Ma (de lehet, hogy már tegnap elkezdődött) van az Aşure Törökországban. Ekkor azt ünneplik, hogy Noé végre szárazföldet talált, és ki lehetett szállni a hajóból. Mindenki mehet, amerre lát, nem kell a szomszéd horkolását hallgatni.
Maga az Aşure egy édességet jelent, a Noé pudingját, amit ilyenkor készítenek, és az ismerősöknek ajándékozzák.

A történet onnan folytatódik, hogy Noé beköltözött a hajóba, becsukta az ajtót, és várt. És várt. És várt. És várt. És várt. No meg várt. Nem lehetett kimenni labdázni, mert esett az eső. Elég rendesen, mert mindent elöntött a víz. Internet akkor még nem volt, de ha lett volna, nem lehetett volna kivel Facebookoznim így Noé várt tovább.

Mikor végre elállt az eső, és kisütött a nap, akkor Noé végre kinézett az ablakon, és azt látja, hogy mindent ellepett a víz. Így Noé továbbra is vár. És vár. És vár. A víz pedig lassan-lassan elvonulgatott. Addig-addig, mígnem az egyik hegy teteje már majdnem kilátszott, és ezen a hajó mindjárt fenn is akadt.
Ezt a hegyet hívják Ararát-nak (törökül Ağrı vagy Eğrı Dağı), ami 5165 m magas. Megmászása igencsak nehéz. Viszont egyes hírek szerint tényleg megtalálták a Bárkát.
Noé jobb helyzetben volt, mert 1) nem kellett a Bárkát keresnie, hiszen rajta volt. És 2) a hegyre sem kellett felmásznia, hiszen annak a tetején ért földet.
Szóval Noé megérkezett a hegyre. A Nagy Víz elvonult, és mindenki végre kimozdulhatott a hajóról. Jah, és a világ is megmenekült. Mindez elég jó ok volt arra, hogy ünnepeljenek. De közben a hajóban lévő tartalék jócskán megcsappant, a hegy tetején pedig nem volt semmit ehető. Így pizzára még csak gondolni sem lehetett.
Így Noé úgy döntött, hogy összeszedi, amit talál a fedélzeten, hogy abból készítsen valami finomságot. Leginkább már csak magokat talált (az Aşure készítésénél fontos szempont, hogy nem teszünk bele húst). Meg lisztet. És rengeteg cukrot. Ő úgy gondolta, hogy ha valamibe bőven teszünk cukrot, akkor bármiből lehet édességet készíteni (a törökök ma is így gondolják. Ennek a nézetnek egy továbbfejlesztett változata él Magyarországon, ahol a végeredmény a pálinka). De az, ami végül keletkezett, az minden várakozást felülmúlt: egy finom puding lett az eredmény. Ezt hívják Aşure-nek.
Az Aşure készítés ma is nagy hagyomány Törökországban. Bár a név arab eredetű, a források mind Törökországot jelölik meg, mint származási hely. Így nem feltétlenül nevezhetjük Iszlám ünnepnek. Annál is inkább nem, mert Görögországban, és Örményországban is hagyomány (ez jó példa arra, miként fonódnak össze a vallások, ha éppen nem egymással háborúzgatnak).
Ha van kedvünk, hatalmas fazekunk, és egy dömpernyi cukrunk, akkor mi is elkészíthetjük az Aşure-t otthon.

A hagyomány szerint liszt, rizs, bab, csicseriborsó, és mogyoró az alapja. Jah, és a cukor. Ehhez lehet keverni különféle gyümölcsöket. pl. gránátalmát, narancsot, citromot. A gránátalma fontos, mert az a szaporodás szimbóluma. Jah, és cukrot. Majd pedig díszítésnek szezámmag, dió, pisztácia, fahéj, stb…

Íme egy Aşure recept (kis porció):
- 1 pohár bab
- 2 pohár tört búza, török búza (bulgur)
- 1 pohár mazsola
- 15 pohár víz
- 3 pohár cukor
- 1/4 pohár sárgabarack
- 1/4 csésze narancshéj, apróra vágva
- 5 egész szegfűszeg
Díszítéshez:
- 2 kanál szezámmag (pirított)
- 2 kanál gránátalma (csak a piros bogyók)
- 2 kanál apróra vágott dió
- 2 kanál apróra vágott pisztácia
- 1 kanál őrölt fahéj

- A babot, búzát, mazsolát öntsük egy tálba, öntsük fel vízzel, és hagyjuk állni egy egész éjszakán át.
- Másnap öntsük le a vizet róla, a babot rakjuk be a fazékba. Öntsük fel vízzel, fedjük le, és lassan főzzük, míg megpuhul (60-90 perc).
- A búzát tegyük egy nagy fazékba, amiben kényelmesen lehet majd kevergetni (törököknél ez péklapáttal történik). Öntsük bele a 15 pohár vizet (kb. 3 liter). Forraljuk fel, majd tegyük takarékra, és pároljuk, míg megpuhul (kb. 15 perc)
- Ha a búza megduzzadt, akkor öntsük bele a cukrot, és forraljuk fel.
- Vegyük takarékra. Dobjunk bele mindent (kivéve a díszítésre szolgálókat, a kanalat, és a konyhában fellelhető egyéb dolgokat, mint pl. macska. Fent már írtuk, hogy a hús szigorúan tilos, még a kínaiból lett állampolgárok esetében is!). Mindegyik után keverjünk.
- Még keverjünk. kb. 15 perc, mire minden megpuhul.
- Öntsük kis edényekbe, és szórjuk meg a tetejét a dekorációnak szánt magokkal.
- Jó étvággyal együk meg. Miután kihűlt persze.
Ha nagyobb mennyiséget készítünk, akkor az ismerősöket is meglephetjük vele. Törökországban az idén egy helyen a rendőrök osztogattak Aşure -t azoknak, akik cserébe bekapcsolták a biztonsági övet a kocsiban.
Aşure - Noé ünnep,- Ramadán 2016 - A pide (0.942)
- Áldozati ünnep - 2010 - kezdődik (0.705)
- Áldozati Ünnep - 2010 - első nap (0.705)
- Ramazán (Ramadán) 2011 - véget ért (0.705)
- Cukor ünnep - irány Kastamonu! (0.705)
- A lépcső nem eladó!!! (RANDOM - 0.058)
Milyen jó kis hagyomány? Egyébként érdekes kérdés, hogy a judeo-keresztény bibliai alakot és esemény hogyhogy így megünneplik egy muzulmán országban, míg a keresztény európában rá se bagóznak?
Amúgy az általad leírt puding valahol a baklava környékén lehet gejlségi faktorban, de azért egyszer megkóstolnám. Szerinted itteni törökök is tartják az ünnepet? És vajon máskor lehet-e kapni ilyet vagy csak egyszer van az évben?
Bocsi, de most már könyékig vagyok az szervezésben, mindent tudnom kell a törökökről, amit csak lehet!!! 🙂
Hehehe 🙂
Hát… kezd itt, az elején. (ez a második oldal, az elsőről nem lehet ide eljutni sajnos). Ismerek valakit, aki pár hónap alatt végigrágta magát rajta. 🙂
De egyébként pont az ilyenek elkerülése véget készülget (egy utazócsiga sebességével) a wiki, ahol az ilyen dolgok le lesznek írva. 🙂
Válaszolva a kérdéseidre:
Ezek a vallási dolgok mindig érdekesek. Főleg, hogy az a bizonyos 3 vallás, ami már évezredek óta egymást nyúzza, mennyire hasonló (én úgy gondolok rájuk, mint egy 3 részes könyvre). Ez majd lesz még izgalmas, amikor itt lesz a Karácsony! (egy kis érdekesség: az állami gyerekTV-ben a Hull a pelyhes fehér hó c. dalt éneklik. Törökül, és más tartalommal, de akkor is)
Én a baklavához annyira nem hasonlítanám. Az egyszerűen csak roppant édes. De amúgy egy jópofa sütemény (talán a rétes rokona) sok pisztáciával. Nyam. 🙂
Az Aşure viszont tele van mindenfélével. Mintha valaki nem tudta volna eldönteni, milyen sütemény legyen a hétvégén, ezért egybekeverte az összes kedvencét. Ebből pedig egy híg, pudingszerű keverék lett. Ami nem annyira édes. Személy szerint én jobban örülnék, ha csak 2-3 alkotóelem lenne benne.
Magyarországon is biztosan találsz, ha keresel. Az ottani törökök szokták is ajándékozgatni ilyen tájban. Egyszer a Szent-István Bazilika mellett osztogatták minden arra járónak.
Más napokon nem szokás, de 1-2 étteremben láttam, hogy egész évben árulják.
Itt Ankarában, a pastanesi-kben (cukrászdák) mindig lehet kapni, sőt a jobb pidézők (kiszállítós) étlapján is szerepel az aşure, egész évben. Egyáltalán nem édes (sajnos), bár ennek ellenére igen finom! (persze igaz, hogy én a mézet is megcukrozom, hogy egy kicsit édes legyen 🙂 )
Ezek szerint törzsvendég vagy a sarki baklavásnál? 🙂
Háááát, ha nem is vagyok törzsvendég, de azért gyakran lecsekkoljuk, hogy nem romlik-e a minőség 🙂 Eddig még nem kellett másikat keresni 🙂