Egy sztenderd TSz (török szabvány szerinti) 34212 Isztambul áll 1 db. Boszporuszból. Meg 1 db. európai oldalból. Meg egy 1 darab ázsiai oldalból. És egy maréknyi szigetből.
De amikor ma kibontottuk a dobozt, akkor valami hiányzott…
Az európaiak szerint Ázsia veszett el. Az ázsiaiak szerint meg Európa. A kínaiak szerint meg az ebéd, az a szőrös nyávogó izé megint elfutott.
Ugyanis leszállt a köd. És az ilyesmit itt Isztambulban ajánlott komolyan venni. Még napsütéses időben is egyszerű dolog az eltévedés nevű sikoltozós-pánikolós tevékenységet végezni. Hát még akkor, amikor köd van! És egy ilyen jó kis isztambuli ködben akármi el tud tűnni. Még egy fél kontinens is. Vagy fél hajó. Vagy egy egész hajó. Vagy egész simit árus (ne mindig kebab árus legyen)!
Úgyhogy a törökök inkább nem kockáztattak, és inkább a hajókat otthon hagyják az ilyen időben.
Csakhogy akkor hogy is jut át az a pár millió ember az egyik oldalról a másikra?
Szerencsére a helyieket nem kell félteni. A török mindig talál megoldást mindenre. Még arra is, hogy tud felmenni a pótkocsis kamion a lépcsős sikátoron, hogy majd y-ban megforduljon a nappalin. Így a nép megtalálja az átjárót a két kontinens között. Ott vannak pl. a hidak. Amelyek meglepő módon annyival nincsenek is jobban leterhelve, mit amit ebben az időben várnánk.
No persze ennek oka az is, hogy azért nem minden hajó maradt otthon a takaró alatt! Egyes cégek ilyenkor is szállítják az utasokat a tengeren át. Mégpedig Üsküdar csomóponttal Beşiktaş-ba, vagy Kabataş-ba. Vagy pedig, ha már Üsküdar-ban vagyunk, akkor ott a Marmaray is, ahol egyszer és mindenkorra kiküszöbölték a köd problémát. Hiszen a sötét alagútban végül is mindegy, hogy van-e köd, vagy nincs. Így átjuthatunk Sirkeci-be is. Vagyis a történelmi városrészbe.
Ha pedig nagyon nagy szerencsénk van, akkor kifogunk egy olyan hajót, amit elláttak a radar nevű csodálatos találmánnyal. Ő neki ugyanis engedélye van, hogy bemehet a ködbe.
Mindezt azért is érdemes tudunk, mert ha éppen a Sabiha Gökçen repülőtérre érkezünk (ami 25 km-e van a Boszporusztól, tehát ott már teljesen más időjárás lehet), majd ott állunk a lezárt kikötőben a csomagokkal, akkor tudjuk, hogy irány Üsküdar! Vagy Taksim tér a 110-es busszal. Ez utóbbit kisebb csomagokkal dolmuş-al is megtehetjük. De ha zongorát csomagoltunk (vagy orgonát templomtoronnyal), akkor mégis inkább maradjon a busz.
Leszáll a köd,
- És akkor megnyíltak az ég csatornái és eleredt az eső... (1.000)
- Kisütött a nap (1.000)
- És megint eső... (1.000)
- Végre eső...hoppá vihar lett... (1.000)
- Hatalmas eső Isztambulban (1.000)
- Ránk esett az ég! (RANDOM - 1.000)
Gratulálok, abszolút időszerű, friss és ropogós poszt! Azért titkon remélem, hogy nemsokára kisüt a nap és arról írsz, hogy lehet a kiszáradást elkerülni a tea- és kebabárusok segítségével 🙂
Jaja, alig pár napos késésben vagyunk. Ez tejben nem is rossz, vagy MÁV-ban. 🙂
Általában csak pár óráig tart egy ilyen köd. De most egész napos volt. Estére pedig igencsak bekeményített. Majdnem olyan volt, mint amikor leesik 1 cm hó: repteret kellett lezárni, emberek éjszakáztak ismerősöknél, mert nem tudtak hazamenni, stb…
Aztán másnap csillogóan kék ég, sehol egy felhő!