Férjmegőrző

Ott állt a lány. Meg a fiú is. Meg az anyakönyveztető. És a násznép is. Meg a szűk rokonság. Mind az 500 fő.
És csók! Meg taps. Függöny!

„és boldogan éltek, míg…

Következik a második rész.

Megint ott a lány. Meg a fiú is. Nincs anyakönyveztető, csak a szűk rokonság. Kitartóan 500 fő. Nem is! Született pár gyerek, más is házasodott, így már 600 felett lennének. De ebből 200 összeveszett a másikkal, így maradt 400.

Torta sincsen, csak mosogatnivaló…

No, aki teheti, az ilyenkor inkább megpróbál elbújni.

A török úriembereket házasság után a feleség nem várt ajándékkal szokta meglepni: a rokonsággal. Nem elég, hogy ott van a sajátja, de most még jött egy egész hajóravaló új is. Ez persze fordítva is igaz: az ifjú feleség fog egyik reggel arra ébredni, hogy egy kisvárosnyi ember vár az ajtó előtt. Ráadásul náluk ott van az anyuka, aki izgul, hogy a kicsi csemetéje vajon kap-e enni…

De nem feltétlenül kell, hogy eljöjjön a teljes rokonság. Pár családtag érkezése már elegendő lehet ahhoz, hogy a férfi, ki birodalmakat legyőző oszmán család leszármazottja, és ki csatában nem hátrál meg, menekülőre fogja. Majd pedig valami közeli helyen kössön ki: pl. a sarki fűszeresnél.

Egyes történészek szerint magának az Oszmán Birodalomnak a gyors felemelkedése is e miatt történt. Amikor a szultán besokallt a háremben zajló események miatt, összeszedte az utcán rekedt férjeket, akik anyósuk hazamenetélere vártak, majd elmentek háborúba. Ott mégiscsak több esélyük volt a sikerélményre.

Ma már hivatalosan békés korszakba lépett a világ, de az utcai várakozás ma is hagyomány.

Sok helyen láthatjuk, hogy a sarki kisbolt még késő éjszaka is nyitva van. Ilyenkor felmerülhet a kérdés, hogy a benne ülő emberkét nem várja otthon a családja? Valószínűleg igen. Hősünk pedig éppen ezért nem akar még hazamenni. Ő is vár, mégpedig arra, hogy az otthoniak végre elaludjanak. Rejtély, honnan tudja, mikor bújt ágyba mindenki: talán tapasztalatból, talán a szomszéd hívja fel, de az is lehet, hogy kamerákat rejtett el a lakásban, hogy tudja, mikor lett újra biztonságos a terep.

Persze gondolhatnánk, hogy azért nem zárt még be, mert olyan sok vásárló tolong az üzletben. De ha minden nap figyelemmel kísérjük, akkor feltűnhet, hogy ugyan azokat az embereket láthatjuk. Persze, hiszen a környékbeliek járnak ide vásárolni – mondhatnánk naivan. De nekik eszük ágában sincs bármit is venni! Inkább úgy néznek ki, mint akik bemenekültek a vihar elől. És ha már ott vannak, békés teázással ütik el az időt. Lehetőleg úgy, hogy ez ne járjon nagy zajjal (hiszen akkor fel is mehetnének a lakásba). Kivéve, ha a fociról, politikáról, nőkről, vagy csak úgy általánosan a nagy világ dolgairól van szó.

Ilyenkor külön előny, hogy egy boltban van mindenki. Ahol is minden kéznél van. És még mosogatni sem kell!

Mindez egy szép csendélet, amit öröm lehet megfesteni, ahogy egy csomó férj, az élet nagy tapasztalatait cseréli, csereberéli, vagy csak rásózza másra. Mindezt pedig a sarki kis közértben vagy zöldségesnél.

Teljesen más képet kapunk viszont, ha a sarki fodrászt nézzük. Akkor már egy potenciális Tarantino film helyszínént látjunk, amint a benti közönség a mediterrán szokások szerint a fésűkkel, ollókkal, hajszárítókkal és borotvákkal adnak nyomatékot, Esmeralda miért is egy ostoba liba a hétvégi rózsaszín sorozatban. Pedig az a Ronaldo igazán vagány egy srác. Autója is van, meg vadászpuskája is. Meg plazma TV-je. Mi kell még ennek az Esmeraldanak??