Híreket mondunk

Deniz néne reggel kinyitja az ablakot és átkiált a négysávos főút túlsó oldalára.
– Ayşe! Ayşe!
– Mi van? – Nyitja ki az ablakot Ayşe néne.
– Mi volt tegnap a dokinál? Meg kellett tükrözni?

Bár Törökországban régóta van telefon (olyannyira, hogy valószínűleg már az előtt is volt, hogy a Boszporusz ázsiai részét is Isztambulnak nyilvánították, mert más a körzetszám), az úgynevezett hagyományos távközlés (más néven átkiáltani a szomszédba) még igencsak népszerű.

Ennek persze megvan a közösségi hangulata. Az egész mahalle (körzet) együtt tud izgulni Ayşe nénével, hogyan sikerült a vizsgálata a doktornál. De nemcsak, hogy szurkolnak neki, hanem jó tanácsokkal is ellátják. Hiszen a negyedik emeletről nemcsak lekiáltani lehet, hanem oda fel is.

Ehhez persze komoly tüdő is kell. És bár a Törökország a tüdőt igénylő sportokban (úszás, futás, stb…) nem jeleskednek kiugróan az olimpián (bár most nyertek egy aranyat és egy bronzot futásból), viszont a szurkolásban egészen biztosan ők a leghangosabbak.

Persze egy akkora városban, mint Isztambul, ott azért már komoly távolsági korlátokba ütközik az átkiabálás technika. Pl. a Boszporusz egyik partjáról már nem lehet átkiáltani a túloldalra, hogy visszafele hozzál egy kenyeret is bár. Bár hozzá kell tenni, hogy amikor az európai part menti Beşiktaş stadionban lőnek egy gólt, az bizony még Ázsiába és áthallatszik. De azért az esetek többségében nem érdemes próbálkozni az interkontinentális kiáltozással.

Így csak eljutottunk oda, hogy szükség van a telefonra. Egy töröknél? Naná!

Hála a németországi török vendégmunkásoknak, a hazatérő rokonlátogatók kamionszámra cipelték a mobil telefonokat az országba. A németek pedig segítettek kiépíteni Európa egyik (vagy talán a) legjobb mobil hálózatát. Számtalan reklám jelent már meg, hogy Törökországban gyorsabb az internet, mint Németországban, vagy az USA-ban. De még a 3G és megelőzte az amerikai 4G-t. Aztán hogy ebből mi igaz…

Az viszont tény, hogy nagyon el kell bújnunk, ha szeretnénk a mobil hívások alól kibújni. Mert mindenhol nagyon jó a kapcsolat. Még műszer sem kell a méréshez, hiszen 100 m-en belül biztosan láthatunk olyan törököt, aki éppen telefonál. Isztambulban ez a távolság 0,2 mm. Ha viszont már több másodperc is úgy telt el, hogy nem láttunk mobiltelefonáló embert, akkor ott vagy tényleg nincs térerő, vagy véletlenül kimentünk az országból. Ezen utóbbira nagyobb az esély.

Persze ma már a telefont nem annyira a hagyományos beszélgetésre használjuk, mint inkább az úgynevezett modern kapcsolattartásra, a social networkingre. Ami annyit jelent, hogy a barátokkal nem együtt ülünk be a kocsmába, hanem mindenki másikba megy el, majd megírjuk egymásnak, ki mit látott ott.

Tekintve az isztambuli távolságokat, a nyüzsgést, és persze, hogy Isztambulban meg Ayşe nénével is mindig történik valami, amit egyszerűen muszáj elmesélni a többieknek, nem csoda, hogy a Facebook és Twitter használatban Törökország a második helyen áll a világranglistán. Mindjárt az USA után.

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (4 votes cast)
Híreket mondunk, 10.0 out of 10 based on 4 ratings
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .