Törökországban rengeteg jó dolog van. De talán a legjobban a csokik. 🙂
A törökök egyébként is imádják az édességet (tipikus török sütemény recept: 100g pisztácia, 100g liszt, 18 kg cukor). De ha valamiben nagyon jók, akkor az a csokoládé. Meg a csokis torta… 🙂
Szerencsére nem kell messzire menni, ha finom csokit szeretnénk, mert minden sarki bolt dugig van édességgel. És ahhoz sem kell sok szerencse, hogy az Eti márkájút megtaláljuk. Bár az igazi favorit a Damak. Ez amolyan csoki standard Törökországban. Egyetlen hátránya, hogy csak egy fajta kapható. De az legalább tele van pisztáciával. 🙂 Ő egyébként a Nestle terméke.
Míg az Eti már sokkal törökösebb, ha lehet így mondani, és belőle számtalan fajta létezik (kivéve a fehéret), így mindenki megtalálja a saját ízlését.
De ezek az alap, bolti csokoládék.
Ha valami igazán finomra vágyunk, akkor inkább menjünk be egy igazi csoki üzletbe. De előtte ne felejtsük el feltölteni a bankkártyáinkat, mert biztosan költekezni fogunk!
Az úgynevezett történelmi csokoládék a Beyoğlu kerületről kapták a nevüket, ahol is több Beyoğlu Çikolatacısı található. És természetesen mindegyik esküdözik, hogy ők az elsők, eredetiek, igaziak, míg a többiek csak gyaur kutyák, akik lemásolják őt.
Az İstiklâl Caddesi-n legalább 3 ilyen boltot is találhatunk. Bár egyik-másik csak egy aprócska sarok, ahova az eladó éppen csak be tud bújni (ez bizony nem olyan, mint a Google álom munkahelye, ahol relaxációs szoba van. De még egy hidromasszázs fürdőkád sem fér be ide. Bár kérdés az, hogy a Google-nél milyen csoki van).
Ezeken a helyeken a klasszikus szögletes, téglalap alakú csokoládét találjuk (szó sincs kerek csokoládéról, luka csokoládéról, rövid csokoládéról, hosszú csokoládéról, viszont van mogyorós csokoládé).
Három alapfajta közül választhatunk: fehér (beyaz), tejes (sütlü) és fekete (bitter).
Majd pedig arról kell döntenünk, mi legyen a csokiban. És ahogy ezt a boltban (és a képen is) láthatjuk, a mogyorót nemcsak nyomokban tartalmazza.
Leggyakoribb finomságok: mogyoró (fındık) (ez az erdei mogyoró, bokor mogyoró, ami otthon is található), pisztácia (fıstık, Antep fıstığı), földimogyoró (yerfıstığı) (bár ez ritka), és a mandula (badem).
Természetesen még méretet is választhatunk. Elég lesz csak a pár száz grammos, vagyok olyat szeretnénk, ami a repülőn már a súlykorlát felett van.
Ő sem olcsó (egy 100g-os akár 8 TL is lehet, míg a 300g-os 22 TL!) – bár minden pénzt megér -, de ha igazán tudunk költekezni, akkor érdemes bemenni egy exkluzív csokiboltba. Ilyenből is számtalan található a városban, főleg az elegánsabb helyeken. Jó eséllyel valamelyik népszerű csomópont közelében rábukkanunk egyre.
A kedvencünket a térképre is feltüntettem, ami Kadıköy-ben található, és szigorúan csak azután szabad bemenni, hogy fél évre előre befizettük a víz és gázszámlákat. Itt ugyanis bőven lehet költekezni (a bolt neve Şekerci Cafer Erol). És ha kifogytunk a csokoládés ötletekből (de pénzünk még van), akkor még mindig átmehetünk az édességes pulthoz, hogy mondjuk lokumot vegyünk. Meg hozzá egy kis emberkét is, aki tartja a tálat.
Az ilyen boltok már tényleg Gombóc Artúr álmai (minek is akart p mindig Afrikába menni Isztambul helyett??). Itt talál kerek csokoládét. Meg szívecskéset. Meg pisztáciásat, kávésat. Tetején mogyorósat, alján mogyorósat, belül mogyorósat, kívül mogyorósat, stb…
És akkor még ott vannak a csoki drazsék, amik egyik részről lehetnek mogyorósak, pisztáciásak, mandulásak, kávésak; másrészről lehetnek zöldek, kékek, pirosak, barnák, sárgák, fehérek, feketék, narancssárgák, rózsaszínek, arany-ezüst-bronz színűek, vagy akár szívecskések.
És persze a lokum mellett (pisztáciás, diós, rózsás, sakız-os (kaukázusi fenyőgyanta – roppant exkluzív), almás, narancsos, kakaós, kókuszos, mogyorós, fahéjos) találunk ezmét (darált pisztácia, mogyoró, kókusz, citrom, eper kivonat vagy vaj), és még helvát is (ebből csak diós, pisztáciás, mandulás és kakaós van).
De a legjobb a csoki sakk. A leütött bábukat mindjárt fel is lehet falni! 🙂 :O 😛 nyum
Oh, túl nagy a választék… a bankkártyám meg feldobta a mágnescsíkját a túlterheléstől…
Egy vagyont el lehetne itt csokoládézgatni,Ilyen idő van nálunk: Hely: Istanbul / Ataturk Hőmérséklet: 18 °C. Páratartalom: 63%. Szél: 40° 10km/hr few clouds
- Ayran (1.000)
- Almatea (1.000)
- Güveç (1.000)
- Pisztácia (1.000)
- A kebabról (1.000)
- Isztambuli földrengések 2019 - Mit tegyünk? (RANDOM - 0.212)
Amikor legörgettem a „more” gombhoz, a kép láttán olvasatlanban képest lettem volna 10 macskát adni 🙂
A csokisakk mekkora ötlet…
Sakk-Mat-Ham! 🙂
„Házit” még nem kóstoltam,csak a „gyárit”. Pisztáciás lett nálunk a király,abból is a Damak gyártmányt tömtem be/hoztam haza mázsaszámra,éveken át. Aztán az idén nyáron,Ankarában már vettünk Ülker pisztáciásat is.
Kár az Ülkerért a fogakat rongálni, ha egyszer van Eti is, meg Damak is… 🙂
Evet,ebben igazad van,csak hát ugye a kíváncsiság! 🙂
Én csak annyit mondok, hogy 4,5 kilogramm. 🙂
Nyomok ide egy Like gombot! 🙂
az a táblás pisztácia csokika… pedig én nem is szeretem annyira a csokit!
mikor is jössz? küldök egy bőröndöt és a fizetésemet 🙂
Ne bőröndöt küldjél, hanem külön gépet! 😀
Jaj Istenem, de ennek most beloluk :))))
Tudom, eléggé nagy szemétség volt csokiról (törökországi csokiról) bejegyzést írni! 😉
Ááááá, dehogy! Az imént toltunk be az orrunk alá Jutkával az ETI gyártmányból egy kisebb raklapnyi karamellást, és kókusz krémest. Nehéz lett volna abbahagyni, ha nem fogy el! 🙂
Ideje lenne egy klubbot alapítani. Mondjuk ilyen névvel:
Bibibe, nálunk van finom csoki! 🙂
Én benne vagyok! A svájciak a milkájukkal elbújdokolhatnak a török csokik mellett! (persze lila tehénből mi legyen?) 🙂
a lilatehenes túl édes, nem íze van, csak cukortartalma.
Abban a lila tehénben az az izgalmas, hogy egyetlen gyár sincs a hegyek között. Mindegyik valami jó kis ipari városban található. És még nem is Svájcban.
Pişti barátunknak igaza van! Most van otthon Milka is,Damak is,felváltva esszük,de egyértelműen Türkiye győz! 🙂
Én még csak Ülkert ettem de már attól elájultunk, akkor milyen lehet a többi 😀 Lehet még fokozni?
No akkor török csokiról, lila tehenekről és hódokról itt egy korábbi bejegyzés. 🙂