A romantikus sorozatunk befejező részéhez érkeztünk.

Vagy ez inkább csak a kezdete mindennek?

Több hónapnyi készülődés (lásd első, második, harmadik, negyedik, ötödik részt), majd több hónapnyi várakozás után megérkezett a Levél is.

Legutóbb ott tartottunk, még június végén, hogy kaptunk egy telefonszámot, hogy ott lehet érdeklődni. Majd valamikor szeptember végén. Azóta viszont sok minden történt Törökországban, főleg Isztambulban. Így a rendőröknek volt más dolguk is, minthogy az én papírjaimat nézegessék. Úgyhogy a szeptemberből október, majd november, majd december lett. Akkor volt egy karácsony, meg tűzijáték, majd hógolyózás. Meg a rendőröknek megint dolguk akadt. Úgyhogy decemberben nem is zavartuk őket, nem telefonáltunk.

Végül február elején, Bálint-napon (neo-magyarul: Valentin-nap) megérkezett a Levél! 🙂

Állampolgárság megvan
Állampolgárság megvan

A várakozásban a legnehezebb egyébként az volt, hogy ne vesszünk össze egyik rokonnal sem. Ugyanis megadtuk a rokonaik adatait, telefonszámait (lásd első rész). Ők néha kérdezgették, hogy mikor fogja az állam felhívni őket. De úgy látszik erre a részre végül nem volt szükség.

Tehát megjött a Levél! 🙂

Piros masnival nem volt átkötve, de helyette kaptam egy csomó tűzőkapcsot. Meg szép bélyegeket. De végül mindezt vissza kellett adni, így jó, hogy előtte beszkenneltem.

A Levél pont olyan volt, mint egy jó kis állami levél. Határozat, tele számokkal, hivatkozásokkal. A végén pedig, hogy 2 db. fényképpel, és az İkamet tezkeresi-vel (kis kék könyv, tartózkodási engedély) jelenleg meg minél előbb a kerületi Nüfüs Müdürnél (ez meg az állampolgársági nyilvántartó, más néven önkori). Semmi időpont kérés, vagy bármi. Mehetek, amikor akarok, éjszaka azért ne. Micsoda különbség! Török lettem, na! 🙂
Itt jegyzem meg, hogy a tartózkodási engedély hosszabbítására randevút legközelebb csak júniusra tudnék kérni. És az is tele van (mert Beşiktaş kerület tele van külföldivel). Ehhez képest a bármikor igencsak kecsegtető. 🙂

Tehát felkeltem. Fejet mostam, kicsíptem magamat. Mégicsak egy olyan fotóra és randevúra készülök, ami nagyon hosszú időre lesz meghatározó (a török személyinek nincs lejárati határideje). Úgyhogy nézzünk már ki jól! 🙂

Irány az első hely, ahol fényképet lehet készíttetni. Mármint igazolvány képet, mert… na erről tegnap volt egy bejegyzés! Szerencsére ez se tartott tovább, mint kebab árust keresni. És ugye a mai világban egy igazolványkép elkészítése nem tart sokáig. Pár tea, meg két simit elfogyasztásának ideje pont elég.
Csak 2 képre volt szükség, de mivel a török adminisztrációhoz állandóan fényképet kérnek, így 24-es csomagnál kisebbet nem tudtak adni. De nem baj, mert ez a mennyiség kb. 6-12 hónapra elég.

Innen pedig mehetünk gyalog is a közeli önkormányzathoz. Itt már csak az eredményt vesszük át, tehát nem kell feleséget, rokont, himnuszt, stb.. vinni. És minden egészen gyorsan is ment: Bementem, jónapot, itt a papír, itt írja alá, 6,75 TL, köszönöm. És tessék!

Egy ilyen ünnepi tessékkel, mint a filmekben a csapó, kaptam meg a török állampolgárságot. És a személyi igazolványt is.

Mindjárt a hátulját kezdtem tanulmányozni. Igen, ahogy számítottuk, a származási helyemnek Salmanköy (Szalma falva) lett megadva, ahogyan Semánál is. Ha jól számolom, akkor Árpival együtt, most már 16-ra nőtt a falu lakossága. És ebben a faluban most már alakíthatok pártot, indulhatok az önkormányzati választásokon, stb…

Születési helynek azért maradt Budapest.

Török személyi igazolvány (Kimlik)
Török személyi igazolvány (Kimlik)
Török személyi igazolvány (Kimlik)
Török személyi igazolvány (Kimlik)

A frissen kapott papírommal még integettem egyet, majd hazaindultam. Kilépve az önkormányzattól, a sarkon mindjárt volt egy szórólapos, hogy angol nyelviskola. Mondtam neki, hogy turista vagyok!

Összegzés:

A teljes procedúra 1 év, és 1 hónapig tartott. Az előkészületek még pár hónappal megnyújtották. Ebből a jelentős, hogy össze kellett szedni a magyar papírokat, kikérni a követségtől, 2 hónapot vett igénybe. Ezt le lehet faragni 1-3 hónappal, de érdemes úgy számolni, hogy akár hosszabb is lehet. Ami a tartózkodási engedély esetében lesz fontos!

Árban pedig így nézünk ki:

  • Fénykép: kb. 30 TL. Ha elsőre jól sikerült, akkor használhatjuk ezt is a végén a személyihez.
  • Magyar papírok kikérése a konzultól, apostille-el: 72 Euro. Ez nem lett volna sokkal olcsóbb, ha Magyarországon kérjük őket.
  • A magyar papírok fordítása: ennek árát nem írtam fel. Kb. 100 TL lehet.
  • Hitelesítés összesen 200 TL
  • Adminisztrációs díj: 100 TL
  • Személyi igazolvány díja: 6,75 TL
  • Összesen: kb. 650 TL

Utóirat

Akkor most vége?

Nem, most kezdődik csak minden! 🙂

Mint egy újszülöttnél, rengeteg mindent kell még intézni. Kezdve a TB-vel, a bankszámlák átrendezése, stb… Mert most már új azonosító számom van. Eddig külföldi volt, most pedig török. És bár a vízummal nem kell többé vacakolni, lett helyette más.

És mire volt jó mindez?

  • Elsőnek mondhatnánk, hogy a vízum probléma megszűnt. És tényleg, ez jó. De ennél azért sokkal többet kap az ember.
  • A legfontosabb, hogy ezzel úgymond befogadott a török család. Olyan ez, mintha valaki egy cégnek külsősként dolgozik és sose hívják meg a karácsonyi bulira, vagy belsősként ahol legalább ingyen van a fűtés. Most már a hátam mögött a Török Állam áll, ha esetleg külföldön összebalhéznák valakivel. És persze a török törvények most már 100%-ban rám is vonatkoznak. Nem vagyok vendég többé.
  • Most már alakíthatok céget.
  • Alakíthatok pártot! 🙂 De legalább elmehetek szavazni.
  • Könnyebb a munkaszerzés.
  • Nyugdíj, TB, stb…
  • Lehetek katona. Ennek mondjuk az otthoniak nem örülnének, amikor éppen a török-magyar kapcsolatok újra felmelegítésén ügyködnek.
  • A múzeumoknál nem kell sorbaállnom, hanem mehetek a török soron.
  • A bazárba török áron kapom a csilingelős-pomponos fapapucsot.
  • Lesz török útlevelem. Így egyes országokba, ahova a magyarok vízumkötelesek, én ingyen mehetek.
  • És még nagyon nagyon sok minden. Ezekről majd fokozatosan írogatok.

Itt kellene új kinézetet adni a blognak, jelezve, hogy egy új fejezet kezdődött. Még koránt sem értek véget a kalandok Isztambulban. Most kezdődnek igazán! 🙂

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 10.0/10 (9 votes cast)
Állampolgárosodunk – 6. rész, 10.0 out of 10 based on 9 ratings