárgyaló asztalhoz ülhettek a szövetségesekkel. Természetesen a szultánt nem akarták zavarni ilyen apróságokkal, így őt otthon tartották. Adtak mellé pár embert is, akik a teát felszolgálhatták. Természetesen fegyveres védelemről is gondolkodtak, hátha az angolok valami cselt eszelnének ki…

Sőt! A biztonság kedvéért, egy szigetre küldték, jó messze Isztambultól. Egy olyan helyre, ahol mindig süt a nap, szép a kilátás. És még csomagolni is segítettek neki.

A békeszerződést végül 1923. július 24-én írták alá.

Ezzel pedig Törökország független, és csendes lett. Mindenki megnyugodott. Lehetett visszamenni dolgozni.

Igen ám, de idő közben a szultánt valahol elhagyták. Valami szigeten, délre… Márpedig az országot irányítani kell! Ott van a kalifa! (korábban a szultán maga volt a kalifa, azaz a vallási vezető (mint a pápa), de a nagy kavarásban, amit a háború okozott, egy új kalifát választottak). Mint kiderült, ő is bekerült egy bőröndbe. Puszta véletlenségből persze… Olyan nagyon ezek a bőröndök.

Mit lehet most akkor csinálni? Legyen akkor köztársaság! – kiáltotta valaki!
Na jó! De mi az, hogy működik? Mit kell csinálni? – Atatürk tudta, hogy ez nem olyan egyszerű. Sok idő kell, míg az emberek megtanulják…

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (6 votes cast)
Október 29, a köztársaság kikáltása, 10.0 out of 10 based on 6 ratings
 

3 hozzászólás a(z) Október 29, a köztársaság kikáltása bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..


74
Egyedi
Látoagtó
Powered By Google Analytics
Isztambul reptéri transzfer
Isztambul reptéri transzfer - A magyarok transzfere Isztambulban

Isztambul reptéri transzfer A magyarok transzfere Isztambulban

Támogasd a blogot!
Süti + GDPR, személyi jogok meg ilyenek

A Web-oldal sütiket tartalmaz (meg néha mi is sütögetünk, de az másik téma). Ebbe belekerülnek ilyenek, mint IP-címek. Amennyiben valakinek van ideje, ezekkel az IP-címekkel lehet vagánykodni. Pl. meg lehet tudni, ki honnan, mikor olvasta a blogot, miket írt, hány pontot adott, meg ilyeneket. Ezen kívül a Google is nyomon követ. Ez pedig olyasmit jelenet, hogy ha elolvasod ezt az oldalt, meg másik oldalt is, akkor ezt össze fogja kötni, és mindenféle következtetéseket von le. Majd olyan statisztikákat lehet lekérni, hogy ezt az oldalt inkább olyanok olvassák, akik homokvárat szeretnek építeni, vagy akik inkább főzőcskézni szeretnének.

Én ezzel nem fogok foglalkozni, mert nagyon nincs rá időm. Amennyiben viszont téged zavar, ajánlom a TOR Browser használatát, vagy valami anonim szűrőt.

Továbbá, ha úgy érzed, hogy a rendszer valamelyik személyes (vagy személyesnek érzett) adatodat tárolja (legyen akár az IP címed), és ezt szeretnéd törölni, akkor szóljál. És közös erővel megtesszük. 🙂

Ha bármi más GDPR, vagy személyi jogi problémád van az oldallal kapcsolatba, jelezd bátran, és valamit kitalálunk rá! 🙂

A pontos idő Törökországban
Isztambulról röviden
"Viccesnek szántam, de közben halál komoly :)" Dalma
Támogasd a blogot!
Kategóriák
Porosabb bejegyzések
Legbaróbb beszólások
    Learn Turkish
    iyi akşamlar
    “good evening”
    Kalandtérkép
    Isztambul időjárása
    Isztambuli szelek
    Drone röppenések