Marmaray – kipróbáltuk

Elkészült a nagy alagút Európa és Ázsia között! Elkészült az alagút a Boszporusz tengerszoros alatt! Elkészült a metró, mely két kontinenst köt össze! Elkészült az, amit a törökök egyszerűen csak modern selyemútnak neveznek, hiszen most már Skóciától Kínáig egy vonattal végig lehet menni (Budapestről viszont még mindig nem lehet egy vonattal Isztambulba eljutni).

Na, ezt mindenképpen ki kell próbálni! Legalább 50, de akár 58 m mélyen is lehetünk a tenger alatt. Éppen két földrész között! 🙂

Irány a legközelebbi megálló, ahol beugorhatunk a metróba. Ez Ázsiában van, mi pedig Európában. Így a kalandért előbb átmegyünk Ázsiába, a tenger felett (hajóval), majd alatta jövünk vissza Európába. És ha minden jól megy, utána eszünk egy kebabot, majd keresünk egy Ikarus buszt, amivel visszajöhetünk. Romantikus befejezés…

Tehát irány Ázsia! De nem a tengerparti megállóba megyünk, ami Üsküdar kikötőnél található, hanem egyel odébb, ahol már a felszínen jár a metró: Ayrılıkçeşme (elválasztókút) megálló. Mellette van egy pláza is, így bevásárolhatunk a valódi interkontinentális (vagy underkontinentális) utazás előtt. Ami egyébként kevesebb, mint 10 percig kellene, hogy tartson. Mármint az utazás, nem a bevásárlás. Arra fél nap sem elég. 🙂

Röpke kitérő után a feltöltött hátizsákkal (amin napelem is van, hiszen az kifejezetten hasznos az alagútban) irány a tenger mélye! Ehhez először felfele kell menni a lépcsőn. A vonat a felső peremről indul.

Ez az utolsó hely, ahol még az ázsiai napot látjuk. Legközelebb már az európai fog sütni. Ha addig nem esik le a hó (a Google már 2 hete azt mondogatja, hogy esik a hó, holott tiszta ég van, és 20 fok). Ideje beállítani a magasságmérőt.

Mivel az alagútban nem fog működni a GPS (de még a mobil internet sem, ami elég nagy kár, hiszen így nem lehet Facebookozni), csak a barometrikus magasságmérő segítségével láthatjuk, ténylegesen milyen mélyre is jutunk le.

Közben megjött a metró, úgyhogy nagy levegő, kalandra fel!

Maga a metró különösen izgalmas. Mégpedig éppen azért, mert semmiben sem különbözik a közönséges isztambuli metrótól. Leszámítva, hogy mindenhova feltüntették, ez a Marmaray. Ez azért kicsit ront az illúzión. Meg van egy csinos térképünk arról, merre is megyünk majd. Sajnos ez már nem olyan, mint a többi metrón, hogy aprócska lámpa mutatná, merre is járunk éppen.

Nosza! Indulás! Le a mélybe!

Becsukódnak az ajtók, felsüvít a metró, és már be is sötétedik. Alább egy kis ízelítő a süvítésből. 🙂

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/120856114″ width=”100%” height=”166″ iframe=”true” /]

Nemsokkal később elérjük az első megállót, ami egyben az utolsó Ázsiában. Legközelebb már Európában állunk meg. Ez itt Üsküdar.

Itt kiszállunk pár percre, körbenézni. Van egy kisebb kiállítás a metró építésével kapcsolatban. Érdemes megnézni. Elvileg a többi megállóban is megtalálható, de nem mindegyikben.

Ebből most csak egy képet teszek fel ide. Az összeset itt tudjátok megnézni. Minden esetre érdekes. Hasonlóan ahhoz a sötét alagúthoz is, ami az állomás végén található.

Itt már hivatalosan is a tenger szintje alatt vagyunk. És nagyon közel van a part. Ázsia pár méterrel a kanyar után ér véget. Majd egy km után kezdődik Európa. Ami közte van, azt hívjátok úgy, ahogy akarjátok. 🙂 Mondjuk legyen Boszporusz. 🙂

Itt is a metró. Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Irány Európa!

Csudajó! Itt vagyunk a tenger alatt, a Boszporusz alatt, két kontinens között. Útban (ja, nagyon útban vagyunk ám, már kétszer fellöktek) Európa felé, Ázsiából. Ideje készíteni egy felvételt erről is.

Egy rettentő érdekességmentes, de annál fontosabb fotót sikerült készíteni, ahogy száguld a metró a sötét alagútban. És bár halat nem látunk, mást sem. Ennek pedig nem az az oka, hogy egy világváros (ahogy mondani szokás: Isztambulország) kellős közepén nem lenne megfelelő körülmény a vízalatti életformáknak. Hanem a beton. A beton az oka. Meg annak a több méter iszapnak.

De akkor is, itt a történelmi Boszporusz-alatti felvétel, amit ha pár ezer év múlva eladok, jól meggazdagodok vele. Töltsétek le ti is a képet, nyomtassátok ki, tegyétek széfbe, és legyünk gazdagok együtt! Az első kör teát én állom! 🙂

Közben elértük az alagút mélypontját is. 50 m-el vagyunk a kiindulási pont alatt!!

Már csak pár perc maradt, és megérkezünk Európába, a Sirkeci állomásra. Juhé! A vonat lassít. Még lassít. Feltűnnek az állomás fényei. A vonat még lassít. Már majdnem megáll. Majdnem. Majdnem. A vonat gyorsít. Még gyorsít. Elhúz egy Sirkeci feliratú tábla. Meg egy Felújítás alatt tábla. Meg egy Kebab mellé ajándék kólás pohár kólával tábla. Majd a vonat még gyorsít. Majd az állomás fényei is eltűnnek.

Jó lett volna odafigyelni, mit mondanak be a hangszóróba. Tehát itt már nem állunk meg. De azért már Európában vagyunk. Micsoda különbség!

A következő megálló Yenikapı, a Márvány-tenger. Itt találták azt a harminchat középkori-ókori hajóroncsot, és az egymillió cserépedényt. Ez légvonalban csak 3 km, gyalog 44 perc, busszal viszont beláthatatlan, mikorra jutunk így vissza a kiinduló pontra. Hmmm. Elő a telefont, és keresünk egy buszt, ami jó lehet. Persze internet nincs…

Megérkeztünk Yenikapı megállóba/kikötőbe. A metró nagy előnye, hogy gyorsan messzire eljutunk vele. Így ha nem figyelünk, gyorsan elvisz a világ végére. Úgyhogy itt már tényleg ideje kiszállni.

A lépcső tetején a csalogató felszín, napsütéssel (a Google szerint még mindig esik a hó). Most mi legyen?

Ha délután lenne, gyorshajóval vissza lehetne menni Ázsiába. Vagy tényleg keresünk buszt…. Vagy … van itt egy alagút balra… Mennyi idő is volt Üsküdar, Ázsia? Kevesebb, mint 10 perc! Ennyi idő alatt nem érek oda a gyorshajó kikötőjébe se, nemhogy találjak egy buszt!

Nosza, viszlát Európa! Gyerünk a metróba! Gyerünk a tenger alá! Irány Ázsia!

Néhány perc süvítés, integetés a Sirkeci megállónak, mozgólépcsőzés után megérkezünk Ázsiába. Mintha csak most mentünk volna el. Süt a nap (a Google szerint még mindig hó). Kellemesen fúj a szél.

Keresünk egy hajót, meg egy simit árust, és veszünk egy teát. Kiülünk a fedélzetre. O! Micsoda kilátás, milyen kellemes látvány. Európa! 15 perc, és jövök már!