Tarihi

A törökök imádnak eladni.

De még jobban szeretik magukat eladni.

Most itt nem arra kell gondolni, hogy zsákba pakolják magukat, aztán a piacon kínálják ezt a csomagot megvásárlásra. Bár a zsákos dolognak is vannak történelmi szokásai, amik leginkább a Boszporusszal és a megunt emberkékkel van kapcsolatba. Itt most arról lesz szó, amikor magukat szeretnék jobb színben feltüntetni. Legyen szó akár kékről, akár pirosról. Meg a zsákokról, és a történelemről.

Az a szó, hogy történelmi, törökül így hangzik: tarihi.

De a török nyelvben ezt nem csak úgy használják, mint a magyarban. Mint mondjuk az anyósra, aki már tényleg történelmi, és ideje lenne betenni egy múzeumba, ott is a raktárba, mondjuk a -4. szintre, vagy a -8-ra. A törökök együtt élnek a történelmükkel (és az anyósokkal, hogy ez a Szulejmán sorozatban is látható), így a történelmi szó inkább azt jelenti, hogy valami nagyon régi.

Ami pedig régi, és még működik, arra a törökök büszkék. Büszkén hirdetik a bolt tábláján, hogy pl. történelmi pék (tarihi fırın). Mint amolyan minőség jelző.

De ne tévesszen meg az elnevezés! Ez is olyan, mint az ISO, amit még nem jelenti azt, hogy az a valami jó, hanem csak azt, hogy már régóta csinálják. Az ISO egyébként is a fordítás miatt megtévesztő. Az angolban a quality szó lett minőséggé fordítva. Csakhogy míg az angolban van good quality és bad quality, addig a magyarban a minőség szót úgy értelmezzük, hogy az a dolog jó. Mert bár elvileg mi is mondhatjuk, hogy jó minőségű, meg rossz minőségű, elfogadhatatlan minőségű, mégis inkább egy rövidebb változatot használunk: s*****.

Ez főleg azokon a helyeken lehet igaz, ahol a közelben egyetlen más pék sincsen. Itt pedig a történelmi azt is jelentheti, hogy azért ő a pék még mindig, mert hosszú péklapáttal eddig mindig meg tudta védeni az üzletét a feldühödött fáklyás felvonulóktól. Akik persze hoztak zsákot is (megígértem, hogy lesz még szó a zsákról, és íme!).

Mindezt csak azért írom le, hogy érdemes odafigyelni. Legtöbbször azért a tarihi feliratban meg lehet bízni. Mert habár hosszú a péklapát, meg ilyenek, azért a víz az úr! – mondá a híres költő amikor Zsákos Frodóval lementek a pékhez…

Tehát ha Isztambulban járunk, és olyan feliratot látunk, hogy tarihi, akkor érdemes jobban megnézni. Esetleg benézni. Majd még inkább esetleg bemenni.

A tarihi felirat nemcsak azt jelenti, hogy az ott készült terméket már nagyon régóta készítik (kivéve, ha valami vicces kedvű a jobb reklám érdekében a frissen nyitott üzletére is ráírta), hanem hogy maga az bolt is régi. Ebben az esetben pedig érdemes jobban körbenézni, mert sok érdekességet láthatunk. Maradva a fenti pékes példánál, ilyenkor régi kemencét, és kenyérsütési technikát láthatunk. De ugyan így lehet egy hangulatos étterem is. Vagy egy régi-régi varroda, ahol nemcsak ősrégi varrógépet, de azt a bizonyos tarihi jelzővel illetett anyós is megtalálhatjuk.

Vele egyébként érdemes jóban lenni, függetlenül attól, hogy van-e köztünk rokoni kapcsolat, vagy sem, mert bár nincs nála péklapát, roppant veszélyes tud lenni.

Tarihi a Mikulás is, de róla majd holnap…