Bevágom ezt a vackot a Boszporuszba!

Isztambul a világ azon kevés városai közé tartozik, ami roppant közel van a tengerhez. Sőt! A lehető legközelebb! Sőt! Olyan közel, ami már a legközelebbnél is közelebb van: már negatív közelségben van. Annyira, hogy a tenger túloldalán is folytatódik a város.

Isztambul ország méretű és lakosú városának a közepén ott a Boszporusz. Ami részben szoros, részben folyó, és részben tenger. De biztos, ami biztos, a Végtelen város két végén is található egy-egy tenger. Az egyik Fekete (úgy, mint az illegális), míg a másik nem. Ő Márvány. Na de nem ez a lényeg, hanem a Boszporusz, amit ott van középen. Ami elválasztja Európát Ázsiától. És ami ott van szem előtt. Csábítóan. Hívogatóan. Kérlelően.

Az évszázadok, évezredek során pedig az emberek engedtek a csábításnak, és megunt dolgaikat dobálták bele. Gyakran zsákokat.

Persze nem a zsák volt az, amit az emberek meguntak, hanem a tartalmukat, ami lehetett családtag, ismerős, vagy csak szimplán politikai ellenfél. Attól függően, hogy ki hol helyezkedett el a ranglétrán.

Itt a közgazdászok egy meglepő felfedezést tettek, miszerint egy személy éves jövedelme egyenesen arányos volt az elhasznált zsákok számával. Ebből arra következtettek, hogy a történelemben a zsákok ára jóval magasabb volt, így csak az előkelőbbek engedhették meg magukat, hogy gyakrabban – szakkifejezéssel élve – zsákhoz nyúljanak. A poli-pszihológusok szerint teljesen téves ez a feltevés. Az igazi ok másban rejlik, de így a választások közeledtével nem akarnak ötletet adni. Hozzájuk hasonlóan az NKE (Nemzetközi Kannibálok Egyesülete) sem akart nyilatkozni, de valamit utaltak a szegényebb réteg, és a nem dobunk ki felesleges proteint filozófia kapcsolatára..

De ne gondoljuk azt, hogy csak a bolygónk vezető fajának képviselőit, illetve testrészeit nyelte el a Boszporusz az évezredek csendes éjszakáiban, hanem tűntek már el más dolgok is. Ezt leginkább a Marmaray projekten láthattunk, ahol a part közelében (mindkét oldalt: tenger felől, és szárazföld felől egyaránt) sorra kerültek elő az érdekesebbnél érdekesebb, izgalmasabbnál izgalmasabb leletek. Kezdve a hajótól a csontvázon keresztül egészen a templomig (mint az egyik előző bejegyzésből kiderült, hogy Törökországban a vízben lubickolva templomot is szoktak elveszíteni).

Így, ha egyszer lesz rá pénz, meg érdeklődés, jó móka lenne a Boszporusz víz alatti (és iszap alatti) részét átfésülni (sűrű fésűvel – aki ismeri ezt a poént tegye fel a kezét! 🙂 ).

Addig is viszont most már komoly szabályozások (főleg nemzetköziek) érvényesek a tengeri szemetelésre. Bár ez kicsit érdekes, mert azt írja le, hogy milyen típusú szemetet a parttól milyen távolságra nem szabad a vízbe dobni. Azaz másképpen fogalmazva: milyen távolságból szabad…

Bár akárhogy is nézem, forgatom ezt a listát, sem a zsák, sem a zsákba rakott rokon/ismerős/politikai ellenfél nem szerepel rajta… 🙂