Törökországban november 24-én tartják a Tanárok Napját.
Atatürk azt mondta, hogy az új generációt a tanárok fogják felnevelni. És nagy hangsúlyt fektetett az oktatásba.
Ő maga pedig magkapta a Nemzet Tanára címet, amiért bevezette a latin abc-t.
Az Oszmán Birodalomban nem volt egyszerű, ha valaki írni akart. Pláne, ha olvasni!
Egyik részről maga a nyelv is eléggé kusza volt. A szultánnak és udvartartásának saját nyelve volt (oszmán nyelv). Miközben a nép egy hasonlót beszélt, a törököt. De valójában mindenki olyan nyelvet használt, amilyen csak jól esett. A hárem pedig eleve tartalmazta az aktuális ismert világ kollekcióját. Valahogy ezt kellett leírni olyan arabból átvett betűkkel, amelyek olyan hangokat is tartalmaztak, amelyek az arabban nem voltak. Ezért fordulhatott elő sokszor, hogy a török hódoltság idején a magyar városok neve nem pontosan került leírásra, holott a törökök ki tudták volna ejteni a magyar városneveket (viszont valószínűleg Gyöngyöst inkább felégették, minthogy megpróbálkozzanak a gy hang leírásával és belevegyék bármilyen hivatalos iratba). Igaz, hogy az írástudók nem feltétlenül voltak törökök.
Más részről az írás nem volt egyszerű. Az arab írás nem könnyű. Pláne úgy nem könnyű, hogy egy kevert arabot próbálunk leírni. Pláne úgy, hogy még nem is a saját nyelvünk. Egy régi szövegek tanulmányozásával foglalkozó ismerősöm szerint mindenki úgy írt, ahogy neki tetszett, és nem igazán érdekelte őket, hogy a betűnek valójában hogyan is kellene kinéznie. Így minden hivatalos dokumentum olvasása előtt meg kellett fejteni a betűket. Ez mondjuk az én kézírásomnál is így van.
Harmadsorban a szultán annyira nem rajongott, ha a nép megtanul írni, mert akkor mindenféle nemtetsző dolgokat kezdenek írni. Pláne nem jó az olvasás, mert akkor ezeket a nemtetsző dolgokat mások is el fogják olvasni. Aztán még ha a nyomtatás is bejön a képbe, akkor lesz csak igazán fejetlenség, meg focizás. A szultán pedig szerette a fejét ott, ahol van. Nem pedig valamelyik szemfüles pasa házában egy vitrinben…
Így végül a nép sem erősködött azért, hogy komolyabban elmerüljön az írás-olvasás mesterségében. Ami akkoriban tényleg mesterségnek számított.
Kemal Atatürk viszont azt mondta, hogy az ország jövője a fiatalok és a tudás, ehhez pedig megfelelő oktatásra van szükség. És egy letisztult, könnyen megtanulható abc-re. Meg nyelvre. Meg egyébként is, akkora kavarodás van, hogy ideje rendet rakni.
Az általa bevezetett latin abc már török nyelvre lett alakítva. Kifejezetten ügyelve arra, hogy mindent úgy írjanak le, ahogy mondanak, és fordítva. Ráadásul 1 hang = 1 betű, 1 betű = 1 hang. Nem ám összevissza (angolul tanulóknak: bibibeeeeeeeeee 😛 ). Így született meg a török abc. Ami lényegében alig különbözik a magyartól. Még az ö és ü betűt is megtaláljuk, amit állítólag a magyar nyelvből vették át (bővebben a török abc-ről itt).
Ezzel az új írásmóddal, és az oktatás országszintű bevezetésével (no és az abc dal is sokat segített ám!) elérte, hogy a csaknem 100%-os írástudatlanságból Európa egyik legtöbb írástudó országát hozta létre. Ezért pedig 1928. november 24-én megkapta a Nemzet Tanára címet az országgyűléstől.
Hivatalosan 1981-ben, Atatürk születésének 100. évfordulóján vezették be a Tanárok Napja elnevezést.
Ez komoly ünnepség. Bár munkaszüneti napot nem tartanak, de az iskolákban megemlékezés van. A szülők pedig sok sok virágot küldenek a tanároknak.
November 24, a Tanárok Napja,
- Atatürk halála – 72. évforduló (1.000)
- Augusztus 30 - Zafer Bayramı (Győzelem Ünnepe) (1.000)
- Atatürk halála – 73. évforduló (1.000)
- Április 23, Nemzetközi Gyereknap (1.000)
- Október 29. - a köztársaság ünnepe (0.934)
- Piroska naplója - utózengés (RANDOM - 0.151)
Sokat köszönhetnek neki 🙂
Én mindenképpen. Sose szerettem nyelveket tanulni, annak ellenére sem, hogy imádom a nemzetközi konferenciákat, és imádok angolul társalogni, stb…
Még csak az hiányzott volna nekem, hogy a török nyelv mellé az oszmán írásmódot is megtanuljam! Nem elég, hogy kacifántosak a betűk, de még állandóan változnak. És ha még sikerült volna is megtanulni, elmondhatom, hogy az arab országokban ezt nem tudnám használni, mert csak hasonlít rá, de nem ugyan az. Igaz, utána már biztosan gyorsabban sikerült volna megtanulni, de akkor is…
Szóval személy szerint örülök, hogy nincs a képben az a bizonyos volna… 🙂
Nem csoda, hogy így imádják még mindig 🙂
Nos… elég csak körbenézni:
Már az nagy dolog, hogy kimaradtak a II. Világháborúból. Itt akár be is lehetne fejezni a felsorolást.
De ha keletre nézünk: Afganisztán, Szíria, Irak… Bármelyiket be lehetne illeszteni Törökország helyére. De még inkább 3-4 példányba, mert kizárt, hogy egy ekkora ország egybe maradt volna egy olyan történelmi variációban…
Ha a Kaukázust nézem, akkor éppen csak most kezdenek az ottani országok feléledni. És egyenlőre egyik sem egy új Amerika… Az oroszok nagyon nagyon régóta szeretnék Anatóliát megkaparintani. Ha jól emlékszem 23 orosz-török háború volt…
Nyugat: Bulgária, Görögország, Jugoszlávia. Nekik sem túl szép a XX. századi történelmük. Görögök legalább bent vannak az EU-ban, de gazdaságilag nem állnak túl jól. Nem a nehéziparról híresek, hanem a turizmusról. Egyébként Törökország is lehetne nagy a turizmusból (mármint most is az, de sokkal-sokkal több a potenciál benne), hiszen hosszan lehetne sorolni Anatólia történelmi kincseit: első város, első pénz, stb…
Tehát akármelyik irányba nézünk, Törökország kiemelkedik a térségből. És ez bizony Atatürknek köszönhető. És nemcsak azért, mert egy új utat nyitott a törököknek, hanem mert olyan utat, amiről 90 év alatt sem tértek le. És szerintem ez a nagy szó! Az 1100 év alatt Magyarországot is számtalanszor gatyába rázták, de aztán valami mindig közbejött…
Atatürk egy zseni ebben a tekintetben, de még most se értem, hogy ezt hogy sikerült keresztülvernie a népen. 😀 Mert hát feltételezzük, hogy az ifjak a suliban már a latin ABC-t tanulták, de mi lett az idősebb diákokkal és felnőttekkel, akik az arab ABC-vel nőttek fel? Közölték velük, hogy „bocsi, mostantól minden táblát lecserélünk?” Azt említetted korábban, hogy volt pár év átmenet, de ez akkor is roppant kegyetlen lehetett. Mintha most nekünk hirtelen cirill betűkkel kellene élnünk az életünket 2016-tól, aztán a felnőttek ennyi haladékot kaptak, hogy az agyukat átállítsák. Szóval ez nem semmi áldozat a török néptől és már ezért is jár a virtuális kalapemelés. 😉
Az már egy másik kérdés, hogy vajon mennyire befolyásolja az agyműködést két ABC ismerete? Tehát arról hallottam már, hogy több nyelv ismerete mennyire jól megtornáztatja az agyat, de vajon ez eltérő ABCk írására és olvasására is vonatkozik? Én annó azért akartam is megismerkedni az arab ABC betűivel, mert izgalmas agyi kihívásnak gondoltam, de sose gondolunk bele, hogy milyen nehéz lehet pl. egy távol-keleti emberkének angolul megtanulni, ha egyszer ők más betűket használnak. Volt régen egy koreai levelezőtársam és ő is csak nyomtatott betűket tudott írni (kb. mint a kids betűtípus a Windowsban), aztán leesett, hogy hogyan is tudna folyóírással írni? Aztán Angliában ugyanezt tapasztaltam az orosz betegeimmel. 🙂
Nekem az Asimov Alapítvány sorozat jut eszembe mindig. A szitu sokban hasonlít: van egy kijelölt út, ami úgy van kijelölve, hogy ne lehessen letérni róla. 🙂
Visszatérve az írásra:
Semmi kétség, nagy dolog volt az áttérés, és el sem tudnám képzelni, ma sikerülne-e egy ilyen. Emlékszem, még 1990-ben szüntették meg a németben a 13-as sz-t (ß), és a mai napig nem sikerült teljesen kiirtani. És úgy tudom, Leninék is próbálkoztak vele..
Mindenképpen nagy segítség volt Atatürk már-már mesébe illő alakja, és az is, hogy egy könnyebb írásmódra álltak át, ami nem mellékesen jobban kapcsolódott a beszélt nyelvhez. Vagyis az emberek felfedezhették, hogy jé, de könnyű a nevemet leírni!.
Mindehhez azért nagymértékben hozzá tartozott az igencsak magas analfabetizmus. Nagyon-nagyon kevesen tudtak valóban írni. Ők viszont olyan pozícióban voltak, hogy majdnem biztosan tudtak angolul, vagy franciául (akkoriban ciki volt töröknek lenni). Aki modern volt, a forradalom mellett állt, az tudott európaiul olvasni. Ráadásul az írástudók közül, hogy úgy mondjam, politikai okokból, nagyon sokat lelőttek. Hiszen zajlott az I. Világháború. Itt most leginkább a befolyásos egyházi személyekre gondolok, akik végig ellenezték a köztársaságot, és akik tényleg komoly gátjai lehettek volna az írásnak. Őket pakolták kifele a hatalomból, és befele a ládákba és zsákokba. A többi egyházi személy esetében pedig gyakran nem tudtak olvasni, hanem fejből ismerték a Koránt.
Nehéz elképzelni ezt az állapotot, amikor ma már valamilyen iratot mindenki olvas: könyvet, újságot, bulvárt, Facebookot (bár az íráson azért még van mit javítani az esetek nagy részében).
Viszont mindez egy érdekes szituációs helyzetet hozott elő: te meg én könnyedén olvashatunk Babits-ot, Petőfit, vagy Széchenyit, de akár még Shakespeare-t is eredetiben, a törökök ezt nem tudják megtenni. Ahhoz előtte meg kell tanulniuk a régi írást. Olyan, mintha Magyarországon minden XX. század előtti írás székely rovásírás lenne…
Érdekesség még, hogy a törökök sem írják egybe a betűket. Ha megnézzük a kézírásokat, látszik, ki tanult külföldön, mert ők úgy írnak, mint mi. A többiek betűnként. Hogy ennek van-e más oka is, vagy csak nem jutott még nem gondoltak erre…
Nekem volt egy arab ismerősöm, akitől kérdeztem egyszer régen, hogy mit gondol a balra-jobbra írásgatásról. Azt mondta, hogy semmi probléma, mintha két nyelvet beszélne. Sebességben is ugyan olyan gyors. Pedig nem gyerekkorban tanulta a latin abc-t. Szerinte a jobbról balra logikusabb, és érzelmesebb (régen mi is jobbról balra írtunk), de ezt nem azért mondja, mert azt tanulta meg előbb.
De mondjuk nála az is közrejátszik, hogy a laton betűkkel magyar, és angol mondatokat írt, míg arab betűkkel arabot. Érdekes lett volna megkérni, hogy arab betűkkel írjon magyarul, és laton betűkkel arabul. Komoly nehézségek jöttek volna elő.
Azóta már a kérdés eldőlt és a török társadalom elfogadta az átállást, hiszen a „régi” írástudók már mind kihaltak. Megszoksz vagy megszöksz. 😀
Ez is egy nézőpont. 🙂
Persze egy modern diktatúrában minden lényegesen egyszerűbb: holnaptól, és kész. 🙂
Mármint a kor miatt haltak meg és nem mert előre küldték őket legelőre a legelőre.