Magyarnak lenni külföldön 3

Tegnap azt írtam, hogy akinek a téma nem tetszik, jöjjön vissza holnap.

Ma is ezt üzenem nekik, bár a mai másfajta írás lesz. Több benne a kézzelfogható dolog, kevesebb a rózsaszín. 🙂

Viszont még nem tudom, miről akarok írni…

Régebben a külföldre költözés egy nagyon komoly döntés volt. Most is az persze, de korábban ez egy visszafordíthatatlan folyamat volt. Akik pl. 56-ban hagyták el Magyarországot, nem volt lehetőségük visszatérni, ha a dolgok mégse úgy működnek, ahogy számították.

Ma már azért viszonylag egyszerű feladni, és összepakolni, majd hazamenni. Ami egyébként szintén komoly döntés. És legalább ugyan akkora, ha nem nagyobb, mint az elmenetel. Itt még egy újabb érdekesség léphet fel, ha valaki túl sokáig volt külföldön, hogy az otthon már nem az lesz, amire emlékszik. De ez egy másik téma…

Ma már azáltal, hogy tudjuk (tudat alatt, vagy tudatosan), hogy ha úgy alakulnak a dolgok, haza lehet menni. Ma már azáltal, hogy napi kapcsolatban lehetünk az otthoniakkal, a külföldi tartózkodás nem olyan, mint régen. Már nem szakadunk el annyira az anyaföldtől, mint korábban.

De azért még mindig egy szigeten vagyunk az idegen tenger közepén. Mégpedig egy nagyon is érdekes szigeten.

Otthon nem könnyű remete éltet élni. Hiába utálja az ember az aktuális szappanoperát, a buszon, a munkahelyen, a reklámokból, stb.. végül csak értesül, hogy az aktuális Júlia végül összejött-e az aktuális Rómeóval. Vagy Bélával. Vagy Julcsival. Vagy ne adj’ a Bodrival (manapság már sose lehet tudni)…

Idekint szuper a helyzet. Ugyanis az ilyen hírek csak akkor érnek el, ha direkt ezt szeretném. Az interneten megválogathatom, mely hírek érdekelnek. Sőt! Én beállítottam a Yahoo! Pipes-ben mely oldalakról mely kulcsszavak alapján szedegesse össze a híreket. Ez pedig nagyon kellemes, mert elkerülhetem a híroldalak főcímében levő zavaró tényezőket is.

De ha mégis úgy érzem, hogy hiányoznak az otthoni pletykák, bármelyik weboldalra fel tudok ugrani egy pillanat alatt (mobil internet lévén pedig bárhonnan). Aztán ha megunom, akkor egy gombnyomás, és kikapcsoltam egy egész országot, mint a TV-t. Ez azért elég jól hangzik. 😀

Megnyugtatáskén/ijesztgetésnek nálunk is van ám Júlia meg Rómeó. Csak úgy hívják őket, hogy Bihter és Beylül… Nem maradok le semmiről. 😀

Mindennek azért megvannak a hátulütői is. Hiszen viszonylag gyakran látogatunk haza Magyarországra. Ott pedig ilyenkor intenzíven bejönnek az eddig kikapcsolt csatornák, akár akarom, akár nem. Úgyhogy nem maradok le az otthoni eseményekről sem. Csak olyan diafilmszerűen, cafatokban, darabokban érkeznek az információk. Én meg rakjam össze őket…

Persze azért a Választásokat mindig megnézem, hogy tudjam, hogy állanak a dolgok odahaza, és ebből naprakész legyek. Egy korábbi kormányt szidni, még barátok között is ciki lenne. 🙂