– Vándor, ki ere jársz, vidd hírül Facebook-nak, hogy lefutottuk, amit megköveteltet a h…izé…szóval lefutottunk ide a sarki McDonald’s-ba.
– Oda minek futni? Van házhoz-szállítás!
– Ooooó!
Idén ismét beszálltam a maratoni futók közé. Pontosabban a (néha) futottak még kategóriába.
Reggel futottam, hogy elérjem a hajót.. majd meg is egyeztetünk (én meg én), hogy ennyi elég is lesz mára.
De ezzel nagyon nem lógtam ki a sorból, hiszen aki komolyan vette a futást, az már reggel elsurrant. Meg azok leginkább úgyis külföldiek voltak. Én a török csapatban edzettem, sétáltam, piknikeztem, stb…
Tehát hajóra fel, át Ázsiába. Onnan pedig dolmuş-al a starthelyre. Lehetett volna gyalogolni a kikötőtől is, de az milyen már… Mint utólag kiderül, az olyan, amit úgy hívunk rövidebb út. Na mindegy, így legalább kétszer annyit sétáltam.
Tehát v 2.0 megérkeztem a starthelyre. Ahol mindjárt szereztem egy lufit is. A későbbiekben nagy segítség volt, hogy mindig beállt a kamera elé. Meg a roppant hosszú zsinórja is akadályozta a futni szándékozókat (az egész autópályát sikerült vele lezárni). Mindenki örült neki.
Tehát v 3.0: A starthelyen vagyok. Mindenki itt vár az indulásra. Én inkább úgy gondoltam, hogy minek várni, inkább megyek. Mint később (3 perc múlva) kiderült, jól döntöttem, mert így megúsztam a sorban állást az 5 m-el távolabb levő simit árusnál. Ez az első ember, aki gondol a hosszú távon megfáradt sportolókra. És arra is gondol, hogy mi pedig rá gondolunk, meg a családjára, a villanyszámlára, stb… és veszünk nála valamit. Ilyen lelkes gondolkodóból még sok lesz útközben…
Tehát v 4.0 Elindultam (végre már!!). És irány a híd, Európa vár engem!! Csak el kell jutni odáig. Még a híd is messze van (bezzeg, ha a kikötőből inkább gyalogoltam volna!)
Szerencsére szuper idő van. Süt a nap! És hideg sincs nagyon. Ez jó jel, mert tegnap még úgy nézett ki, hogy a jegesmedvevédő kabátot is fel kell venni. Míg októberben volt a futás, jobb volt.
Közben lassan-lassan elérem a hidat. Jó 2 km gyaloglás után (már csak 40 van vissza!). Közben jelennek meg a helyi specialitások: simát árus, tea árus, zászló és síp árus. De még katonai zenekar is van. A hídhoz közelebb található kér másik rajt is, ahol pedig éppen mindenki táncol. Akárhogy is, jó buli ez az egész! 🙂
Most már elhagytuk az Üdv Ázsiában táblát, és már itt is vagyunk, a hídnál. A Hídnál, mely összeköti Európát Ázsiával. Melyről szuper kilátás nyílik a Boszporuszra és a történelmi Isztambulra. És melyen fúj a jeges szél.
Pármillió bátor bajtárssal együtt azért kimerészkedünk a Hídra. Innen már nem lehet visszafordulni… Mégis mit szólnának az otthoniak, miután kiposztoltuk a Faceboookra, Foursquere-re és Twitterre? Most már muszáj menni. Nem mellékesen csodás a kilátás. Balra víz! Jobbra is víz. Pontosabban a Boszporusz. Előttünk-mögöttünk pedig csomó ember, aki mind fut. Vagyis majdnem mind. Vagyis vannak futók is.
Egyébként sem egyszerű futni, amikor fél Isztambul felszabadul a hídra.
– Figyelj lyányom! Fotózzál má’ le, és tedd fel a Fikbúkra, hogy Manci is lássa. Mögöttem a Boszporusszal, körbe a futókkal
Mondja az öreg néni, amikor lefoglalja a fél autópályát. De nincs egyedül, hiszen itt mindenki fotózni akar, és csak a legritkább esetben a kilátást. Hiszen olyan képet minek feltölteni a közösségi hálózatra, amin csak a Boszporusz látszik?
És megvan még a lufi is, a hosszú zsinórjával…
A híd egyébként nagyon izgalmas ilyenkor. Remek a kilátás, friss, jeges levegő. Beszállok én is a Híd közepén piknikezők közé. Mégiscsak ritka pillanat, hogy a két kontinens között reggelizik az ember. Kár, hogy nincs teaárus a közelben. Ő sokat már nem növelne a forgalmi dugón…
Immár jóllakva folytatom az utat pár millió tettestárssal együtt. Sokáig egyébként nem kell éhezni, mert a hídról leérve mindjárt újabb árusokat találunk.
Hoppá, tényleg, leértem a Hídról. Ööööö, ez akkor azt jelenti, hogy már véget is ért a móka. Igaz, még több, mint 35 km van hátra, de inkább a társakhoz hasonlóan lemegyek Beşiktaş-ba, és beülök az első helyre, ahol lehet teát kapni.
Update:
A Hürriyet újság egyik fényképén én is ott vagyok: balról a 285-ös, felülről a 309-es képpont. Híres lettem!!!
- Isztambul maraton 2012. (1.000)
- Kipróbáltuk a Sirályt (1.000)
- Majdnem Törökország lett a kosárlabda világbajnok! (0.882)
- Törökök és a foci VB (0.882)
- Eurázsiai Maraton - október 17. (0.882)
- B.U.É.K! (RANDOM - 0.118)
Nagyon jó ez a beszámoló, maraton török módra, avagy hogyan együk át magunkat az egyik kontinensről a másikra. Azért remélem nem fagytatok meg teljesen!!
Köszönjük!
Hehehe, jó elnevezés: átenni magunkat egyik kontinenstől a másikra. 🙂
Bár ahhoz nem szükséges a maraton. Az év bármelyik napján lehet enni a komphajón, így nem kell az étkezést komolyabb időre megszakítani. Ez ilyen alap feltétele az életnek Törökországban, mint a levegővétel (amire egyébként is szükség van a beszédhez).
Egyébként mások szerint egészen jó idő volt aznap.
remélem a kompkikötőben és más megállókban lehet kaját venni, én pl. szívesen kipróbálnám a bureket Ázsia és Európa között, kis teával.
Az utcai teaárusoktól lehet úgy teát venni, hogy saját termoszba töltik? Vagy ilyennel nem is érdemes vacakolni, hiszen minden sarkon van egy teaárus, nem?
Ó, ez itt nagyon másképpen van!
A hajón van büfé. Ez alap. Persze mindent nem lehet kapni, de perec (simit) pár sütemény, és toast no meg tea az mindig van. Böreket viszont kívülről kell magaddal vinned.
Teát tényleg mindenhol kapsz, de annak van egy hangulata, hogy leülsz teázni egyet. Így a termoszos cipelgetés nem divat.
No persze, ha kitartó vagy, biztos találsz olyat, aki megtölti neked. És még arra sem kell hivatkoznod, hogy turista vagy, azért csinálsz furcsaságokat. 🙂
Azt az automatikus szócserélő programot ki kellene már dobni a telefonról. Tudok én magamtól is hülyeségeket írni, nem kell arra rásegíteni.
Hát gratulálok! 🙂 Csendben teszem hozzá, Árpi lehet, smán lefutja a teljes távot is! 🙂
Ő reggel 9-ig a dupláját is!
Az egyik sálon egymás mellett(!) látható a 3 büyük csapat klubcímere!
Na, ha ezt akkor jobban megfigyelem, lehet, hogy veszek neked egyet! 🙂