Egyszer (kétszer, ki tudja hányszor) már kitértünk (és még kitérünk egyszer, kétszer, ki tudja hányszor), hogy a törököknek nagyon fontos a megszólítás, meg a rangok és a címek. De nem a lakcímek, mert azok a mai világban nem érdekel senkit. Elég ha csak felvesz barátnak a Facebookon.
Mai alkalommal az effendi megszólítást fogjuk jól megszólni.
Az effendi eredeti jelentése a tanult, államnak dolgozó hivatalos ember. Leggyakrabban, aki ismeri a törvényt. Innen került át a mindennapi használatba, mint uraság. Ellentétben a bey kifejezéssel, ami szintén urat jelent.
A bey eredetileg fejedelmi méltóság volt. A törzsek vezéreit hívták így. Később pedig azokat, akik egy-egy területet uraltak. A magyar bej és bég szó is innen származik. Később katonai rangot jelentet, pontosabban ezredest. Persze amikor már sok lett az uraságból, akkor nekik is kellett egy úr. Ő lett a beylerbeyi. Ezt a rangot magyarul beglerbégnek nevezték. Felette fölötte is volt úr, meg a felett is, míg végül a piramis tetején a szultán ült. Hivatalosan a felett is volt egy úr, ki az égben lakik. De kevésbé hivatalosan ő éjjel alszik, és olyankor a szultánnak nem kellett a lelkiismeretével küzdenie, ha elment bulizni.
Mindkettő urat, uraságot jelent. A kettő között mégis lényeges különbség van a használatkor. A bey kifejezés a névhez tartozik. Úgy, mint a dr. vagy prof, stb.. Amikor valakinek a nevét mondjuk, akkor hozzátesszük a bey-t is. Így lesz pl. Ali bey. Mint a magyarba a Pista bácsi, aki tudja, hogy kell jó pálinkát főzni. Ő is minden esetben Pista bácsi lesz.
Ezzel szemben az effendi inkább megszólítás. Pl. mit kér az úr ebédre? c. kérdésnél már az effendi-t fogjuk használni. Akkor is, ha nem tudjuk az illető nevét. Sőt! Leginkább akkor. Mert ha már tudjuk (és a törökök az ilyet nem szokták elfelejteni), akkor már a nevén szólítjuk, és akkor már megint a bey-t használjuk.
Érthető, ugye? 🙂
Nők esetében természetesen nem bey-ezgetünk. De náluk is megvannak az udvariassági formák. A bey helyett a hanım kifejezést használják. Az effendi pedig ennek egy keresztezett változata: hanımeffendi.
Érdekesség még: A Gyűrűk Ura törökül Yüzlüklerin Efendisi lesz. Ebben sincs bey. Míg Zsákos Frodó… áh, de már ti is tudjátok, mit csináltak a törökök a zsákokkal. 😉
Effendi,
- A török nyelv (1.000)
- Isztambul szótár (1.000)
- Magyar mesekönyv (1.000)
- Leges-leges-leg (1.000)
- November 24. - a tanárok napja (1.000)
- Abı és abla a nagytestvérek (RANDOM - 1.000)
Hahaha, a zsákokkal 🙂 meg Pista bácsi 🙂
Sőt, ha nem tudják a megcélzott balek nevét, akkor kitalálják. Ahányszor én Attila pasa voltam a bazárban… Bár a pálmát a Galata híd alatti egyik étterem becsalogatóembere vitte el (nagy, kövér, tömöttbajszos pacák), aki amikor meghallotta, hogy magyarul beszélgetünk, azzal lepett meg, hogy „Gyerebe, Szívemcsücske!”.
Vajon, hol tanulta meg a magyar nyelv eme kifinomult mélységét a kedves eladó? 😉
Amikor én 1989-ben járni kezdtem a kedvenc városunkba,akkor ez egész egyszerűen nem is volt kérdés. Mert a teljesen egyértelmű dolgokról nincs mit megkérdezni,mert az úgysem érdekes. Inkább ott az lett volna a helyénvaló kérdés,hogy KI NEM tud magyarul? Mert még az ált.iskolás,utcai zokniárus gyerek is beszélt magyarul,meg az 5 éves,dobozból Turbo rágót áruló kisgyerek is.
Persze az utcán is magyar nyelvű szórólapokat,névjegykártyákat osztogattak,tehát akkoriban ebben az égvilágon semmi meglepő nem lett volna,hogy magyar szóvirágokkal csalogatnak be egy étterembe.
Hehe, én is botlottam már spirituális zenét játszó jógaoktatóba, aki méltósága teljében is nyomta még a „szívemcsücskét”, mert 20 éve a bazárban dolgozott nyáron és ott meg kellett tanulni. 🙂