Isztambul egy mediterrán ország.
Pontosabban egy hatalmas város mediterrán ország szélén, ahol többen laknak, mint egy közepes méretű európai országban. Sokan ezért is inkább úgy hívják, hogy Isztambulország. És akkor…
Szóval na… van narancs. Mert ez itt a Mediterrán. Ilyen szép nagy betűvel.
Ahol pedig narancs van, ott van narancslé is. A narancslé pedig olyan török nemzeti ital, mint a rakı, vagy az ayran (szigorúan ebben a sorrendben 🙂 ).
Egy kicsit jobban utánajárva viszont az derül ki, hogy a narancs valójában nem Mediterrán, hanem indiai gyümölcs. Vagy legalábbis valahonnan onnan származik. A Terebess szerint (aki a Maláj-szigeteket feltételezi, mint származási hely) a római birodalom, és az arab hódítások hozták be Európába a gyümölcsöt. Ott is elsőnek a mai Portugália-Spanyolország területére. A török Wikipédia (aki szerint India a kiinduló ország) innen viszi tovább a narancsot Anatóliába, ahova a portugál kereskedők szállították. Innen ered a neve is: portakal – Portekiz’den gelen, azaz Portugáliából érkezett. Aki pedig már volt ébren történelem órán, összerakhatja a mozaikot: a törökökhöz igencsak késő érkezett. Ugyanis az első Portugál grófság (és ez még csak grófság volt, nem komoly kereskedelemmel rendelkező királyság) 868-ban alakult. Ekkor pedig már a magyarok is vígan nyilazgattak Európa szerte. Még ha nem is Uniós zászló alatt…
Szintén a Terebess számol be arról, hogy Kolumbus idejében már teljesen természetes dolog volt a narancsfa (vittek is narancsot Amerikába, hogy becseréljék jó erős piros paprikára), de viszont ekkor még csak amolyan desszert gyümölcsként ették. A friss narancsélt csak 1920 után kezdték nagy mennyiségben inni. Aztán a XX. század végére elterjedt, hogy nem frissen (meg nem is narancsot) iszunk formatervezett színes dobozokból.
Aki pedig próbálta, az tudja, hogy a frissen facsart narancsléhez nincs hasonló. Ezt pedig a törökök nagyon is tudják!
Sőt! Nemcsak narancslét, hanem mindenféle facsarható (és kevésbé facsarható) dologból készült színes nedűket lehet kapni úton útfélen. Érdemes kipróbálni őket, mert olcsó (már amennyire), és nagyon finom, meg változatos.
Olyannyira népszerű, hogy az egyik isztambuli kikötőben évekig volt egy csak frissen facsart lét áruló helység. Hatalmas sorok álltak ott mindig. Aztán egyszer csak bezárt, ki tudja miért…
Tehát Isztambulban, meg úgy Törökországban minden fele (főleg délen, Antalya tartományba, a fő narancstermő vidéken) mindenhol találni frissen facsart narancslét. Törökül így kérjük: sıkılmış portakal suyu.
Ha pedig nagyon megtetszett nekünk a frissen facsart, préselt nedű, és van helyünk a kézipoggyászban pár kiló fegyvernek látszó tárgyra, akkor vehetünk egy ilyen csinos, és praktikus narancsprést is. A használata roppant könnyű, nem igényel erőt. Az elmosása is roppant egyszerű. A szétszedése is, de csak ha nem akarunk gondolkozni. Ha logikusan próbáljuk, órákon át lehet bizonyos szavakat gyakorolni.
Persze nem a narancsfacsaró a lényeg a finom narancslé elérésében. Ráadásul mindenféle érdekes, és furmányos, vagy hasznos szerkezet Magyarországon is kapható. De nagyon fel lehet dobni vele a buli hangulatát. De ne úgy, hogy ezt dobjuk fel a levegőbe!!
- A macskatáp rejtélye... (1.000)
- Ahol a kultúrák találkoznak: a konyha - 2 felvonás (1.000)
- Nyum Nyum, olívaolaj (1.000)
- Elfogyott a zacskós leves (1.000)
- Az elátkozott befőttes üveg (1.000)
- Mire jó az olívaolaj? (RANDOM - 1.000)
Az a nyitó kép! Azért érdemes volt ma felkelni! 🙂
Ez is megvolt, gyerünk vissza aludni! 😉
🙂 OK!
„….A narancslé pedig olyan török nemzeti ital, mint a rakı, vagy az ayran ….”
Azért folytathatnánk a sort: şalgam suyu, salep, boza, efes ……és mindegyik nagyon finom a maga módján 🙂
Ha olyan utcai árussal találkozol, akinél van más citrusféle is, érdemes rábeszélni a következő koktél elkészítésére:
1 tane büyük greyfurt, 4 tane portakal, 1 tane limon
Ezeket facsarja a pohárba egymás után….nyári melegben isteni (allahi?) finom (esetleg még 1 kupica rakı-tól sem sértődik meg az összeállítás)
A szerkezet „kínai” változata otthonról már ismerős volt (talán AUCHAN), de az néhány kiló gyümölcs után megadta magát, a pohár alját megtámasztó (és az egész erőt felvevő) „acél” lemez egyszerűen kitörött, így használhatatlanná vált a szerkezet. Amikor itt törökben megláttam a boltban a helyi gyártmányt, azonnal felcsillant a szemem! Ez anyagból van, nem USA-ból (Ujpesti-Serbli-Acél) és ott vastag, ahol a nyíró erő leginkább hat. Nem csoda, hogy evvel napi 24 órán keresztül is lehet facsarni (plusz teaszünet 🙂 ), és évekig bírja.
Köszi a receptet!
Mindenképpen kipróbálom. Az a rakı is jól hangzik ott a tetejére. 😉
Én Izmirben frissen facsart meggylét ittam,a bazárnegyedben. Meglepően édes volt!
Mi Egerben frissen facsart szőlőt is iszunk, ha véletlenül nem fogy el, hordóba kerül..:)
Én úgy emlékszem, felétek gyakran felejtik azt a frissen facsart szőlőt a hordókban hosszabb időre.
Ilyen felejtős szőlőléket mi is szoktunk vinni, hogy aztán otthon igyunk belőle egy kicsikét. Utána mi is felejtősek leszünk. elfelejtjük pl. hogy már ittunk belőle, így újra iszunk belőle.
Valami csodálatos finomságok ezek a gyümölcslevek! Kár, hogy az a facsaró bigyó nehéz, illetve nem kár, mert akkor olyan lenne, mint amilyenről Pişti írt, viszont a súlya miatt a „majd egyszer hozunk olyat is” kategóriába kényszerült. Először én gyagyás nem mertem inni ilyesmit, mert ugye mégis az utcán facsarják, ki tudja megmosták-e a gyümölcsöt. Aztán ittam egy frissen facsart gránátalmalét, onnantól kezdve, ahol láttam ilyesmit, máris mágikus delej hatása alatt vettem az irányzékot a gyümölcshalom és a facsaró felé -:). Akár 10 méterenként is képes voltam ilyen tevékenységre -:).
sziasztok.
hol kapható nálunk olyan kézi prés amivel a „nar suyu” árusok az utcán a gránátalmát préselik?
a hangsúly a terhelhetőségen van, mert ha veszek egy citrusprést, azzal gondolom a kemény gránátalmát nem sokáig tudom passzírozni. vagy igen?
ha valakinek van erről tapasztalata, infoja, kérem ne habozzon megosztani velem. mail lütfan: geridob@gmail.com
tesekür!
Én konyhaboltokban szoktam látni. Ott azt mondani, hogy te dió-lét akarsz készíteni (héjasat), és jó lenne, ha bírná a strapát.