Miután benéztünk a Karácsonybazárba, ideje egy kicsit körbenézni Isztambulban is. Mert bár nincs Karácsony hivatalosan, a Mikulások ott lógnak mindenhol az ablakokban.
Isztambul, bár muszlim többségű város, bőven találunk benne hívőket a világ minden vallásából. Már akkor is, ha csak a templomokat nézzük. Keresztényből találunk Ortodoxot, Olaszt, Franciát, de még Szírt (ős-keresztény) is. A rekordot továbbra is a Krími Anglikán templom viszi holtversenyben azzal az angol (de nem Anglikán) templommal, amelyiket közösen használnak a szírekkel (ős-keresztények). Hiszen ők jellemzően utálják egymást.
De az átlag törököt ez nem érdekli. Őt az érdekli, hogy ezek a világító füzérek milyen szépen világítanak. Meg milyen jó füzérek. És milyen jól fel lehet fűzni valahova, ahol milyen jól fog világítani. Mellé pedig lehet tenni egy aranyos Mikulást. Még jobb, ha az a Mikulás zenél, és világít.
Mindenki viszont nem fog bemenni a bazárba, hogy nagytételben vegyen rózsaszín és narancssárga Karácsonyfát, több kilométer ajándék izzóval. Hanem inkább lemegy a szomszéd völgybe (ez Isztambulban általában 4-5 utcát jelent, szintkülönbségben pedig 200 m-t), és ott vesz majd Mikulást.
Nagyon sok menő külföldi márkának van boltja Isztambulban. Sajnos viszont hiába jön az áru Németországból, Franciaországból, vagy más nyugati országból, ugyan azokat a kínai kacatokat lehet megvenni, amit egyébként a bazárban is. Néha jobbakat is, néha pedig rosszabbakat is. Így olyan nagy különbség nincs a kettő között, bár mások az termékek. De ha megnézzük az árcédulát, na akkor már mindjárt találunk némi apró eltérést!
No tehát úgymond az utcán is érdemes körbenézni, mert itt is találhatunk izgalmas dolgokat. Persze míg a bazárban elég volt 200 m-t gyalogolni, addig Isztambul utcáin igencsak nagy túrát tehetünk Mikulásvadászat címszóval. Vigyázni is kell az ilyen megindulásokkal, mert ha egyszer komolyan beindulunk, azt vesszük észre, hogy olyan messzire elmentünk, hogy… hogy még mindig Isztambulban vagyunk, de most már annyi busszal tudunk csak hazamenni, amivel más világ körüli útra szokott járni…
De ha már úgyis elmentünk a világ végére (vagyis egy kerületet), akkor érdemes útközben megpróbálni Mikulás csokit is szerezni. Ez ugyanis tényleg nem egyszerű Isztambulban. Bár mióta találtam egy tuti lelőhelyet (Macro), azóta már nem olyan izgalmas a keresés. Viszont sajnos csak egy fajta van, az is jó drága. De legalább nagy, és ehető finom.
Útközben viszont láthatunk klasszikus kommandós Mikulást. Meg az újfajta ejtőernyőst is. No meg Karácsonyfát minden formában, színben és méretben. És persze nem maradhatnak el az ünnepi kebab árusok sem, olyat is láthatunk sokat.
Ez eladók mellett pedig érdekesek, sőt, látványokat a boltok. Hiszen mégiscsak Karácsony közeleg (török nevén: új év). Ami jó ok arra, hogy mindent teleaggassunk…szóval mindent teleaggassunk világító füzérekkel. És persze ha marad egy kis hely (meg ha nem, akkor is), egy-két mosolygós Mikulást is be lehet rakni az ajtó/asztalra/kirakatba/sarokba/középre.
Mindemellett pedig, ha éppen nem megyünk neki, akkor néhány Karácsonyfával is összefuthatunk. Itt persze megint előjön az a török nézet, hogy ami nagyobb az jobb, hát legyen még nagyobb. Így akár ilyen több emeletes Karácsonyfa megapoliszt is láthatunk.
Ilyenkor persze az ember kedvet kap, hogy odahaza is állítson egy Karácsonyfát. Természetesen ez nem gond, hiszen a sarki közértben hegyekben áll az instant fa.
Végezetül pedig ezt a képet küldöm Feyyaz-nak. 🙂
- Karácsony, újév, szilveszter, miegymás… (1.000)
- Karácsony Isztambulban – 1. rész (1.000)
- Karácsony Isztambulban – 2. rész (1.000)
- Karácsony Isztambulban – 3. rész (1.000)
- Vége a Karácsonynak (1.000)
- Karácsony Isztambulban – 3. rész - Karácsonyfa vadászat (RANDOM - 1.000)
Feyyaz hálásan köszöni! 🙂 Rendkívül tetszik! 🙂 Elmentve!