JoeP kalandjai Isztambulban

JoeP blogját azért választottuk, mert ellentétben a szokásos turistákkal, nemcsak „beült Isztambulba és végigülte a látnivalókat”, hanem felkészült, utánajárt a dolgoknak, majd bement a sűrűjébe.

És ennek köszönhetően rengeteg hasznos információt gyűjtött össze, mint a felkészüléskor, mind a túra alatt.

Ezt a bejegyzést direkt pénteki napra tettem, mert kell egy hétvége a teljes beszámoló elolvasásához:

• Isztambul, gyalog 01/07
• Isztambul, gyalog 02/07
• Isztambul, gyalog 03/07
• Isztambul, gyalog 04/07
• Isztambul, gyalog 05/07
• Isztambul, gyalog 06/07
• Isztambul, gyalog 07/07

Legfontosabbnak az előkészületet tartom minden nyaralás előtt.Ez olyan, mint szondát küldeni a Marsra. Még otthon kell jól felkészülni, mert ha már kiértünk a helyszínre nem marad más, mint a futás és a sikoltozás, ahogyan a Jurassic Parkban mondják. Még ha nyaraláskor vajmi kevés az esélye, hogy dinoszauruszokba botlunk. De valós veszélyek igenis vannak. És itt most nem arra gondolok, hogy egy szemfüles gyorsfutó srác megszabadít a pénzünktől, hanem hogy egy kukába ment nyaralás is roppant kellemetlen érzés. Míg otthon vagyunk, addig bőven van időnk, internet kapcsolatunk, könyvesboltunk, és nem utolsó sorban mindenki a mi nyelvünket beszélni, ami szintén ritka külföldön.

Így érdemes minél előbb elkezdeni a tervezést, és a tájékozódást, hogy egész biztosan legyen időnk mindenre. Ha külföldön élő magyarnak a segítségét is igénybe vesszük, akkor a levelezés is sokáig el fog tartani. Legalább 1-2 hétig, de talán még tovább is.

Sokan úgy mennek külföldre túrázni, mint a moziba. Mit nézünk meg? A Batman-t vagy a Kék Mecsetet? Nem mélyednek bele a fogadó ország kultúrájába, történelmébe, stb… Ez pedig pazarlás, így nem sok értelme van időt és pénzt fecsérelni arra, hogy lássunk még egy batár nagy tornyos épületet. Olyan, mintha bemennénk egy egzotikus étterembe, majd elővennénk az otthonról hozott sonkás szendvicset, és azt ennénk meg. Hiszen még ha csak egy sima tornyos épületet is nézünk meg, annak is van múltja, ok-okozati összefüggések, miért is épült olyannak, amilyen. Minek van tornya, ha a szomszédnak már úgyis van, és miért mindjárt 6!

Törökországban mindezt még nehezíti, hogy Anatólia történelme legalább 8-10.000 éves, és sok minden úgy kezdődik, hogy amikor Béla feltalálta a földművelést, a Józsi fejbe vágta egy kapa prototípusával. Vagy fordítva.

Szerencsére ma már tengernyi anyag áll a rendelkezésünkre. Könyv is van bőven, de ha felmegyünk az internetre, végeláthatatlan az információhalom. Kedvenc barátaink a Google Föld, a Wikipédia, és a Yandex ahol utcanézet is van. Ez utóbbi roppant hasznos, hogy megnézzük, mit is láthatunk ott, ahova megyünk. Így virtuálisan előre bejárva a várost később sok felesleges kilométertől kímélhetjük meg magunkat (ráadásul a virtuális séta alatt nincs emelkedő, mindig kéznél van a toalett és a pattogatott kukorica). Igaz, így elveszik a meglepetés varázsa, de nem fordul elő, hogy az útikönyv valamit az egekbe magasztal, aztán kiderül, hogy nem is érdekes. És hála annak, hogy nem kell rohanni (sem gyalogolni), a környékbeli utcákat, alternatív útvonalakat is meg lehet nézni, hátha ott van valami érdekesség.

Mi Velencében egy hasonló programmal még a boltok kirakatait is átböngésztük, hol milyen maszkokat árulnak. 🙂

Majd egyszer elkészül a mi wikink is (Isztambul Enciklopédia), ami remélhetőleg tovább fog segíteni! 🙂

Érdemes ráfeküdni a modern technológiára is. A Google térképformátuma, a KMZ roppant hasznos (a mi térképünk is letölthető KMZ-ben). Hiszen ezzel pontosan megtervezhetjük az útvonalat, majd átmenthetjük egy hordozható eszközbe (szintén a felkészülés része, hogy a hordozható eszköznek legyen elég áramforrása. Plusz akkumulátorok esetén pedig gondoskodnunk kell extra kiskocsiról, és extra mennyiségű kebabról). Innentől kezdve pedig már csak ezt kell követni, nem pedig memorizálni, hogy melyik épület után merre is kell fordulni. Ráadásul én is jobban tudok segíteni, ha KMZ-ben küldözgetjük az útvonalterveket…

Amire azért figyelni kell, hogy mi mindenképpen többet fogunk gyalogolni, mint amit az előzetes útvonalterv alapján vártunk (fotózás, kisboltok, étterem (input-output), stb..). Ráadásul a sok látványosság agyilag is fárasztó. A másik pedig, ami nem látszik a Google térképen, hogy valójában milyen is a terep. Lehet, hogy hirtelen előugrik egy 70 m-es emelkedő a semmiből…

No, ennyit a felkészülés hasznosságáról. JoeP blogjában látható, mekkora segítséget is jelent mindez.

Azt sajnálattal olvastam, hogy Fatih kerület ennyit változott az elmúlt években. Hiába, sok ember van ott, sok turistával. Én jobban kedvelem az ázsiai oldalt, Kadıköy-t, ahol a kikötő közelében sok hotel található. Alacsonyabb árakkal, persze alacsonyabb komfort szinttel is. Bár inkább úgy írom, kevesebb az 5-csillagos szálloda. Azok a hotelek, amelyeket a magyaroknak szoktak osztogatni, Ázsiában is ugyan olyanok.

Ennek az oldalnak megvan az az előnye, hogy egy romantikus hajóúton jutunk be a városba. És bár oda kell figyelni a menetrendere de az európai oldalról (Karaköy) az utolsó hajó éjfél körül indul. E mellett közelebb van a WizzAir érkezési reptere, a Sabiha Gökçen. És még este is lehet bőven mulatozni. A környék tele van kis-, és közepes kocsmákkal. No meg tetováló szalonnal. Erre azért vigyázzunk, hogyha felboldogult állapotban látogatnánk meg egy ilyen szolgáltatást, akkor Isztambul térképér ne a hátunkra (vagy legalábbis ne a sajátunkat) tetováltassuk. Úgy nehéz lesz használni…

Itt azért már erőteljesen érdemes a Booking.com és a Tripadvisort nézegetni. Elsősorban, milyen messze is van a hotel a kikötőtől (van egy jó hotel de a világ végén van), másrészt pedig a kommentárok is sokatmondóak. Én mindig csak a negatívokat olvasom el. A pozitívval ritkán lehet valamit is kezdeni („Először vagyok Isztambulban, és fantasztikus az AyaSofya” – 5 csillag). A negatívok mindig jobban elmondják, milyen is a hotel valójában. Meg arról is, milyen emberek látogatják („Felháborító, hogy a csíkok nem párhuzamosak a tapétán! Amikor szóvá tettem a recepción, azt mondták, hogy ezek nem csíkok, hanem rózsák.” – 1 csillag; „…és nem beszél senki ó-görögül. Igaz, én sem, de akkor is felháborító egy san fraciscoi szállodában, hogy senki nem beszél ó-görögül” – 1 csillag). Itt azért kiderül, vannak-e problémák, és milyen jellegűek.

Végül még néhány apróság.

JoeP-ék jól belementek Isztambul sűrűjébe. Sok helyen még nem járt turista előttük, és egyes helyeken még én sem jártam. Rengeteg érdekességet találtak. Az előzetes felkészülés megtette a hatását. Viszont amire akkor még egyikünk sem gondolt, hogy szükség lehet B-tervre. Ha esetleg nem sikerülne a kiírt távot bejárni, vagy a környék mégsem olyan, mint vártuk. Egy ilyen jellegű útnál előre ki kell majd gondolni pár alternatív útvonalat is. Legalább néhány buszmegállót, metrót érdemes lesz bejelölni a térképen, és csatolni egy menetrendet.

A többit pedig olvassátok el a blogban. 🙂

JoeP kalandjai Isztambulban, 9.3 out of 10 based on 4 ratings

---