A török nép nagyon kedves. De leginkább segítőkész. Főleg, akkor amikor a leginkább nincs rá szükségünk.
A törökök tényleg nagyon segítőkészek. Még az ismeretlen embereknek is. Nem ritka pl, hogy a parkolásnál a virágárus néni a kézlengetés nemzetközi jelzéseit alkalmazza, hogy tudtunkra adja, mennyi hely van még mögöttünk (Apuka inkább a hangjelzéseket preferálja, amivel a mahalle (kerület) tudtára adja, hogy már megint milyen béna amatőrt (ez vagyok én) próbál bezsúfolni két macskakő közé).
Mindez tényleg jó, és nem kell vonalzóval kiszállni a kocsiból, hogy kiderüljön, még 3 mm-t lehet hátrébb tolatni, és akkor pont befér a kocsi. Csakhogy ott a van a Ha. Nagy H-val! Amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy a dolgok menni szoktak. Vagyis ahogy a világ többi részében menni szokott.
Vegyünk egy példát!
Mondjuk kell nekünk egy kockás takaró (azért ezt a példát vettem, mert ilyenre biztosan senkinek nincs szüksége, így a történetben szereplő emberek garantáltan csak kitalációk)!
Menjünk akkor szépen sorban!
Kezdjük ott, hogy az embernek fázik a lába. Persze húzhatna zoknit, de akkor nem lenne történet. Így inkább húzzon takarót. Mégpedig kéket, piros kockákkal. Ilyen geometriai alakzatosat, amin van csík is, meg egyenes is, meg 90 fok is, Nem Celsius, hanem olyan, amit máshol úgy hívnak, hogy derék. Meg szög.
Tehát kell egy takaró (tulajdonságait lásd fent). Ilyenkor hősünk köthetne is egyet magának. De akkor nem lenne ez a jó kis történetünk. Bár Isztambulban fonalat venni is egy jó kis kaland, eltévedni a fonal bazárban…
Nosza, elindulunk takarót keresni egy olyan időben, amikor csak a google szerint esik a hó. Mindenki más úgy látja, hogy süt a nap.
Megint van egy alternatív, egyszerűbb módszer, hogy bemegyünk a sarki csíkos takarók áruházba, amelyik négy emeleten kínálja az csíkos takarókat, kettőn csíkos szőnyeget, egyen kávézó van, a bejáratnál pedig kebab árus. De ha így teszünk, az nem lenne olyan isztambuli.
Inkább menjünk el a textiles kerületbe. Sőt! Még jobb, ha hősünket küldjük el oda. A kinyomtatott 60 oldalas dokumentációban meg is találja, hogyan juthat el abba a boltba, amelyikre mi gondoltunk.
Nem úgy, te! A 49. oldalon világosan leírtam, hogy nem úúúúgy kell balra fordulni. Nem 90 fokban, hanem azon a kacskaringós előrén, ami felfele megy. Nem azon, hanem kettővel jobbra. Igen, azon, amelyiken a sárga kő is van. Na, most jó lesz!
No, és akkor itt is vagyunk a boltban, ahol mindent lehet kérni. Tényleg mindent. Még teát is. Vagy kávét. De leginkább takarót. Így csíkos, úgy csíkos, amúgy meg cirmos. Akár dorombolhat is, ha sikerül elég macskát összefogni a környéken. De tényleg, mivel legyen kitömve? Mennyire legyen kemény, vagy puha. Méretek? Még egy tea?
Aha, tehát 210 a hossza. Hosszúra tetszettünk nőni, mi? Na még egy tea. Szélesség? Vastagság? Mi legyen a mintán. Aha, csíkok. Kék? Meg piros? Legyen inkább bordó és sötétkék? Nem Trabzonspor szurkolónak tetszik lenni? Milyen kár… adtam volna kedvezményt… Ja, hogy akkor mégis?!! Rendben, holnapra kész lesz! Még egy tea?
— 3 nap múlva —
Halló! Ó, hogy tetszik lenni? És a gyerekek? Nincsenek? Hát majd lesznek! Rokonok? Mindenki jól van? Ó, hogy a takaró? Már majdnem kész van! Most festik a kék csíkokat. Tudja, ennek száradni kell. Persze, holnapra kész lesz, de jobb ha egy hetet vár, hogy rendesen kiszellőzzön.
— 3 hét múlva —
Halló! Ó, hogy tetszik lenni? És a gyerekek? Nincsenek? Hát majd lesznek! Rokonok? Mindenki jól van? Ó, hogy a takaró? Már majdnem kész van! Most hullámosítják a csipkéket rajta. Mi? Hogy nem kell csipke? De most ez a menő! Jó, leszedjük a csipkéket… Persze, holnapra kész lesz. Bár már annyi csipkét felraktunk, időbe telik leszedni…
— 3 hónap múlva —
Halló! Ó, hogy tetszik lenni? És a gyerekek? Nincsenek? Hát majd lesznek! Rokonok? Mindenki jól van? Ó, hogy a takaró? Már majdnem kész van! Most építjük bele az ülésfűtést. Ne mondja már, hogy nem kérte az ülésfűtést??? Ott van benne a szerződésben! Hát persze, hogy nincs nálam a szerződés, már aznap elhagytam, de tudom, miben állapodtunk meg. Az ülésfűtés benne volt! Jó, kiszedjük, de időbe fog telni..
— 3 év múlva —
Halló! Ó, hogy tetszik lenni? És a gyerekek? Már kettő is van? Rokonok? Mindenki jól van? Ó, hogy a takaró? Jó, hogy hívott, már mióta itt áll! Holnap jöjjön be értem, mert kérdésünk lenne. Mi? Ja, semmi komoly, csak hogy milyen irányban legyen a csíkozás.
— 3 nap múlva —
Halló! Ó, hogy tetszik lenni? És a gyerekek? Már kettő is van? Rokonok? Mindenki jól van? Ó, hogy a takaró? Igen, igen, készen van! Jöjjön érte!
— Másnap —
Nem értem, mi a gondja. Nem rózsaszín pöttyöset kért? Tisztára emlékszem, hogy ennél az asztalnál ültünk, és teát ittunk. Aprópó teát? Na szóval, ennél az asztalnál ültünk, és biztosan emlékszem, hogy rózsaszínt beszéltünk. És piros pöttyökkel. És arra is emlékszem, hogy 210 hosszban állapodtunk meg. De azt átbeszéltük a kollégákkal, és mondták, hogy hülyeség. Olyan hosszú nem lehet senki. Bár ahogy elnézem magát… De higgye el, hogy az 160 cm-el sokkal jobb. Hát mert kisebb helyen elfér. Figyeljen! Mi már 60 éve csináljuk ezt a munkát! A nagyapám is ezt csinálta. Igaz, ő színtévesztő volt.. ilyen örökletes betegség, de mindegy. Még egy teát? Szóval mi tudjuk, mit csinálunk. És én láttam az ön lakását. Jó, nem láttam, de tudom, milyen. És higgye el, hogy oda nem lenne jó a sötétkék-bordó takaró. Az olyan depressziós. Különben is most kapott ki a Trabzonspor. Sokkal jobb ez a rózsaszín. Feldobja a lakást. Jó, azt a hiányzó 50 cm-t hozzávarrjuk. És akkor ne legyen rózsaszín. Ezt majd citromsárgával megoldjuk. Ne, ne kérjen bordót! A citromsárga sokkal jobb lesz. Ez persze megdrágítja, de úgyse számolunk fel sürgősségit. Na, akkor holnapra kész lesz! Még egy tea?
Hahaha, szinteveszto es orokletes 🙂