Igazolványkép

Szükségem van egy halom igazolványképre. Törökországban szinte minden adminisztrációs dologhoz legalább 4 fényképet kell mellékelni.

Persze mindez nem nehéz Isztambulban, ahol kb. százméterenként találunk fénymásoló szalonokat (Apuka ilyen helyeken szokta fogadni a faxokat) és fotósokat. De azért itt is vannak érdekes dolgok.

Mikor bementem, mondtam, hogy fényképet szeretnék. Igazolványképet.

Na jó, de mihez? Útlevélhez? Milyen útlevélhez? Törökhöz? EU-hoz? USA-hoz? Vagy más fajta? Személyihez? Jogosítványhoz? stb…

De hát nem mindegy?

Nem, mert ezek sztenderdek. És nem mindegy, hogy merre nézünk a kamerába, mekkorára nyitjuk a szemünket, no meg mekkora méretű lesz a kép. Ki is írják a bolt ajtajára, hogy EU szabvány biometrikus képet készítenek.

Itt érdemes tudni, hogy mindez azért van, mert a fényképeket utána a számítógép fogja feldolgozni. Már eléggé jól működnek az arcfelismerő programok, amiket a pontosan beállított képekkel tudnak segíteni. Érdemes azt is tudni, hogy az interneten számos arcfelismerő program fut jelenleg is. Pl. a Facebookban is van egy, de azt inaktív, illetve a felhasználók nem érzékelik. Egyszer volt bekapcsolva, de akkor elég nagy balhét okozott.

Na jó, tehát elmondom, hogy melyik hivatalnak kellenek a képek. Jó, mondja. Mintha csak azt kértem volna, hogy Sz1678-as kódú terméket kérem. Akkor 24-darabos csomag lesz, ugye? Ennél kevesebbet ebben a boltban nem szoktak kérni. Mivel a török hivatalokban igencsak osztogatjuk a fotókat, így ez az adag kb. 6-12 hónapra lesz elég. Nem annyira sok, mint amennyire látszik.

Oké, ott a tükör ahol beállíthatom magamat. Meg a frizurámat. Meg amit még akarok.

Ezek után jött a mester. Ő az, aki fejből tudja, melyik igazolványképhez mi a szabványos nézet. Neki is elmondták, hogy Sz1678, vagy mi a bánat lesz. Ő ültetett be a székbe, és addig csavargatott, amíg meg nem feleltem a szabványnak.

Mosoly! Nem úgy! Ez most túl hosszú. Most meg túl rövid. Fene a szabványokba! És jött a villanás. 13-ra jó is lett.